l Hate You / jikook ©

52.

JeonJ.
Szóval...még haragszol rám?

Park Mochi.
Jeon! Hajnali négy van... ilyenkor nem szokás az embert zavarni. Mindjárt kelnem kell😩

JeonJ.
Ha már amúgy is fent vagy, gyere le a ház elé hozzám. Itt várlak.

Park Mochi.
De hé! Neked ennyi szabadidőd van hogy emberek háza előtt ácsorogsz?

Park Mochi.
Mellesleg miért mennék le? Menj haza Jungkook, én fárad vagyok ehhez.

JeonJ.
Nálam hagytad a tegnap viselt pulcsidat. Azt mondtad ma is azt szeretnéd felvenni. Akkor gyere le érte. (⁠・⁠∀⁠・⁠)

Park Mochi.
Miért nem tudtad megvárni a reggelt😒
______

Egy fürdőköntösben baktattam le a földszintre, mit sem sejtve nyitottam ki a bejáratot.
Jungkook csakugyan ott állt a autó mellett, és amikor észreveszt megvillant a szeme.
Intett én pedig lelépdeltem a három fokos lépcsőfeljárón.
Valamiért minden haragom elszállt, és csak őt figyeltem.
Vacogva a hidegtől, összébb húztam magamon a köntöst amelynek szerencsére a belső bélése meleget biztosított.
Csak a lábaim fagytak meg, mindazonáltal nem érdekelt akkor.
-Hogy vagy? -tudakolta, amikor elé értem, azután furcsa mód az arcomra simított, amitől megmerevedtem.
-Jól vagyok azt hiszem....
Hangom egy oktávval feljebb csúszott.
Jungkook nem folytatta tovább a beszélgetést, mert lepillantott a köntöst összefogó övre, az egyik ujját beakasztotta oda és a testéhez rántott.
Meglepődtem ezért a tenyeremet Jungkook mellkasára tettem ijedtemben.
-Mit művelsz? Huh?
-Elhiszed, ha azt mondom, egyáltalán nincs elképzelésem róla mit csinálok. -ráncolta a szemöldökét, láttam amint a homloka gyöngyözni kezd. Ez különösnek tartottam.
-Hé, jól vagy? -kétségbeesetten homlokára helyeztem a praclimat, ez is amolyan reflex volt.
Tűzforró volt a bőre, szinte vöröslött az arcszíne.
-Nem. Nem vagyok jól Jiminah, szédülök. -fejét váratlanul a vállamra döntötte, én pedig hátraléptem egyet hirtelen ért súllyal a vállamon.
-Oké, jól figyelj...bemegyünk a házba és megnézzük mekkora a torlasz. -utasítottam de Jungkook egyáltalán nem figyelt rám, tekintetét le sem vette egy bizonyos testrészről.
-Hallod?
Előre dőlt, azt hittem megint visszahelyezi a fejét, ahol eddig pihentette, viszont nem vártam azt ami történt akkor.
Szájon csókolt, egy picivel magasabb volt így a kobakom kissé hátrébb bicsaklott.
Az ő ajkai teljesen körülvették az enyémeket, csak az érzésre koncentráltam, nem pedig arra miszerint elkezdett levetkőztetni.
-Hátrább az agarakkal Jungkook! Azért jöttél, hogy megfektess?!-toltam el magamtól.
Hevesen kezdte el rázni a fejét, ennek következtében majdnem a földön kötött ki, ha nem kapok utána.
-Jól van, akkor gyere.
Innentől kezdve megpróbálkoztam nem a csókra gondolni, arra sem, mihelyt végig a kezemet fogta, mert ragaszkodott hozzá. Meg azért valljuk be, nélkülem a falnak is képes lenne neki menni arccal.