l Hate You / jikook ©

33

-Kook, felvinnéd Jimin-t a szobájába, addig én elmosogatok, hogy neki ne kelljen ezt mind holnap reggel megcsinálni.-Tae végig a barátja alvó arcát leste, most olyan nyugodtnak tűnik Jimin.

-Én?-Jungkook magára mutatott hitetlenkedve.

-Igen te, miért van rajtad kívül más  Jungkook is?-tette csípőre a kezeit mint egy öreg papa.

-És mégis hogyan vigyem fel, ébresszem fel?-kérdi kínosan vakarva a tarkóját. Tényleg nem tudta mit kezdjen a helyzettel.

-Majd felébresztelek én téged de úgy, ember ennyire sötét nem lehetsz, vannak karjaid is, cipeld fel a formás seggét a kezeddel.-intett a kezével, jelezvén ideje lenne nekiállni a hadműveletnek.

Végül Jungkook engedelmesen fölkapta karjaiba a mélyen alvó Jimin-t, aki úgy lógott mint egy rongybaba.
Vigyázva minden porcikájára, sikerült bejutniuk a hálóba, amiért Jungkook vállon veregette magát, amiért ennyire ügyes volt.

-Olyan könnyű vagy te fiú, eszel te rendesen?-csukott szemeire nézett, hosszú szempillái árnyékot vetettek arcára.

Aztán csak úgy megállt felette. Szomorú volt attól a gondolattól amit nemsokára közölni fog Tae-vel, ha majd lemegy.

-Jó éjt Jimine, holnaptól már azt hiszem nem találkozunk többé.-sóhajtva hajolt közelebb, szemeit a fiún tartotta, majd végül egy leheletnyi csókot lehelt homlokára.

Ekkor hirtelen valami kattanó hangot hallatott.

-Olyan édesek vagytok!- kattant a fényképezőgép ezzel megörökítve a pillanatot.

-Tae, el kell mondanom valamit.- csuklott el a hangja.

-Mit?-Taehyung még mindig a fényképezőgépet mustrálta.

-Elköltözöm.- jelentette ki hosszas szünet után.

A kamera kiesett a kezéből, levegője megrekedt. Pánikolt mert egy két dologba belegondolt, Jungkook hiánya meg fogja rázni Jimin-t, mert a vak is látja hogy kezd megbízni benne, na meg a szerelem téma.

-De miért?- talán a kelleténél hangosabban mondta, ezért Jungkook halkan behajtotta az ajtót mögöttük.

-Családi okok miatt, holnap kezdek neki a pakolásnak, és talán ha minden igaz akkor elég hamar végzek vele. Tekintve hogy igen kevés cuccom van.- préselte össze ajkait.

-De ugye a városban maradsz?-reménykedve várta a választ.

Jungkook lassan megrázta a fejét. Ekkor Tae legszívesebben megütötte volna.

-Hova a francba mész, az ugye vágod, hogy itt hagyod Jimin-t is, akit folyamatosan zaklatnak! -csak véletlenül csúszott ki a száján de már mindegy volt.

-Sajnálom, de én nem tudnám megvédeni.-Jungkook fáradtnak tűnt, és levertnek.

-Tartozol nekem Jeonguk.-mutogatott fenyegetően.

-Miért is?- nyelt egy nagyot.

-Emlékszel, megmentettelek a kutyától aki majdnem leharapta a kezed.

Jungkook arca megvilágosodott. Majd elmosolyodott.

-Igen emlékszem, de ez alap volt.-ment bele a játékba Jungkook is, ám a hangulat hamar megváltozott.

Már az elején tudta, ezzel a bejelentéssel mindkettőnél elvágja azt a bizonyos cérnát, mely összekötötte őket egymással. Nem lesznek a barátai, és ez fájt neki….iszonyúan sok mérget nyelt be ezzel, és már szinte szétmarja belülről.
Már-már megöli.

-Lenne egyetlen egy kérésem.-szólalt meg ridegen, Jungkook hátán felállt a szőr.

-Mi lenne az?-őszintén nem akarta tudni mit akar mondani barátja. Viszont kénytelen lesz meghallgatni.

Síri csend.
Sípoló tüdő.
Szorító mellkas.

-Hagyd békén Jimin-t, csak fájdalmat okozol neki.

Ne búcsúzz szótlanul,
Attól semmi nem javul.
Végül majd
ott leszek egy halk szóban,
egy dalban, mit a szél sodor,
ott leszek egy véletlen pillanatban,
hol még őszinte az a mosoly.

-Meglátom mit tehetek.-keserűen elmosolyodott és lelépett.