l Hate You / jikook ©

18

___________________________________________

JeonJ.
Mi volt az tegnapelőtt? 🤨

Park Mochi.
Már vártam hogy írj 😁 mire gondolsz kedves?

JeonJ.
A csók. Tudod te azt

Park Mochi.
Már meg sem hálálhatom a megmentőmnek, hogy nem hagyta a szűrömet odaveszni. 😬

JeonJ.
Miben sántikálsz Park? 😑

Park Mochi.
Én ugyan semmiben. 🤔
Nem vagy iskolában, lógsz?🤨

JeonJ.
Már hétfőn megyek.
Az még jobb kérdés hogy te mért nem vagy iskolában.

Park Mochi.
Én bent vagyok. 🥱

JeonJ.
Aha....akkor ki ül velem kábé négy székre arrébb egy kávézóban?😁

Park Mochi.
Mi? Ömm az biztos csak rám hasonlít, én az iskolában vagyok.😨

___________________________________________

Hirtelen annyira megijedtem, hogy a kávé fele a pólóm itta meg, nem pedig én, ahogyan azt eredetileg terveztem. Dühösen bámultam Jungkook-ot, ő elégedett arcot vágott mindeközben, a ruha boldogan itta fel a kávémat.

-Méghogy suliban vagy.-leült velem szembe, a kulcsot pedig ledobta az asztalra hanyagul.

-Mit keresel itt?-vadul bámultam az abroszt.

A fekete hajú egy darabig nézett engem, aztán  meglepve vele, belehajolt az aurámba.
Lélegezni is elfelejtettem, pedig fontos funkciója az életnek és annak megtartásában.

-Te nyilván szórakozol velem Jimin.-csattant fel.

-Mi...miért?-megilletődve dőltem hátra ültömben.

-Valakitől megtudtad, hogy meleg vagyok, és most kigúnyolsz, szarrá teszed az életem, ugye?-a mosoly az arcán egyáltalán nem volt barátságos, amolyan: bármely pillanatban megöllek.

Mielőtt megszólalhattam volna folytatta.

-Ugyan ne álltasd magad, mindenki ezt csinálja, egy meleg, nem érdemes az életre!-nevetett fel hisztérikusan.

Fel sem fogtam a hallottakat.
Tehát Jeonguk meleg?
És félre értette azt a tegnap előttit. A csók, az arcra.

-Ne..nem, szórakozok veled, nem tudtam hogy tudod...meleg vagy...csak én...nekem most mennem kell, azt hiszem.- mindent hátrahagyva kirohantam onnan, se szó se beszéd.
Szégyenszemre, beégettem magamat előtte.

Ezt egyáltalán nem így terveztem, azt hittem ha megpuszilom, akkor kérhetek tőle egy szívességet, de így belegondolva ez egy kicsit hülyén hangzik. De akkor abban a pillanatban úgy találtam helyesnek.

Messze jàrhattam, ezt abból következtettem le, miszerint ha valakinek fáj a lába az én vagyok, mert már jó sokat mehettem előre az idő előrehaladtával, pedig fel sem tűnt a nagy szégyenkezésemben. Tudván, hogy megbántottam ezzel valakit, mert szimplán máshogy közeledtem felé amit ő félreértett, nagyon nyomta a mellkasomat.
Az utcai lámpák gyér fénye megvilágított engemet,
ekkor valaki úgy gondolta, ideje kirángatni a helyéről a jobb karomat. Ha tudtam volna ki az, abban a pillanatban inkább oda adtam volna neki, vigye csak nekem nem kell.

-Te hogy értél ide olyan gyorsan?-kérdeztem, le voltam nyűgözve, mármint amiért ilyen gyorsan utolért. Wow!

-Haza viszlek, szállj be!- megelőzött, majd kitárta előttem a kocsija ajtaját.

-Nem szükséges... tényleg.- ötletem  át magamat, hideg volt, és nem volt nálam csak egy vékony ing.
Remek ötlet inget venni, ha meg akarsz fagyni.

-Van fűtés a kocsiban, szállj be mielőtt megfagysz, innen hallatszik a fogad összekoccanása.-jegyezte meg.

Nincs más választásom, vagy vele megyek, vagy ő tesz be saját kezűleg engemet, ha akarom ha nem.

   Út közben elkalandoztam, felelevenítettem magamban azokat a pillanatokat amikor Jeonguk és én martuk egymást.
Minden alkalomkor elsütött egy viccet a közelemben, vagy szimplán csak belekötött valamibe, de egyszer sem sértődtem meg, talán kevemre vált, hogy vissza tudtam szólni neki. Ugyanúgy benne voltam a buliban mint ő.
Egy és ugyanaz a vétkünk.

-Nem akarok kiszúrni veled, sosem akartam.-le mertem volna fogadni, most magasabb a hangom vagy három oktával.

-Megnyugtat.- mondta, nem úgy hangzott mint aki tényleg ezt gondolja.

-Jungkook én…-kezdtem a nagy magyarázkodásba, de ő ez nem akarta.

-Shh, nem lehet tőled hallani a zenét.-csitított el.

Ennyit erről. Tiszta ügy, savanyú szőlő.