l Hate You / jikook ©

38

-Tae, azt hiszem valaki követ. -éppannyira halkan mondtam hogy ne vonjam magamra a figyelmet, és ne tudja meg senki hol a búvóhelyem.

-De százszázalékosan biztos vagy benne hogy követnek téged?-hallottam hogy lustán kifújja a levegőjét majd sóhajt egyet.

-Igen, miért szerinted viccelnék ezzel?

-Nem, nem, nyugi haver, hol vagy?

-Ömm, azt hiszem a sulihoz pár méterre lévő kis kínaiban vagyok, csak egy üdítőt akartam venni aztán észrevettem egy fekete kapucnis alakot aki pontosan oda ment ahova én.-miközben beszéltem folyton magam köré pillantottam hátha meglátom a gyanús személyt de egyelőre most nyoma veszett.

Nem túl biztató, mert hát ki tudja hol rejtőzött el várva. hogy én kilépjek és végre el kaphasson.
Magamat ismerve szerintem képtelen lennék megvédeni önmagamat.

-Az az Gōrudentātoru kisbolt ugye?-Tae hangjában felismerés csillant.

-Igen, emlékszel általános iskolában folyton ebbe a boltba jártunk, mert itt minden olcsó volt és a kedvenc levesedet fél áron árulták.-emlékeztettem sürgető hangon még mielőtt eszébe jutna szép emlékekről hablatyolni.

Vette a lapot majd lecsapta a telefont, én pedig megkönnyebbülve lélegeztem fel. A táskámba pántját szorosan kezem közé fogva fordultam meg, hogy innen a kis helyiségből kimenjek.
Kezdett szűkös lenni a hely én pedig nem nagyon preferálom azokat.
Amilyen gyorsan távozni akartam, olyan gyorsan léptem vissza hirtelenjében egyetlen egy lépést, mintha ezzel megoldanám azt hogy a szemben álló mégse legyen annyira közel hozzám mint amennyinek tűnik.
Ő volt az. Talpig feketében, arcára behúzva a kapucni így csak az orra hegyét láttam.

-El.. elnézést kiengedne?-persze hogy most jön elő a dadogásom, biztos magabiztosabbnak tűnhetek a szemében.

-Sajnálom cukorfalat, ezt most nem tehetem meg.-hangja reszelős volt amitől a hátamon felállt a szőr is.

Vállamnál fogva lökött egyet rajtam, majdnem hogy hátra estem de még idejében sikerült megkapaszkodni az egyik raktár polcon.
Időm se volt felfogni mi történik körülöttem, a fickó rám zárta az ajtót ezzel teljes sötétség borult.

-Hé, engedjen ki most azonnal vagy hívom a rendőrséget!-kiáltottam torkom szakadtából.

-Süket vagy ember, ez nem vicces!

Sírni akartam de tudtam, hogy ez nem ideális idő ahhoz hogy bármilyen könnyeket is hullajtsak.
Valahogy ki kell szabaduljak, mert legkésőbb holnap reggel fognak engem észrevenni addig meg megfagyok itt és csak egy szál póló van rajtam mert nem gondoltam hogy itt fogom tengetni a napomat.

-Hé, engedjen ki most azonnal vagy hívom a rendőrséget!-kiáltottam torkom szakadtából.

A telefonom pedig pont ebben a másodpercben merült le, így azt eléggé feldúltan vágtam földhöz ami azon nyomban berepedt.
Még hogy törés álló.
A francokat, ha innen kijutok be fogom perelni azt az előadót aki ezt ajánlotta nekem miszerint ezt ha kiejted az erkélyről, sem törik be.
Pazar!