14

469 51 26
                                    

   Lépteket hallok a szobám ajtajának túloldalán, egy ideig nem is foglalkoztat a tudat, hogy valószínűleg apa akarja kinyitni a szobám ajtaját.
Halkan csipogó ébresztőóra felé nyúlok kikapcsolom azt, fél hét múlt öt perccel még van időm elég sok mindenre így hát egészen ráérősen mozgok.
Aztán a bal kezem megakad valamiben, vagyis inkább valakiben, mert ennek orra volt és mozgó szája.

-Rossz helyre nyúlkálsz, picurka.-a hang ami mellőlem szólalt meg, rekedtes volt és mély.

-Jézusom!-kiáltottam fel a szoba csendjében.

Ekkor nyílt az ajtó, mivel nem akartam hogy apa azt feltételezze, hogy én egy ágyban alszok egy fiúval, és bármi mást bele képzeljen, ezért nagy hévvel terítettem Jeonguk-ra a takarómat, és félig meddig rá dőltem, mintha nem lenne ott semmi.

-Maradj csendben, meg ne szólalj!-súgtam oda neki, apára mosolyogtam aki az ajtóból bekukucskált kíváncsi tekintettel, szemei azt súgták, éppen azt tanulmányozza ébren vagyok-e már.

-Jó reggelt álomszuszék, hogy aludtál?

-Köszi apa, jól.-röviden és tömören fogalmaztam pusztán azért, hogy minél hamarabb túl essünk ezen. bár ő ezt nem vette észre

-Jól van, ne késs el iskolából. Reggeli a hűtőben.

Amint az ajtó becsukódott egy nagy sóhajjal feküdtem vissza a párnámra, ez meleg helyzet volt.
Mi van ha lebukok?

-Te meg mit keresel itt?- le rántva róla az anyagot szememmel mintha ölni akarnék, meredtem az önelégült arcába.

Arrébb csúsztam az ágyon, tőle messzebb, kellő távolságot megtartva.
Fekete hajába túrt, ekkor megpillantottam az alkarján díszelgő tetoválást.
Nem mintha olyan sokat néztem volna.
Látszott, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, hát én is zavarban vagyok mit ne mondjak.
Itt aludt mellettem végig, nem hogy hazament volna.

-Lusta voltam hazamenni.-egy gyenge kifogás mellett döntött, az én drága alvó társam.

-A lustaságba bele lehetne halni, te már rég halott lennél.-szemet forgattam.

-Mégis csak rosszul aludtunk picurka? Pedig nekem úgy tűnt aludtál mint a bunda, a nyálad is kifolyt.-dünnyögött.

Nem törődve vele, felpattantam és mosdóba rohantam elvégezni a reggeli teendőimet. 

Tudja hol az ajtó, kitalál.

Ő helyette, mikor visszatértem egy sárga cetlit találtam, amit bizonyára tőlem csórt az íróasztalról, rajta csúnya kézírással rá firkantva három soros mondat.

"Kényelmes az ágyad, aranyos vagy amikor szuszogsz, ja és apud egész kedves, leszámítva hogy annyira meglepődött rajtam." :)

Igazán szellemes vagy Jeon Jungkook, remélem egyszer engem is megtanítasz a hülyeség fortélyaira.



l Hate You / jikook ©Where stories live. Discover now