l Hate You / jikook ©

47

Egy idő elteltével megkérdeztem Jeonguk-ot hogy hátra mászhatok-e a hátsó ülésre, ugyanis fáradt voltam és le akartam pihenni, beleegyezően bólintott.
Végül a nagy pihenésemből az lett a vége hogy a hátamon feküdtem, és éppen a vezető ülésen ülő Jeonguk-al beszélgettem mindenféle értelmetlen dologról.
Jókat nevettünk néhány megtörtént sztorin, egészen jó fej is tud lenni ha akar.
Azt vettem észre hogy a szemeit vizslatom a visszapillantó tükörben, szép feketék, sötét mint az éjjel.

-Bámulsz még, vagy elmondod nekem mit szeretnél enni.-csipkelődve kacagott egyet.

-Nem is bámullak, hogy jut ilyen az eszedbe?-csendültem fel.

-Nem válaszoltál.

-Miért hol eszünk?-kicsit durcásan keresztbe tettem a kezemet.

-Nálunk, mindketten fáradtak vagyunk, nálam alszol ha nem probléma.-jelentette ki.

-Azt mondtad, haza viszel!-egyből felültem az eddigi helyzetemből.

-Képtelen lennék rá, még egy órát vezetni, majd holnap haza viszlek.-sóhajtott.

-Nem hiszlek el Jeonguk!-förmedtem rá.

-Ne hisztizz, inkább találd ki mit együnk, meg aztán anya már nagyon vár téged.

-Tényleg anyud hogy van?-rögtön felvidultam amint az anyja szóba jött.

-Él és virul, viszont kicsit szomorú volt amikor elköltöztünk, hiányoztok neki, és nekem is.-mondata végén elvékonyult a hangja.

Ennyit a jókedvről.

-De most itt vagyok, szóval...

-Igen Jimine, itt vagy, ez a lényeg.

Az új házuk nem sokkal ütött el a régebbitől, viszont fojtogató érzés kerített hatalmában, bocsánatot kértem és fölmentem az emeletre, elsőre nem találtam meg a fürdőt, helyette egy szobát, gondolom Jeonguk-é lehet.
Ez is jó, úgysem haragszik meg szerintem, ha előbb nem nyírt ki akkor már soha.
Bár érdekes, ő még sosem mutatott felém haragot, ez egy csoda benne.

Nyílt az ajtó, egy meglepett Jeonguk fogadott, de egyből átváltott aggódásba, látta hogy nem vagyok annyira jól.

-Megvagy azért?-mintha nem akarna elijeszteni, csak lassan ült le mellém a földre.
Arcomra simított, nem voltam rest belebújni tenyerébe.

-Csak nagyon sok ez így.-ismertem be.

-Behozom neked a kaját, maradj nyugodtan, be is feküdhetsz az ágyba.-ujjai egy cirógatás erejéig a számat találták meg.

Most...ez mi a fene volt?