Egy darabig jobb lesz ha mellőzöm az iskolát.
Meglehet ha pihenőre viszem a szűrömet, akkor új lappal kezdhetem az életemet, lestrapált lényem most nincs azon a szinten hogy emberek közé mászkáljak.
Muter aggályoskodik, noha meg kellett nyugtatni miképp ez csak átmeneti fázis, majd jobban leszek ha a lélek is vissza szállt belém.
El kell rendeznem ezeket szerény személyemmel, az első hogy megcsörgetem rég nem látott cimborámat, és talán elhívom beszélgetni, netán egy filmes estre.
Elmúlt már este kilenc óra is, de Taehyung még mindig nem lépett be az ajtón, látom ő és az óra igencsak jó barátok ha ennyire sokat késik.
Csakhogy belőle aztán mindent ki néz az ember, így nem csodálom hogy valaki most esett be az ajtón.
A szónak szó szoros értelmében, na ez aztán cefetül hatásos belépője neki.
Kimondhatatlanul sok akaraterő kellett ahhoz hogy vissza tartsam a hahótázásomat,
Annó ugyan így ismertük meg egymást, akkor is felejthetetlen élményt nyújtott, de most...csak felidézte bennem, még inkább vicces, mint akkoriban.
Feleszmélve ő is felkel a földről, mintha poros lenne, lazán leporolja magát, úgy csinál mintha nem takarítanék, na majd adok én neki olyat!
-Üdvözöllek szerény hajlékomban, minek köszönhető ez a stílusos késésed, hah?-vigyorogtam mint a vadalma, csak szívom a vérét, az nagyon megy nekem is.
-Azt hiszem van kint valaki, mintha láttam volna.-megborzongott, rögtön azután be is zárta az ajtót kulcsra, nehogy már bejöjjenek az amúgy cseppet sem érdekes házba, nem?
-Képzelőerőd van bőven, az jó.- veregettem hátba aztán beljebb mentünk filmezni.
Talán néha hallgatnom kéne a kelekótya barátomra.
KAMU SEDANG MEMBACA
l Hate You / jikook ©
Romansa-Szeretem, még mindig. Mért esik ez mérhetetlenül rosszul? -Majd segítek elfelejteni, az első lépés, meghívhatnál egy kiadós sütire.- bazsalyogtam. -Ki eszel a pénzemből te tökmag! -végre vigyorog, a becenév felett most el tudok tekinteni. 04.01. J...
