l Hate You / jikook ©

45

-Ó, hogy a menykő esne beléjük, ezek hogy kerülnek ide?-egy pillanat alatt lett hirtelen zavart és ideges.

-Azokra gondolsz, akikről az ember egyből levágja hogy a lányok náluk olyanok mint a zsepi, egyből kidobja miután használta.

Bólintott.
Uhh, baszott jó a szemed Park!

-És szabad kérdeznem, miért is zavar téged, várj...azt ne mond hogy velük lógsz?-ilyenkor anyám vállon veregetne.

-Nem de ha még elhúzunk innen, van esély hogy nem kell találkozót ejteni velük.-megragadva a kezem olyan erősen húzni kezdett kifelé mint egy targonca.

-De maradjunk még, imádok táncolni.-egy lépése, nekem valahogy mindig háromra jön ki.

-Nem is tudsz táncolni.-nem tetszett a hanglejtése, de tudtam hogy csak mérges valami miatt.
Csak jót akar nekem.

Körülbelül egy év volt mire kiértünk, sok részeg dombon kellett nekünk átszenvedni magunkat hogy elérjük azt a táblát amire, hülyébbek kedvéért a KIJÁRAT szó volt feltüntetve.
Hidegebb volt mint korábban, nem vagyok Elza így biztos is hogy annyira el kezdtem dideregni, a fogaim nem lennének ilyen erősek tuti hogy fog nélkül tértem volna haza.

-Tessék, vedd ezt fel, mielőtt megkérdezed...nem én nem fázom.-forgatott szemet.

Elém lépett és a már rajtam lévő kabátját nyakig begombolta.
Ezentúl anyának fogom hívni, mit szólna hozzá?
A válasz igen egyszerű; addig ütne míg mozgok.

-Köszönöm.-súgtam kettőnk közé.

Úgy állt ott előttem mint egy kőszobor, szemében csupa aggódás, félelem. Mi bántja lelkét?
Közelebb merészkedtem hozzá aztán lajhárokat megszégyenítően, átöleltem őt.
Kifogásokat kerestem magamban; biztos csak azért bújtam hozzá mert fázik, mert szomorú, meg ideges.

-Szerettem volna megcsókolni ma azt az embert akit szeretek, mert ma is elképesztően gyönyörű volt.-motyogta még mindig az ölelésben.

-És mi tart vissza, menj és csókold meg, biztos nagyon várja hogy te tedd meg az első lépést.-bíztattam.

-Vak, nagyon.

-Tehát nem lát?

-Nem..nem úgy vak, csak nem veszi észre hogy valakinek a szívét...persze átviteli értelemben, már a kezében tartja.

-Hogy lehet ekkora idióta valaki?-kuncogtam el magamat.

-Jimin...

Ekkor valaki félbeszakította a beszélgetésünket.