Méreg

XII.

A leghalványabb gőzom nem volt miről beszélt Sebastian, mert valahogy a kinézete lekötötte minden figyelmem. Egy fekete ing volt rajta, aminek a felső két gombja ki volt gombolva, könyékig feltűrve, meg egy fekete farmer a szokásos övvel.

- Miss Davis! Lenne oly szíves, hogy figyelne az órára? Nem tudom merre jár, de térjen vissza az álomvilágából! - rivallt rám, mire csak megforgattam szemeim és kifelé kezdtem bámulni az ablakon. Sose voltam jó töriből, mindig is utáltam. Senkit nem érdekel mi történt háromszáz évvel ezelőtt vagy, hogy melyik király, melyik testvérével feküdt le.

- Nem szeretnék. - fordultam vissza felé. - A valóság valahogy mindig rondább és fájdalmas. Inkább élek a képzeletemben ahol mindent szabad, minthogy ebben az elcseszett világban kelljen lennem. Itt senkit nem fogadnak el, mindenbe belekötnek az emberek. Nincs szükségem ezekre a dolgokra, ahogy arra sem, hogy hogyan halt meg a múltban egy király. - néztem bele szemeibe.

Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el, de Summer köszörülte meg a torkát, így mindketten észbe kaptunk. Mire folytathatta volna a magyarázást, kicsengettek. Megköszöntem Sumnak, hogy jelzett, de megvárom még lelépnek a többiek, aztán odamegyek hozzá. Barátnőm ment ki utoljára, és becsapta maga mögött az ajtót.

- Szép monológ volt. - jött oda elém egy mosollyal.

- Köszi. Komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Jobb álomvilágban élni, mint itt. - mosolyogtam rá halványan.

- A kedvemért máskor megpróbálsz figyelni? Tudod, hogy csak jót akarok neked Lexi. - simított végig arcomon, mire bólintottam.

- Legközelebb megpróbálom, de csak a kedvedért Sebby. - álltam fel a helyemről és odaléptem elé.

- Nem szeretnélek felizgatni, mert kemény három percünk van, ami egy orgazmusra se lenne elég. - rakta zsebre kezeit, mire elnevettem magam.

- Milyen figyelmes vagy. De azért egy csóknak örülnék Mr. Miller! - léptem közelebb hozzá, és végigsimítottam mellkasán.

- Ahogy parancsolja Miss Davis. - vezette kezeit derekamra, és egy hirtelen mozdulattal felültetett a padomra. Lábaim közé férkőzött, egyik kezét a derekamon pihentette, míg másikkal az arcomra simított, majd megcsókolt. Lábaimat átkulcsoltam csípőjén, kezeimmel pedig nyakát karoltam át. Azaz egy biztos, hogy nem csókolt meg még senki ilyen lassan, de mégis szenvedélyesen. Másik dolog meg az, hogy nem akart felizgatni, de sikerült neki. Néha letért a nyakamra, amit ellepett egy csomó puszival. Viszont az megnyugtató, hogy nem csak én indultam be. Csak az a baj, hogy ez a három perc tényleg édes kevés volt ahhoz, hogy több történjen a csóknál.

- Úgy volt, hogy nem izgatlak fel. - szólalt meg pihegve, de pont ekkor csengettek.

- Arról se volt szó, hogy te indulsz be. - nevettem el magam és leszálltam a padról. - Ne haragudj Sebby, de mindkettőnknek órája van. Javaslom, hogy maradj ülve, és gyorsan rendezd el a hajad. - mosolyogtam rá, és táskámat vállamra kaptam.

- Neked meg javaslom, hogy fésülködj meg, és igazítsd meg a szájfényed. Megyek lemosom magamról, ami átkerült a szádról az enyémre. - indult el a mosdókagylóhoz, ahol lehajolva elkezdte mosni a száját. Én pedig a mosdóba siettem, ahol szupergyorsasággal kentem fel a szájfényt és fésülködtem meg. Ellenőriztem magam, majd futólépésben mentem földrajzra, ahol elnézést kértem a késésért, majd leültem a helyemre.

- Na megvolt a menet? - húzogatta a szemöldökét Summer, mire csak egy szúrós pillantást kapott.

- Nem, nem volt semmilyen menet. Csak csókolóztunk a vártnál hevesebben. Problémai akadtak, úgy ahogy nekem, csak nekem könnyebb leplezni. - magyaráztam el gyorsan, mire csak egy vigyort kaptam válaszul. Most még annyira nem tudtam figyelni az órára, mint az előzőkön. Konkrétan a szó szoros értelmében elvette az eszemet.

***

- Csak halálra untam magam, de amúgy semmi különös. Veled mizu? - válaszoltam Cayden kérdésére.

- Meló. Olyan ostoba munkatársaim vannak baszki. Nem tudnak leprezentálni egy fontos tervet a megbeszélésen, így engem hívtak be, hogy csináljam meg helyettük. Az ügyfél egyből elfogadta az ajánlatot, szóval építkezünk. Vagyis nem mi, hanem ő, de én vezetem az egészet, és én kapom a pénz nagyobb részét is. - mesélte először feldúltan, majd büszkén.

- Nagyon jó vagy Cay. Büszke vagyok rád, hogy elérted ezt. - mondtam őszintén. Tényleg büszke vagyok a bátyámra. Ha van amit komolyan vesz az a munka, család és párkapcsolat.

- Köszönöm. Na és mi van a hercegeddel? - kérdezte egy pimasz mosollyal, mire elvörösödök a ma történtek miatt. - Ugye nem keféltetek az egyik teremben vagy raktárban? - rémült meg, mire rávágtam a vállára.

- Jesszus Cayden! Odáig még nem jutottunk el, nyugodj le! Csak csókolóztunk az osztályunkba. Nem csinált semmi olyat, amit én nem akartam. Arról nem tehetünk, hogy egy heves csóktól felizgultunk! - akadtam ki teljesen. Hülye kérdést rakott fel.

- Jó, a részletekre nem voltam kíváncsi. Gondolom te se szeretnéd tudni, hogy Summerrel hol és mikor szexelünk. - forgatta meg szemeit, mire elfintorodtam. Nem nagyon szerettem volna ebbe belegondolni, hogy a bátyám és a legjobb barátnőm miket csinálnak.

- Megértem, mit éreztél az elmúlt pár percbe. - sóhajtottam fáradtan. - Álmos vagyok. Éjjel nem tudtam aludni, és ezért most a halálomon vagyok. - nyafogtam Caydennek, aki csak elküldött aludni. Meg is fogadtam a tanácsát és ezért delután négykor már megfürödve, pizsamában az ágyamban feküdtem. Félálomban voltam, mikor csörögni kezdett a telefonom, de kinyomtam. Újra oldalra fordultam és már majdnem aludtam, mikor újra megszólalt. Ki fogom nyírni, bárki is hívogat.

hihi
remelem tetszett a resz, meg minden ilyesmi
ha igen akkor nyomhattok voteot elfogadom!!!
kommenteket is szeretettel varom :P