Méreg

XX.

Kinyitottam szemeim és tudatosult bennem, hogy születésnapom van, na meg, hogy egy hónapja adtam neki esélyt, és azóta is őszinte mosolyt csalt az arcomra.

- Boldog szülinapot, te ostoba! - ugrott rám Cayden, mire fájdalmasan felnyögtem.

- Reggel van, és szállj le rólam. Amúgy köszi. - löktem le magamról, ezzel a földön landolt.

- Én is köszi. - röhögte el magát, én meg nekiláttam volna készülődni, de pittyent a telefonom.

Sebby<3

Sebby<3
Boldog születésnapot hercegnő:)
Pakolj magadnak ruhát, egész hétvégén az enyém vagy. Mindenkivel lerendeztem, hogy ne zavarjanak, és együtt tölthessük a szülinapodat. Szeretlek<3

Lexi<3
Én is szeretlek életem<3
Akkor pakolok is be. Reméltem, hogy veled lehetek, szóval ez most nagyon jól jött ki

***

Melegítőben, oversized pólóban meg egy megpakolt sporttáskával léptem be a suliba. Néha jó csak ilyen csövesen jönni suliba.

- Nem hiszem el, hogy végre te is tizennyolc lettél! - ölelt meg Summer izgatottan.

- Én el tudom hinni. - nevettem el magam.

- Hova mész? - nézett a táskára, majd rám.

- Bastiannál leszek a hétvégén. Vasárnap este megyek haza. - néztem egy széles mosollyal az említett irányába, aki viszonozta gesztusom. - Annyira szeretem őt, és hálás vagyok érte, hogy van nekem. - olvadoztam.

- Ugyanígy vagyok a bátyáddal. - villantott egy szelíd mosolyt, és mentünk órára.

***

- Dögunalmas napom volt, alig vártam már, hogy itt legyek veled. - néztem le kezünkre, majd fel az arcára. Koncentrált az útra, de néha felém pillantott.

- Annyira hiányoztál, és annyira szeretlek szerelmem. - emelte kezünket szajához, és egy puszit nyomott az enyémre.

- Nekem is, és én is kimondhatatlanul szeretlek Sebastian. - mosolyodtam el.

Az út további részében csend volt. Élveztük egymás társaságát ennyi az egész. Utoljára vasárnap beszélgettünk és voltunk úgy igazán együtt, mindez a suli miatt. A tanárok - köztük Bastian is - megbolondultak a felvételivel kapcsolatban, pedig még csak február vége van. Vagyis hát március elejét is mondhatnák, de minek ha csak elseje van. Abból a szempontból viszont megértem, hogy rengeteg dolgozat, meg felelés. Az St. Johnsonban, a végzősöknek júnis elseje már nyári szünet, egészen addig amíg el nem kezdik a főiskolát.

- Szerinted fel fognak venni? - néztem az elsuhanó tájat.

- Biztos, hogy felvesznek. Ne stresszelj rajta már most hercegnő. - próbált megnyugtatni. Két fősulira szeretnék jelentkezni, de csak a szomszéd városiról tud. Egy teljesen másik államba is be akarom adni a jelentkezésemet. De úgyis tudom, hogy nem akarná, hogy elmenjek, úgy ahogy én se szeretnék de az a legjobb suli, ahol kitanulhatom a grafika minden csínyját-bínyját. Akkor viszont innen Arizonából költöznék Georgiába. Autóval harminchét óra, ha nincs dugó meg semmi. Nem teheti meg, hogy minden hétvégén jöjjön aztán menjen, úgy ahogy én sem.

- Min gondolkodsz? - parkolt le a lakása előtt, és mielőtt válaszolhattam volna, kiszálltam az autóból.

- Georgiába is fogok jelentkezni. - jelentettem ki, és ránéztem. Fájdalom. Ennyit láttam az arcán. Odamentem hozzá és átöleltem.