Méreg

XVIII.

Aztán olyat mondott, amire kicsit sem számítottam.

- Tudod, nem így képzeltem el, mikor ideköltöztem. Úgy jöttem ide, hogy megyek keresek valakit, akivel békében leélhetem az életem. Szerintem érthető, hiszen harmincegy éves vagyok. Arra készültem, hogy szigorú tanár leszek, nem akarok osztályfőnök lenni, csak szaktanár. Erre, szerintem veletek nem vagyok szigorú, és osztályt is kaptam. De te voltál a legkiszámíthatatlanabb dolog az életemben. Szeptemberben az első napomon, késve jöttél, és szó szerint beestél az életembe. - nevette el magát, majd folytatta. - Volt benned valami, ami megfogott és vonzott hozzád. Próbáltalak eltaszítani magamtól, de nem sikerült. Próbáltam azt mutatni, hogy ki nem állhatlak, de elbuktam. A közeledben akartam lenni, tudni minden rossz és jó szokásodról. Látni nap, mint nap a mosolyod, hallani a nevetésed és a hangod. Csak meg akartalak csókolni, amit aztán meg is tettem, de meghátráltam. Nem akartalak bajba sodorni, és magamat sem szerettem volna lecsukatni, csak mert vonzódok az egyik diákomhoz. De nem bírtam magammal, és amit kibírtam nélküled az maximum egy hónap volt. Amikor láttál engem azzal a nővel, akkor próbáltalak feledni. Féltem, hogy teljesen belédszeretek, de rá kellett jönnöm, hogy ez már rég megtörtént. Nem szeretnélek elveszíteni, Alexandra. Odavagyok érted! Minden porcikámmal szeretlek hercegnő. Minden egyes részed egy méreg számomra. Szerelmes vagyok beléd. Szeretlek. Nem tudom máshogy kifejezni, már csak tettekkel. - szorította magához rázkódó testemet, és puszit adott hajamba. Zokogtam a meghatottságtól.

- Én is szeretlek. - szipogtam és mégjobban hozzábújtam. - Nekem szintén olyan vagy, mint a méreg. Csak belekóstóltam, de megmérgezett, és nem tudok kigyógyulni belőle. - néztem fel rá, és egy puszit nyomtam állára.

- Ugye nem zavar téged a korkülönbség? - simított végig oldalamon.

- Dehogy zavar. Mondtam, hogy az idősebbek jobban vonzanak,de ha fiatalabb is lennél, szerintem ugyanúgy hozzád vonzódnék. Kicsit sem zavar. - mosolyodtam el boldogan.

- Örülök neki hercegnőm. - fúrta bele fejét nyakamba. - Kezdek fázni, és te remegsz. Menjünk haza. - tápászkodott fel, magával húzva.

- Már otthon vagyok. - néztem bele szemeibe. Egy pillanatra megmerevedett, majd szorosan magához ölelt. Szerintem még senki nem mondott neki ilyet, mert úgy szorított, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék.

- Hé.. - toltam el magamtól - Minden oké Sebby? - fogtam kezeim közé arcát, és ujjamal letöröltem egy könnycseppet arcáról. Annyira aranyos, istenem!

- Igen, csak ez, vagyis ilyet még soha senki nem mondott nekem, és ezt hallani attól a nőtől, akiért az életemet adnám, egyszerűen csak hihetetlen érzés. - mosolyodott el, majd óvatosan megcsókolt.

***

- Romantikus vagy. - szólaltam meg, mikor beléptünk a lakásába.

- Az jó dolog, vagy nem? - pakolta le a dolgokat.

- Határozottan jó. Kellemesen vagy, és nem vagy tapadós, amiért hálás vagyok. - mentem be a hálószobájába.

- Ugyanezt érzem. Megkérdezhetem, hogy hova mész? - jött be utánam. Érdekes látványt kelthettem, mert furán méregetett, ahogy ott állok, csípőre tett kézzel a szekrénye tartalmát tanulmányozva. Kivettem egy szürke pulcsit, meg egy boxert.

- Itt alszol? - vonta fel szemöldökét, az ajtófélfának dőlve.

- Szeretnék itt aludni, de akkor reggel előbb felkelek és hazamegyek ruhákért. - figyeltem őt mosolyogva.

- Reggel hazaviszlek, én bemegyek suliba, és megpróbálsz nem elkésni, ami úgyse fog sikerülni. - tette karba kezeit.

- Köszönöm. - nyomtam egy puszit arcára és elmentem volna fürödni, ha nem követett volna, mint egy kiskutya.

- Engedj a kádba vizet. - karolt át hátulról - Hozok bort. - hagyott ott. Együtt akar velem fürödni, és semmi kifogásom nincs ellene. Megtettem amit kért, és vártam, hogy megteljen a kád.

- Szerencsém, hogy nagy kádam van. Az is, csak az ilyen esetekre. - rakta le a poharakat és az üveget a kád szélére. Attól se kell félnünk, hogy leverjük, mert kényelmesen elfértek a dolgok rajta. Mindketten levetkőztünk, először ő szállt bele, majd én és nekidőltem mellkasának. Töltött mindkettőnknek az italból és koccintottunk.

- Hogy jutott ez most eszedbe? - kortyoltam bele az alkoholba, élvezve közelségét és a forró vizet.

- Csak gondoltam jó lezárása lesz a napnak. Meg szerettem volna beszélni veled. - sóhajtott és lerakta a poharat. - Örülnék neki, hogyha hivatalosan is együtt lennénk, nem úgy mint múltkor. - helyezte kezeit hasamra. Papoltam a bizalomról, hogy idő kell nekem. Lehet naív vagyok, de a mai után nem tudok nem bízni benne.

- Én is. Jó lenne ha most már hivatalosan is a páromnak hívhatnálak. - raktam le én is a poharamat és kezeimet övéire tettem.

- Akkor Alexandra Davis.. Lennél a párom egy életen át? - azt hittem, a pillangóim ki fognak törni, mikor így kérdezte meg, hogy lennék-e a barátnője.

- Ez olyan volt, mintha megkérted volna a kezem. - mosolyodtam el. - De igen, lennék a párod egy életen át Sebastian Miller. - sóhajtottam megkönnyebülten.

- Örömmel hallom. - adott puszit hajamba. - A másik dolog a szex. Ameddig nem töltöd be a tizennyolcat, addig nem fekszünk le, bármennyire is akarlak. - rakta fejét az enyémre.

- Ez most komoly? - vágtam értetlen arcot.

- Igen. Ehhez tartom magam, akkor is ha éppen a gatyám akar kiszakadni. - válaszolt határozottan.

- De mást már csináltunk. - jöttem zavarba. Elég intenzív emlékként él bennem.

- Azt bármikor. De nem egész egy hónap, és olyan élményben részesítelek, hogy elmegy az eszed. - suttogta fülembe, mire kirázott a hideg. Lehetetlen milyen hatással van rám.

***

Elővetten telefonomat, és tizenhat nem fogadott hívás apától, hat Caydentől és huszonegy Summertől. Bekapcsoltam a netem, és sorba jöttek az üzenetek. Azonnal visszahívtam apát, aki abban a pillanatban felvette.

- Jól vagy Lexa? - kérdezte aggodalmasan.

- Igen apa, jól vagyok. Ne haragudjatok, elfelejtettem szólni, hogy nem megyek ma haza, csak reggel. A telefonom meg le volt némítva. - kezdtem magyarázkodni.

- Hol vagy? - kérdezett rá, mire már Summer akartam mondani, de apa megelőzött. - Summer itt van nálunk. Kislányom, kivel vagy? - emelte feljebb a hangját. Kiakasztottam.

- A barátomnál. - néztem fel Sebastianra, aki lefehéredett. Felé nyújtottam a kezem, amit megfogott és leült mellém.

- Neked mióta van barátod? Nekem miért nem szóltál? Megígérted! - csattant fel, mire összehúzódtam. Sebby magához húzott és átölelt.

- Apa, nyugodj meg kérlek. Hivatalosan fél órája vagyunk együtt. - piszkáltam Seb kezét.

- Szombaton meghívhatnád vacsorára. Szeretném megtudni ki ez az úriember, akit múltkor körbeírtál. - enyhült meg.

- Csak annyit kérek, ha tényleg szeretnéd megismerni, hogy adj neki egy esélyt. Kérlek. - szorított rá kezemre Bastian.

- Ugye nem valami börtöntöltelék? - kérdezte aggódva.

- Nem, nem az. Csak ne szólj senkinek, hogy van barátom, mert akkor még az lehet. Szia apa. - hadartam el és leraktam a telefont és kezeimbe temettem arcomat. - Nekem ez nem fog menni. Mi lesz ha nem fogad el? - néztem fel rá.

- De menni fog Alexa. Megoldjuk valahogy, bármi történjen. - simított végig arcomon, majd megcsókolt.

hahahahah
vegre egyutt vannak isteneeeeem*-*