Méreg

II.

Reggel meg szerettem volna halni a fájdalomtól, ami folyamatosan a fejembe hasított. Az éjjeliszekrényemre készített fájdalomcsillapítót lenyeltem a pohár vízzel, majd még félig alva mosakodtam és öltöztem fel. Még csak szeptember másodika, de én már másnaposan ültem Summer mellett az autóban.

- Mi az csajszi? Csak nem sokat ittál tegnap? - nevette el magát, mire csak egy gyilkos pillantást kapott tőlem.

- Inkább azt mondd meg, hogy milyen órával kezdünk. - morogtam orrom alatt.

- Tesi, Mr. Félistennel. - ahogy meghallottam mit mondott az osztályfőnökünkre, csak felé kaptam a fejem ami még mindig hasogatott.

- Azt ne mondd, hogy te is oda vagy érte! Basszus Summer ő a tanárunk! Gondolkozz egy kicsit! - néztem rá idegesen, mire csak egy szemforgatást kaptam válaszul.

***

Egy jó húsz perces késés után estünk be a suliba. Barátnőm rohant a tesitermek felé, de én még megálltam Rachel néninél a büfésnél és kértem egy szendvicset meg egy epres nyalókát. Kifizettem majd a szendvicset beledobtam a táskámba. Útközben a tornatermek felé kibontottam a nyalókám és számba vettem az édességet. Kopogás nélkül nyitottam be a terembe, ahol mindenki kosarazott kivéve a tanár urat.
- Késett, Miss Davis. - mondta felém se fordulva, mire ledobtam magam a padra és kivettem a nyalókát a számból.

- Mintha magamtól nem jöttem volna rá. Egyebként önnek is jó reggelt Mr. Miller. - néztem fel rá, mire ő is rám nézett, majd újra nyalogatni kezdtem az édességet.

- Jó reggelt. - nyelt egy nagyot, még mindig azt nézve, ahogy a nyalókát fogyasztom.

Mikor rájöttem, hogy miért bámul ennyire, inkább csak hagytam a számban, nem nyalogattam. A fejem valószínűleg egy paradicsom színéhez volt hasonló. Ezek után már nem szóltunk egymáshoz, nem is néztünk a másikra. Mindkettőnknek kínos volt ez a szituáció.

Ahogy kicsengettek, felpattantam és kiviharoztam volna a teremből, ha nem szólnak utánam.

- Miss Davis! Maradjon csak egy percre! - kiáltott utánam a tanár úr, mire csak egy nagyot sóhajtva visszafordultam és egy "mit akar?" nézéssel ajándékoztam meg.

- Örülnék, ha nem késne az elkövetkezendő pár hónapban, vagyis ameddig ki nem járja az iskolát. - nézett bele egy gúnyos mosollyal a szemembe.

- Hát kötve hiszem, hogy sikerülni fog. Tudja, ezek a korán kelések...! - csóvaltam meg a fejem csípőre tett kézzel. - Ha nem haragszik nekem mennem kell órára. - villantottam egy ezer vattos mosolyt és ezennel ténylegesen felmentem az osztályunkba.

***

- Nem hiszem el, hogy nem elég neki napi negyvenöt perc az osztályával! - fortyogtam a dühtől. - Minek kell neki még helyettesítésre is bejönni, aztán még maradjunk bent a nyolcadik után egy osztályfőnökire is. - néztem Summerre idegesen.

- Nyugi már Lex. Így legalább élvezhetjük a kilátást. - vigyorodott el, Millert bámulva. Sötét haja arcába hullott, miközben dolgozatokat javított. Néha elmosolyodott, gondolom a válaszokon, néha értetlen fejet vágott, majd áthúzta piros tollával a helytelen megoldást, és odaírta a helyeset. Lehet, kicsit tovább figyeltem a kelleténél, mert felemelte fejét és egyenesen belenézett a szemembe. Felvonta szemöldökét, amolyan "Igen?" stílusban, mire csak elkaptam a fejem, és neki álltam zenéthallgatni. Még pár másodpercig figyelt, aztán újra visszatért a munkájához.

- Alexandra! - mondta Sum a kelleténél kicsit hangosabban, így az egész osztály felénk fordult, beleértve a tanár urat is. - Te szemeztél Millerrel. - jelentette ki, mire idegesen elmosolyodtam.

- Nem történt ilyen, csak felnézett. Én meg unatkoztam és körbenéztem az osztályban, és pont elkapta a tekintetem. - próbáltam kimagyarázni magam a helyzetből.

- Láttam, hogy nézted. Attól még, hogy mással dumáltam, figyeltelek. - nézett rám egy ravasz mosollyal. Az óra további részében csak beraktam a másik fülesem, és próbáltam nem Miller tanár urat nézni.

***

- Egy melegszendvicset, legyenszíves! - néztem Rachelre, aki csak kedves mosollyal bólintott. Egy test támaszkodott le mellém, miközben visszaírtam bátyámnak, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, ameddig nem köszörülte meg a torkát.

- Miss Davis! Maga mindig, mindenhol? - kérdezte meg Miller egy féloldalas mosollyal.

- Ezt én is kérdezhetném tanár úr! - sóhajtottam lemondóan. Biztos észrevette, hogy nézem.

- Egy narancslevet. - nézett Rachelre egy kedves mosollyal, mire a nő odaadta neki, nekem pedig a szendvicset. Elkérte tőlem a melegszendvics összegét, mire már adtam volna a pénzt, Miller kifizette helyettem.

- Akkor magának adom oda. - vontam meg a vállam, és felé nyújtottam a pénzt.

- Nem azért fizettem ki, hogy nekem adja oda. Menjen órára, és megkérném, hogy osztályfőnökin figyeljen úgy, ahogy helyettesítésen. - vigyorodott el gúnyosan, mire forrni kezdtem az idegtől.

- Csak megjegyezném, hogy nem magát figyeltem. Csak rosszkor nézett fel. - fújtattam, és köszönés nélkül otthagytam.

sracook
el se hiszem, hogy ujra itt vagyok, de baromi jo erzes ujra irni<3