VII.

10.9K 234 22
                                    

- Miss Davis! Egy szóra. - intett magához Bastian, történelem után.

- Igen, tanár úr? - léptem elé, de csak azután szólalt meg, miután ketten maradtunk a teremben.

- Ugye senkinek nem beszéltél róla? - arra kérdezett rá, amire nem kellett volna.

- A bátyámnak. - nem akartam hazudni neki. Abból csak nagyobb vita lett volna.

- Te nem fogtad fel, ha ez kiderül akkor vége a karrieremnek?! Soha többet nem mehetek a tanári állás közelébe, és még börtönbe is kerülhetek! - emelte fel rám a hangját, majd felállt. Kettőt hátraléptem. Ahogy ezt realizálta, lassan odasétált elém. - Nem akartalak megijeszteni. Ne haragudj Lexa. - nézett rám sajnálkozva.

- Tudom. - nyeltem egy nagyot. - Azt mondtad, hogy nem történhet meg újra. - piszkáltam ujjaimat.

- Nem is fog Miss Davis. Menjen órára, és holnap ne késsen! - kezdett magázódni, mire csak egy keserű mosollyal bólintottam. Úgy döntöttem kihagyom az utolsó két órámat, így nem a biológia terem felé vettem az irányt, hanem egyenesen ki az épületből.

***

- Mi történt? - nyitott be Cayden a szobámba kopogás, vagy egyéb jelzés nelkül.

- Nem éreztem jól magam. - hazudtam.

- Ha nem érezted volna jól magad, akkor írtál volna. Mit csinált Sebastian Miller, amivel megbántott? - sóhajtott és befeküdt mellém.

- Megint magázódik, azelőtt meg elmondtam neki, hogy te tudsz a csókról. Felemelte a hangját, és egy kicsit megijedtem tőle. Aztán elkezdte sorolni, hogyha kitudódik, akkor milyen következményei lehetnek. Mintha nem tudnám. Nem vagyok már kisgyerek, akivel kiabálni kell, ha csinál valami olyat, ami a másiknak nem tetszik. - panaszkodtam el a mai kis incidensünket.

- Ezért jöttél haza? - nézett rám értetlen arckifejezéssel.

- Igen. Holnap ne várj meg. Sétalni fogok suliba. - fordítottam felé fejem.

- El fogsz késni. - ezt úgy mondta, mintha nem tudnám magamtól is.

- Tudom. - bólintottam egy aprót.

- Direkt akarod baszni az agyát? - röhögte el magát, és beleboxolt vállamba.

- Igen. Még egy ilyen és eltöröm a kezed! - csaptam rá mellkasára, mire csak kiöltötte rám a nyelvét. Igazi férfiállat.

Szó nélkül felálltam, és lementem a konyhába, ahol nekiálltam szendvicseket csinálni magamnak, Caydennek és apának. Lassan úgyis jön haza.

***

- Activity? - kérdezett rá a semmiből apa.

- Hozom. - vigyorodtam el, és felsprinteltem a társasjátékért, majd levittem azt.

- Tehát Cayden és Cayden. Megint veszíteni fogtok. - villantottam egy ördögi mosolyt, amit csak kiröhögtek. Elkezdtünk játszani, rengeteget nevettünk egymáson, főleg a mutogatásnál. Három körből kettőt én nyertem, egyet pedig apa. Cayden bedurcizott, és felment a szobájába.

- Egyébként van valaki a láthatáron? - kérdezte apa, miközben pakoltunk. Meglepődtem, hogy megkérdezte.

- Igen, van valaki. - mosolyodtam el halványan.

- Mesélj róla egy kicsit. Gondolom elmondtad volna, ha együtt lennétek. - állt neki mosogatni. Jobban szeret mosogatni, minthogy berakja a mosogatógépbe. Ezt sose értettem benne.

- Hát, mit meséljek róla? Ha külsőleg érted akkor barna szem, sötétbarna haj, izmos és rohadt jó stílusa van. Ha belsőleg, akkor illedelmes, humoros, kedves, mindig a legjobbra törekszik. Viszont nagyon makacs és önfejű. Mindig csak a saját igazát hajtja, nem szereti ha nem neki van igaza. Bár ezt jól ismered, mert én is rühellem, ha nem nekem van igazam. Elég bonyolult ez az egész köztünk. - sóhajtottam miközben eltöröltem a poharakat.

- Te tényleg szereted. - mosolyodott el, mire egy kicsit lesokkoltam. Még magamban sem mondtam ki, hogy szeretem, mert akkor valóságos lenne. De így, hogy apa kimondta azt, amitől a legjobban féltem, valósággá vált.

Akárhányszor meglátom a folyosón a szívem hatalmasat dobban, reménykedve abban, hogy hozzámszól vagy megérint. Amióta megcsókolt máson sem jár az agyam, csak azokon a puha ajkakon és a szenvedélyen, amit éreztem közben. Másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy megérintsem, hozzábújjak, megöleljem és megcsókoljam. Nagyon úgy fest, hogy beleszerettem a tanáromba, aminek nagyon nem kellett volna megtörténnie.

Nem válaszoltam apának, csak felmentem az emeletre. Nem volt kedvem senkihez, és semmihez. Csak megfürödtem és a számomra fájdalmas és nehéz gondolatok miatt elnyomott az álom.




annyira kivancsi vagyok mikor fognak osszejonni:(
remelem ti is

annyira kivancsi vagyok mikor fognak osszejonni:(remelem ti is

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
MéregWhere stories live. Discover now