Méreg

VIII.

Halál nyugodtan tettem be lábamat az iskola területére, mikor jött kettő Messenger üzenetem.

SumSum

SumSum
Hol vagy már? Miller egy ideg.

LexLex
Még beugrok a büfébe, és megyek.

SumSum
Okés;)

Sebastian Miller

Sebastian Miller
Meg szeretném kérni, hogy most azonnal tolja be a seggét az osztályba!

Alexandra Davis
Majd megyek

Sebastian Miller
Azt mondtam, hogy most jöjjön! Nem azt, hogy majd!

Alexandra Davis
Nyugodjon meg. Pár pillanat és láthat betoppanni az osztályba:D

Sebastian Miller
Ez egyáltalán nem vicces Alexandra!

Alexandra Davis
Pedig én jól szórakozok;)

A büfében kikértem a szokásos nyalókámat, meg a szendvicsemet, és szépen felslattyogtan az osztályba. Kopogás nelkül nyitottam be.

- Jó reggelt! - köszöntem egy ártatlan mosollyal, és leültem Summer mellé. Már megérte késni Sebastian arca miatt. Mindjárt robban.

- Esetleg nem csörgött az ébresztőórája, hogy huszonhét percet késett? - vette egyre gyorsabban a levegőt.

- Köszönöm az aggodalmát, de nagyon is működik az ébresztőm. Csak kinyomtam és sorozatot néztem. Tudja nagyon gyorsan elrepült az idő, aztán még lassan el is kellett készülnöm, meg ide is kellett érnem. - sóhajtottam egyet gondterhelt arckifejezéssel. Az osztály próbalta visszatartani a röhögést több-kevesebb sikerrel.

- Ha így folytatja, nem jön velünk sehova! - dudorodott ki egy ér halántékán. Eszeveszettül jól nézett ki.

- Nem izgat. Rossz emlékek kötnek a korizáshoz. - mondtam egyenesen a szemébe nézve. Fájdalom suhant át az arcán, de csak egy pillanatra lehetett látni. Nem kellett volna ezt mondanom, de kimondtam. Megbántottam.

- Akkor döntse el maga, hogy jön-e vagy sem! - vágta le magát a székre és nekiállt telefonozni. Rohadtul bűntudatom volt. Nem akartam megbántani, csak eléggé hirtelen ember vagyok.

Sebastian Miller

Alexandra Davis
Sajnálom. Nem gondoltam komolyan.

Jelzett neki a Messenger, és mindenki ránézett. Csak némította a telefonját.

Alexandra Davis
Sebastian kérlek. Nem akartalak megbántani.

Csak leláttamozott. Kifejezéstelen arccal nézett fel rám, majd vissza a telefonra.

Alexandra Davis
Kérlek! Hirtelen volt, és tényleg sajnálom.

Alexandra Davis
Kicsit sem volt komoly amit mondtam. Életem egyik legszebb estéje volt. Nagyon jól éreztem magam veled. Kérlek Bastian:(

Újra felnézett a telefonjából, és megcsóválta a fejét, egy keserű mosollyal arcán. Nem hitt nekem.

- Remélem eldöntötte már hogy jön-e velünk vagy nem. Kezdjenek készülődni. - állt fel az asztaltól és összeszedte a cuccait.

- Jövök. - biccentettem, és zsebre raktam a telefonomat, meg a pénztárcám. A szendvicsemet kibontottam és falatozni kezdtem. Mire megettem a szendvicset, addigra mindenki készenlétben állt, köztük én is.

Lassan sétáltunk, és kezdett ismerőssé válni a terep. Odamegyünk, ahol engem tanított meg korcsolyázni. Megálltunk az épület előtt. Biztos elmondja a szabályokat.

- Az egyik nagyon kedves barátomé a hely, szóval legyetek szívesek nem mindent összetörni. Ne törjön senkinek semmije, és ne öljétek meg egymást. Ennyi a kikötésem. Gyertek! - intett, hogy kövessük, amit mi meg is tettünk. Mindenki leült a padokon, és elkezdte felvenni a saját korcsolyáját. Én odamentem a kikészített korikhoz, és felvettem azt amelyik ugyanúgy hevert a földön, ahogy én azt otthagytam. Lassan és óvatosan elkezdtem sétálni a pálya felé, de ahogy ráléptem a jégre, megcsúsztam és el is estem volna, ha valaki nem kapja el a derekam hátulról.

- Óvatosan, és kapszkodjon. - suttogta Miller hátulról a fülembe, majd lassan elengedett. Megfogadtam tanácsát, és eleinte kapaszkodtam, majd szépen lassan elengedtem. Rohadtul élveztem ahogy suhantam a pályán Summerrel együtt. Rengeteget beszélgettünk, meg nevettünk, csak nem igazán figyeltem előre, így teljes erőből nekimentem valakinek, így mindketten a földö kötöttünk ki. Vagyis én rajta, ő pedig a földön.

- Miss Davis. Megkérném, hogy figyeljen oda mi vagy ki van maga előtt. - támaszkodott alkarjaira, miközben mellkasán feküdtem. Aztán kapcsoltam, hogy nyilvános helyen vagyunk, így nehezen feltápászkodtam.

- Elnézést. Nem direkt volt. - nevettem el magam kínosan. - Máskor szándékos lesz. - villantottam angyali mosolyt, mire csak megforgatta a szemeit és elindult a másik irányba.

- Ez meg mi volt? - nézett rám Sum gyanakvóan.

- Mi lett volna? Véletlenül nekimentem, ráestem és beszóltam neki. - magyaráztam ki.

- Pedig úgy néztetek ki, mint akik élvezik a helyzetet. - vágta csípőre kezeit, mire csak képen röhögtem. Reméltem, hogy beveszi és szerencsére így is történt.

***

- Tanár úr, maga jön a pénteki halloweeni bulira? - kérdezte meg tőle Jake vigyorogva.

- Én leszek az egyik ügyeletes, hogy ne kössenek ki detoxba. - sóhajtott gondterhelten.

- Zsír. Megkaptuk a legpacekabb osztályfőnököt. - szólt bele Chris a társalgásba.

- Hé Summer! - fordultam felé hirtelen, mire felvonta a szemöldökét.

- Igen? Mi kellene? - mosolyodott el.

- Kellene majd az afterra az a vörös, testhezsimuló rövid ruhád. Kölcsönadnád? - villantottam egy ártatlan mosolyt, mire szemöldöke az egekbe szökött.

- Persze. De nem azt mondtad még nyár elején, hogy az neked túl rövid? - nézett rám egy ördögi vigyorral.

- Hát igen, de meggondoltam magam. Jól néz ki, és szeretném felvenni. - vontam vállat. - Amúgy köszi. - öltöttem ki rá a nyelvem. A fejemben már megvolt az elképzelés; vörös rúzs, tusvonal, szempillaspirál és egy fekete magassarkú.

rendesen izgulok az after miatt, es miller reakcioja vegett xP