Méreg

XIV.

Jövő hét szombaton lesz a téli bál, és drága osztályfőnökünk ma írt, hogy egész héten elmaradnak az óráink, helyettük tánc próbák lesznek. Ugyanúgy megmaradnak a szüneteink, de már előre látom, hogy a tököm ki lesz minden nap hat óra tánccal. Annyi szerencséjük van, hogy csak hat óra és nem tartanak nyolc órát. Ha órarend szerint mennénk, akkor hétfőn és kedden nyolc óra tánc lenne. Már leírta a párokat is. Summer Chrissel, én pedig Jakel. Ebben az a legjobb, hogy a páromnak tüdőgyulladása van, szerdától pedig nem volt suliban. Egyből írt, hogy maximum pénteken tud jönni suliba, addig meg gyakorol otthon a testvérével. Kedves osztályfőnökünk azzal orvosolra a problémát, hogy addig én vele fogok táncolni, pedig felajánlottam, hogy Caydennel itthon gyakorolok, de az volt a válasza, hogyha nem vagyok beteg akkor kell mennem suliba a próbákra.

- Caydeeen! - kiáltottam el magam, hátha idejön.

- Mit akarsz? - dugta be a fejét ajtómon.

- Utálom a bálokat. Próbák vannak egész héten, napi hat órában, és találd ki kivel kell táncolnom. - nyafogtam, mintha nem örültem volna neki. Ami egy részben igaz volt.

- Sebastian Millerrel? - kérdezte tettetett meglepődöttséggel.

- Igen, és ez egy részből konkrétan borzalmas! Nem csinálhatunk semmi félreérthetőt, pedig nagyon megszeretném már most csókolni! - sóhajtottam gondterhelten.

- Akkor te állítasz a hormonjaidon, ő pedig a farkán. - mutatott kettő like jelet, mire csak bemutattam neki.

- Mintha te annyira a gatyádban bírsz maradni. - mosolyogtam rá mindenttudóan. Sokszor látom Summert kisurranni a házból, bár úgy tudja nem tudom.

- Erről egy szót se, vagy szagolhatod alulról az ibolyákat drága egyetlen hugicám. - mosolyodott el angyalian, válaszként megforgattam a szemem.

***

A nő és a férfi sorba mutatta a lépéseket, amiket le kellett utánoznunk. Az első lépésnél majdnem elestem a saját lábamban, de szerencsére Bastian megtartott.

- Te tényleg ennyire nem tudsz táncolni? - kérdezte suttogva, hogy a többiek ne hallják a tegeződést.

- Ha tudnék, akkor nem lennék itt! - néztem rá szúrósan, mire halvány mosoly jelent meg arcán.
- Örülök, hogy viccesnek találod a szerencsétlenségem Sebby. - fújtattam.

- Melletted nem unalmas az élet az is biztos. - próbálta nem elnevetni magát.

Lement három óra, mire sikerült megtanulnom az első két lépést úgy, hogy ne essek el, míg mások már bőven a nyolcadiknál járhattak.

- Miss Davis. Hogy lehet ilyen botlábú? - kérdezte szenvedve Miller.

- Sajnálom tanár úr, hogy én nem vagyon olyan profi táncos, mint ön! - húztam gúnyos mosolyra számat, mire derekamnál fogva magához rántott.

- Legközelebb nem csak az ujjam lesz benned, ha így folytatod! - suttogta fülembe, és újra nekiálltunk a táncnak.

- Ki mondta, hogy engedni fogom? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem úgy néztél ki, mint aki nem engedné. - mosolyodott el pimaszul. - Amúgy is ígértél nekem valamit. - simított végig oldalamon. Nagyon reménykedtem, hogy senki nem látta.

- Emlékszem rá. Meg fogod kapni, de csak mert én is akarom. Ha nem akarnám, nem kényszeríthetnél rá. - mondtam komolyan.

- Semmit nem erőltetnék rád, amit nem szeretnél. Tiszteletben tartom, ha nem szeretnéd. - nézett bele a szemeimbe. Legszívesebben megcsókoltam volna.

- Veszélyes játékot játszunk, ugye tudod? - kérdeztem sóhajtva.

- Nagyon jól tudom. De ha nem kellenél, akkor szerinted kockáztatnám a munkámat és a szabadságomat? - a válasz erre egyértelműen nem.

- Köszönöm. - mosolyodtam el halványan.

***

Két nap van a bálig, annyi szerencsém van, hogy sikerült megtanulnom a táncot. De ruhám még a holdon. Egész nap az üzleteket jártuk, de semmi. Holnap is még megyünk, de ez is az utolsó pillantra marad.

Sebby<3

Lexi<3
Szia:(
Nincs ruhám. Sehol nem találtunk, de még holnap megyünk. Annak mondjuk nagyon nem örülök, hogy a ruha lesz meg utoljára:'(

Sebby<3
Nyugodj meg. Biztos lesz ruhád, maximum holnap. Pihenj le Lexa. Megérdemled, mert nagyon jól tudsz már táncolni:) Én megyek dolgozni

Jó gyorsan lerázott. Sose szokta ezt csinálni, és az utóbbi napokban furán viselkedik. Tánc közben is megtartotta a kellő távolságot, nem nézett a szemembe, nem írt, nem hívott és a suliban se köszönt mikor jött szembe, pedig mindig szokott. Órán se pillant rám egy másoknak észrevehetetlen mosollyal. Durván elhidegült tőlem hétfő delután óta, és hiányzik.

hupsz:)