Méreg

XVII.

Február 1.

Eltelt másfél hónap, mióta utoljára beszéltem vele a kötelezőt leszámítva. Januárban mikor visszamentünk, kegyetlen szarul nézett ki. Egy ideje nem borotválkozott és nem is volt fodrásznál. Na nem mintha én jobban néztem volna ki. De rá két napra, mintha kicserélték volna. Frissen vágott haj, és meg volt borotválkozva.

Jakel közelebb kerültünk egymáshoz, körülbelül az egész téli szünetet együtt töltöttük Summerékkal. Szép, nem szép de eljártunk bulizni és lett pár egyéjszakás kalandom. De azóta se tudok másra gondolni, csak Sebastianra. Vártam a február elsejét, hogy megtudjam érdeklem-e még őt.

Rohantam a szekrényemhez, de mikor kinyitottam nem volt sehol semmi. Első óránk töri volt és nem igazán szerettem volna bemenni órára, de Sum rávett. Pont csengetésre értünk be az osztályba, majd leültünk a helyünkre és csendben vártunk. Én azért mert szomorú voltam, Summer pedig Caydennel irogatott.

Kicsapódott az ajtó, és Bastian lépett be rajta egy mosollyal az arcán. Lerakta a dolgait és papírt kezdett osztani.

- Meglátjuk, ki mennyi tanult a mai órára. - nézett végig az osztályon, miután kiosztotta. Lediktálta a kérdéseket, és a lapot kezdtem bámulni. Ekkor megakadt a figyelmem pár halvány, ceruzával írt mondaton. „Nem a szekrényedben, hanem egy röpdolgozat formájában, de itt van. Kellesz nekem hercegnő!" Elmosolyodtam és felnéztem rá. Ő is engem nézett, sikerült elkapnia a tekintetem. Halvány mosoly jelent meg arcán, miközben szemeztünk. Írtam pár dolgot a kérdésekre, majd kezembe vettem egy ceruzát. „Nyerd el újra a bizalmam, és a tiéd vagyok." Válaszoltam és leadtam a papírt. A dolgozatomat olvasta és húzta a száját, de mikor elért a válaszomat, mosolygott. Csillogó szemekkel nézett fel rám. Láttam a reményt abban a barna szempárban, az enyémek pedig könyörögtek neki, hogy újra bízhassak benne. Annyira, de annyira kell nekem, de a bizalom a legfontosabb. Ha nincs meg a bizalom, akkor felesleges belekezdeni.

Kicsengettek, és mindenki ki akart menni a teremből, köztük én is.

- Miss Davis! Egy szóra legyenszíves! - intett magához, mire behúztam magam mögött az ajtót, és odamentem hozzá.

- Igen? - álltam meg előtte, csak egy szoros ölelésbe vont, amit örömmel viszonoztam.

- Köszönöm hercegnő. Bármit megteszek a bizalmadért. Bármit. - suttogta, és egy puszit nyomott hajamba, mire előjöttek a pillangóim.

- Sikerülni fog. Csak türelmesnek kell lenned jó? - kérdeztem sóhajtva.

- Bármeddig várok rád. Addig fogok próbálkozni, ameddig nem leszel az enyém. - tolt el magától, és adott egy homlokpuszit. - Menj órára. El ne késs miattam. - mosolyodott el.

- Megyek már. - nevettem el magam és otthagytam. Hiányzott már az ölelése, meg mindene.

***

- Na? - kérdezték izgatottan Summerék a szobámban ülve.

- Volt cetli. Van esély, csak a bizalom a kérdés. - pillantottam fel rájuk mosolyogva, mire elkezdtek sikítozni. Jake is ugyanúgy, mint Sum. Kicsit ijesztő, hogy úgy visít, mint egy lány.

- Nem azt jelenti, hogy együtt vagyunk. Attól félek, hogy újra megteszi. - sóhajtottam szomorúan.

- Bízz benne Lexa! - mondták egyszerre.

- Nem olyan könnyű. Nem tudjátok mit érzek, ha vele vagyok vagy nélküle. Mindkettő fáj. - piszkáltam ujjaim.

- Alig várom, hogy újra együtt lássalak titeket. - mosolyodott el Jake.

- Azt én is várom. Csak vele akarok lenni, de nagyon nehéz, mert bennem van a tüske. - dőltem hátra.

- Majd lassan kiszedi, és összeforrasztja a sebet. - ölelt magához Summer. Elmosolyodtam kijelentésén és vállat vontam. Remélem megteszi.

***

- Szia Lexi. - ért mellém Bastian, mikor kiléptem a suliból.

- Szia Sebby. Mi kéne ha volna? - pillantottam fel rá.

- Mondjuk a délutánod, meg az estéd. - mosolygott rám izgatottan.

- Mikortól kellenék? - indultunk el a parkoló felé.

- Mostantól. Szóval örülnék ha a formás kis seggeddel beülnél mellém az anyósülésre. - nyitotta ki nekem az autó ajtaját, szemetforgattam a fenekemre tett megjegyzésére, majd beültem a kocsiba.

- Megtisztelő Miss Davis. - pattant be, és beindította az autót. Képtelen voltam abbahagyni a mosolygást, ameddig oda nem értünk a kfchez, vett egy hatalmas kosarat, kettő üdítővel és szó nélkül mentünk kifelé a városból.

***

- Meg akarsz ölni, hogy egy emberek nélküli helyre hoztál? - kérdeztem, mikor leparkoltunk.

- Természetesen. - nevette el magát. - Mivel még nem igazán mutatkozhatunk együtt, így kénytelen voltam egy kihalt, de romantikus randira hozni téged. - magyarázott, majd kiszálltunk és a kezembe nyomta a kosarat, meg az egyik innivalót. A csomagtartóból elővett három plédet, majd lezárta a kocsit.

- Minek nekünk három pléd? - billentettem oldalra a fejem és követni kezdtem.

- Kedvesem. Egy magunk alá, egy neked és egy nekem. - nézett rám hátra, a becenévre viszont a pulzusom az egekbe szökött, a szívem pedig vadul kalapálni kezdett. Lehajtottam fejemet, és úgy folytattam az utat.

Nem sétáltunk sokat, maximum tíz percet. Egy domb féleségen lehettünk, aztán annak a tetején leterítette a plédet, én leraktam a kosarat, meg az innivalómat, és leültünk. Látni lehetett a várost, meg a naplementét is.

- Ugye tudod, hogy estére mindig valagfagyasztó hideg szokott lenni? Mégha napközben kellemes is az idő. - néztem rá. Előre nézve figyelte a tájat, egyszerűen csak jó volt őt nézni.

- Igen tudom. Csak a naplementét szeretném megvárni veled, aztán megyünk hozzám. - emelte rám tekintetét, és szemei az enyéim meg az ajkaim között cikázott. Lassan odahajolt, és kezét arcomra simítva lágyan megcsókolt. Ujjaim hajába vándoroltak és közelebb húzódtam hozzá.

- Annyira hiányoztál hercegnő. - döntötte homlokát enyémnek lehunyt szemekkel.

- Nekem is hiányoztál cuki. - nyomtam puszit mosolygó szájára.

- Előszö Sebby, aztán cuki? Maradjon a Sebby inkább, az jobban tetszik. - nyomott puszit nyakamba.

- Deja vu, másodszor! - nevettem el magam, mire magához húzott és lábai közé ültetett. Nekidőltem mellkasának, ő pedig hasamat simogatta. Aztán olyat mondott, amire kicsit sem számítottam.

helohelohelo
kivanok mindenkit szep estet, napot, reggelt haha