Méreg

XV.

- De Cayden! Ez kegyetlen! - néztem végig magamon a világoskék hercegnős ruhában. - Mondtam, hogy sötét legyen és ne ilyen habos-babos! - tettem csípőre kezem, mire egy ott dolgozó odajött hozzánk. Elmagyaráztam neki, hogy milyen ruhát szeretnék, és ő hármat hozott. Egy fekete teshezsimulót, egy méregzöld bokáig érő, egyik combomnál kivágott, dekoltált ruhát és egy bordó szétterülőset. Egyből a zöldért nyúltam és felpróbáltam. Hatalmas mosollyal léptem ki a fülkéből Caydenre és Sumerre nézve.
- Ezt visszük. - jelentettem ki, mire egyetértően bólogattak. Kifizettük a ruhát, és még megálltunk mekiben.

- Akkor neked Chris, neked pedig Jake a párod? - kérdezte összehúzott szemekkel Cayden.

- Igen. Nagyon ügyesen felfogtad. - kacsintottam rá vigyorogva.

- De ne legyen tipitapi, mert eltöröm az ujjaikat! - nézett felváltva ránk, mire csak megejtettem egy halvány mosolyt, és kifele néztem az ablakon, de bárcsak ne tettem volna. Sebastian egy másik nővel csókolózott. Szemeim könnybe lábadtak, majd visszanéztem a kajámra.

- Sajnálom, mennem kell! - pattantam fel, és otthagytam őket. Direkt mellettük mentem és szándékosan neki is mentem Bastiannak. Hátranéztem, és ő is engem nézett. Könnyeimtől nem igazán láttam sokat, párszor majdnem elestem, de kiértem az utcára.

Mire hazaértem és ránéztem a telefonomra, csak Millertől volt huszonhét nem fogadott hívásom, és egy olvasatlan üzenetem. Telefonomat bevágtan a sarokba, én meg összekuporodtam az ágyamban. Mellkasom szorított, és hallottam ahogy a szívem darabjaira hullott, könnyeim pedig megállíthatatlanul folytak végig arcomon. Nem gondoltam volna, hogy pont ő fog ilyen mértékben összetörni, mikor még hétfőn próbákon kockáztatta, hogy lebukjunk pár érintésért. De ki lehet az a nő? Ez baszott fel a legjobban, hogy sose mesélt róla, lehet az exe, vagy én nem tudom. Ha az exe, akkor mesélt róla, de miért ment vissza hozzá? Azt mondta toxikus kapcsolatban voltak, és boldog volt, hogy megszabadult tőle.

***

Halványlila gőzöm nem volt arról, hogy hol vagyok, hány óra van és kivel vagyok. Aztán rájöttem, hogy otthon vagyok, hajnali három van és Cayden fekszik mellettem. Nála jobb testvért nem is kívánhatnék. Óvatosan kiszálltam mellőle, és lementem a konyhába keresni valami alloholt. Ma este lesz a bál, amire szívem szerint nem mennék el, de a ruha megvéve, minden elő van készítve és Jaket se szeretném cserben hagyni. Nem a legnőiesebb ital, de whiskyt kezdtem iszogatni egyedül a pultnál. Végigpörgettem fejben az első találkozásunktól egészen máig az emlékeket, és eleredtek a könnyeim. Rettenetesen hiányzik, mellette otthon éreztem magam és boldog voltam. Most? Most keserűséget, csalódottságot, szomorúságot és boldogtalanságot érzek. Utoljára akkor voltam ennyire padlón, mikor anya meghalt. Az ágya mellett ültem minden nap iskola után, és figyeltem ahogy a leukémia egyre jobban kiszívja belőle az életet. Egyik nap már csak arra eszméltem fel, hogy nem pittyog a gép, hanem sípol. Csak lekapcsolták a gépeket, én pedig zokogtam. Napokon át nem akart szűnni a sírás. Iskolába se mentem érthető okokból, de lassan sikerült felállni. De ez a fájdalom még mindig jobb, mint az a fájdalom, amit akkor éreztem mikor anya elment.

- Nem akartunk utánad jönni egyből. Láttuk mi is, és hagyni akartunk. - ült le mellém Summer.

- Köszönöm. - biccentettem egy kicsit becsiccsentve.

- Ugye tudod, hogy ki fogom nyírni? - vett elő magának is egy poharat, és teli öntötte. Gondoltam nem akar sokat inni, azt fogja apránként.

- Nincs szükség rá. Legszívesebben most egy vonat előtt állnék, és várnám, hogy átmenjen rajtam. Az se fájna ennyire, mint ez. Együtt se voltunk, de tudod miket mondott nekem, és én kurvára beleszerettem. Magába bolondított, hogy aztán eldobjon vagy mi a fasz? - öntöttem egy újabb pohárral, és azonnal lehúztam.

- Lexa! Ne beszélj ilyeneket, mert nekünk is fáj látni, hogy mennyire összetört téged az a paraszt! - csak vállat vontam egy keserű mosollyal. Addig ittam szó nélkül, ameddig ki nem fogyott az üveg. Intettem Sumnak és egy kicsit sem stabilan visszamentem a szobámba bátyám mellé, aki békésen aludt. Bedőltem mellé és azonnal elaludtam. Kiütött a sírás meg a pia.

a sajat szivem tortem ossze:(