Méreg

XXI.

Végigszenvedtem és tanultam az áprilist, meg a május felét. Seb szülinapját is megünnepeltük, bemutatott az anyukájánák és a hugának. Olyan kedvesek voltak velem, azután is miután megtudták, hogy a diákja vagyok. Nem reagálták túl, azt mondták örülnek a boldogságunknak. Elküldtem a jelentkezésemet mindkét egyetemre, nagyjából június végén, júliusban kellene kapnom a választ.

- Miss Davis! Fáradjon velem az irodámba, legyen oly szíves. - állított meg a folyosón az igazgatónő, mire szemöldökeim a magasba szöktek. Csak bólintottam és mentem vele.

Az irodában, az egyik fotelban ott ült Bastian is, mire az összes vér kifutott az arcomból. Valószínűleg falfehér lettem.

- Kisasszony minden rendben van? - méreget aggódóan Kinley.

- Persze. - vágódtam le Seb mellé, és ő is ugyanolyan idegesen nézett rám, mint én rá.

- Azért hívattam be magukat, mert a diákok azt terjesztik, hogy maguk között van valami. Nem tudom mennyire igazak a pletykák, de ha esetlegesen igaz lenne, akkor szakítsák meg ezt legalább erre a másfél hónapra, ameddig maga - itt rám nézett - ki nem járja az iskolát. - kapkodta köztünk a tekintetét.

- Minden tisztelettel igazgatónő, de az égvilágon semmi nincs köztünk, csak egyszerűen jóban vagyunk. Ez az állítás egy hatalmas hülyeség. Nem kezdenék ki egy diákommal se, ha fenyegetnének, akkor se. - mondta komolyan Sebastian. Csak hát gondolni nem gondolta annak.

- Én pedig sose jönnék össze a tanárommal, aki nem mellesleg tizennégy évvel idősebb nálam. - tettem hozzá én is.

- Ennyit szerettem volna tudni. - biccentett. - Viszlát! - intett az ajtó felé, hogy tűnjünk el innen a francba.

- Ez meleg helyzet volt Sebby. - sóhajtottam mikor már az üres folyosón sétáltunk.

- Óvatosabbnak kell lennünk hercegnő. - dörzsölte meg arcát.

- Tudom. De ugye nem akarsz szakítani? - kaptam rá a tekintetem.

- Nem szeretnék. Nem bírnám nélküled. - mosolyodott el.

***

Elég érdekes egy hetünk volt, mert Kinley folyamatosan figyelt minket a folyosón, volt, hogyha együtt volt óránk akkor óra után bejött a terembe megnézni mit csinálunk. Én vagy nem voltam ott, ha meg ott is voltam, akkor is az emelt töri érettségit beszéltük át, mivel ezen a héten mennek le az érettségik. A magyar és a matek már megvan, angol és a töri hiányzik. Alapjáraton utáltam a történelmet, de mivel az időm nagyrészét vele töltöm, így mikor dolgozatot javít, olvasok. De nála csak történelmes vagy erotikus témájú könyvek vannak, egyertelműen törit olvasok, mert nem akarom minden pillanatban rávetni magam. Holnap van az angol, csütörtökön pedig a történelem, így gőzerővel készülök mindkettőre.

***

Megkönnyebülten dobtam le magam a kanapénkra Cayden mellé.

- Leérettségiztem. - vigyorodtam el. - Holnap évzáró, és lelépek a suliból. Igazgató pedig megadta az utolsó hetet szünetnek, mint minden évben így holnap végre vége és mutatkozhatok vele nyilvánosan. - teljesen fel voltam villanyozódva, hogy elmehetünk csak úgy sétálni vagy ilyesmik.

- Ügyes vagy hugi. - karolt át. - Szerintem Summer örülne egy 5sos koncert jegynek? Mintha említette volna, hogy szereti őket. - dobolt idegesen lábával. Júliusban Summer szülinapja lesz, de már most készül rá.

- Imádja őket, szóval ne aggódj. - mosolyogtam rá bíztatóan, egyet bólintott és bekapcsolt valami teljesen értelmetlen tévéműsort, ami kiégette az agyunkat.

- Szerinted, ha felvesznek akkor szakítani fogunk? - néztem Caydenre szomorúan.

- Őszinte legyek vagy hazudjak, hogy jobban érezd magas? - sóhajtott.

- Őszintén. - túrtam bele hajamba.

- Száz százalékban biztos vagyok benne, hogy vége lesz a kapcsolatotoknak. Hugi teljesen másik időzónában leszel, és konkrétan mindkettőtöknek túlságosan kimerítő lenne. Tudom, hogy odavagytok egymásért. Tudom, hogy bármit megtennétek a másikért, és azt is tudom, hogy Sebastian sose szeretett mást ennyire, mint téged. Te vagy az élete értelme, ő pedig a tiéd, de élvezzétek ki, ameddig lehet. De nem biztos, hogy fel fognak venni Georgiába, bár én remélem, hogy a legjobb egyetemen fogsz tanulni. Fájni fog, de jó érzés is lesz egyszerre. - vizslatta arcomat.

- Igazad van, de nehéz lesz elengednem őt, ha sikerül. - dőltem rá bátyám vállára.

szerintem ti is erzitek, hogy mindjart vege van a tertenetuknek
de meg elotte sirok par orat, mert most fogom megirni a befejezo reszeket:)