Légy az enyém! (BakuDeku)

3.

Bakugou amilyen gyorsan csak tudott szeretett volna eljutni a férfi mosdóig.
Mikor odaért becsapta maga után az ajtót majd átkozódva lenézett, ahol szembetalálta magát a problémával. Nemi szerve ágaskodott a nadrágjában.
Gyorsan kicsatolta az övét, lehúzta a nadrágját majd az alsóneműjét és elkezdett könnyíteni magán. Miközben nyögéseket hallatott csak egy valaki járt az eszében. Izuku Midoriya.
Amióta csak felismerte, hogy vonzódik ahhoz az idegesítő törpéhez próbált felülkerekedni rajta, de lehetetlenségnek bizonyult. Deku törékeny teste megbabonázta, ráadásul hozzá jött még az az idegesítő motyogás és dadogás, amit akárhányszor csak meghallott legszívesebben azonnal rávetette volna magát a fiúra.
Érzéseit szerencsére jól tudta leplezni. Elég volt két ordítás, egy-két káromkodás és mindjárt senki sem gondolná, hogy akarja őt.
De még hogy akarta. A nap minden percében az vette el a legtöbb energiáját, hogy ne húzza be azon nyomban egy sötét sarokba és tegye magáévá.
Viszont ez a játék most keresztülhúzta a számításait. Mikor meghallotta, hogy Izuku beleegyezik a csókba majd szétvetette az izgalom, de jól palástolta. Minden rendben ment míg Deku szája az övéhez nem ért.
Az a lágy, selymes ajak teljesen magával ragadta, megbabonázta. Minden erejét összpontosítania kellett, hogy ne dugja be a nyelvét a fiú szájába. Viszont a farkának már nem tudott parancsolni. Amint hozzáértek Deku ajkai odalent elindultak a folyamatok. Remélte, hogy senki sem vette észre.
Mikor végzett a kielégítéssel nagyot sóhajtott. A mosdó ajtaja pedig abban a pillanatban hirtelen kivágódott mire elfordulva átkozódások közepette igyekezett visszahelyezni szerszámát a nadrágjába.
   - Minden rendben haver?- szólt egy ismerős vidám hang mire Bakugou idegesen felé fordult.
   - Te átkozott féreg! Minek kellett ez huh?- vicsorgott Bakugou.
Kirishima vállat vont.
   - Arra gondoltam ideje végre, hogy történjen valami.
Bakugou arcáról lefagyott a düh, helyét értetlenség vette át.
   - Mi van?
Kirishima fáradtam sóhajtott.
   - Haver, én vagyok a legjobb barátod. Anélkül is észrevettem mit érzel Midoriya iránt, hogy elmondtad volna.
Bakugou arcából az összes szín kifutott. Majd gyorsan összeszedte magát és megrázta a fejét.
   - Te hallod magad ember? Semmi mást nem érzek az iránt a nyomi barom iránt mintsem gyűlöletett. Azt viszont élvezettel nézném végig ha felrobbanthatnám a gecibe.- hazudott Bakugou, de Kirishimát nem lehetett félrevezetni.
   - Max azt gyűlölöd, hogy vonzódsz hozzá. Nem volt nehéz észrevenni ahogy folyton bámultad még ha ellenséges tekintettel is.
Bakugou arca rándult egyet.
   - FOGD BE IDIÓTA!- kelt ki magából.
   - Ahelyett, hogy minden energiát abba ölnéd, hogy elnyomd és tagad az érzéseidet inkább próbáld meg abba ölni, hogy kimutasd azokat.- folytatta Kirishima meg sem rezzenve.
   - Mindjárt téged foglak megölni, ha nem fogod be az a rohadt pofádat!- köpte Bakugou majd elgondolkozott.- Pikachu...
Kirishima hangos ellenállásba kezdett.
   - Ugyan, ne aggódj. Kaminari elvan a saját kis világában ami a videojátékok és Jirou között mozog. Nem vett észre semmit. Csak én tudok róla. Mivel én vagyok a legjobb barátod!- mosolygott őszintén Kirishima, mire Bakugou sóhajtva beletúrt a hajába.
   - És? Elítélsz miatta?- adta be a derekát a fiú. Úgy érezte Kirishima előtt tényleg nincs értelme tagadnia a dolgot.
   - Egyáltalán nem. A barátom vagy haver. Úgy fogadlak el ahogy vagy. Nekem aztán oly mindegy, hogy a nőkhöz vagy a férfiakhoz vagy csak Midoriyahoz vonzódsz. Attól még ugyan az a Bakugou vagy.- mosolygott.
Bakugou hitetlenkedve cicegett egyet majd Kirishima elé állt és megfogta a vállát.
   - Még egy ilyen remek ötlet és kinyírlak.- mondta majd az ajtó felé indult.
   - Értettem!- tisztelgett Kirishima nevetve majd követve barátját kilépett a mosdóból.

                                                             🧨🧨🧨

Izuku miután Katsuki kiviharzott a helyiségből aggódva nézett utána. Biztos volt benne, hogy dühös és most le kell higgadnia egyedül, de még is rosszul érezte magát a dolog miatt ezért utána akart menni, hogy bocsánatot kérhessen.
Tett két bizonytalan lépést, mikor a szeme sarkából látta, hogy Kirishima már Bakugou után eredt. Deku megállt és kifújta a levegőt.
"Talán jobb is így. Ebben a helyzetben jobb, ha egy barátja beszél vele, mintsem én, akit amúgy is gyűlöl."
Mina ezután még próbálta invitálni a társaságot a játék folytatására, de ezután a megdöbbentő jelenet után már senkinek sem volt nagyon kedve hozzá, így hamar szétszéledtek.
   - Dekuuu!- termett Izuku mellett Uraraka.- Ez... hihetetlen. Te tényleg megcsókoltad Bakugout!
Deku arcára pír szökött. Felemelte a kezeit és zavartan heves ellenállásba kezdett.
   - Nem volt más választásom!- kiáltotta vékony hangon.
   - Mindig van választás Midoriya-kun.- lépett melléjük Ida is, aki most megigazította a szemüvegét.
   - De... ha nem megyek bele a csókba Kacchan adott volna feladatot...- mentegetőzött a fiu.
   - Igaz, de tudhatnád, ha teljesíthetetlen feladatot adott volna akkor én mint a diáktanács elnöke megvétózhattam volna, illetve az egész osztály kiállt volna melletted!- hadarta a szemüveges.
Midoriya bűnbánón lehajtotta a fejét.
   - Igazad van. Erre... erre nem gondoltam...
   - Semmi baj, Deku! Már vége.- mosolygott Uraraka biztatón.- De nagyon bátor vagy, hogy meg merted csókolni. Én nem tudnék lánnyal csókolózni. Milyen volt azonos neművel csókolózni?- kérdezte Uraraka, mire Izuku arca paradicsom pirossá vált.
Egyből felidézte a csók pillanatát, az érzés mikor ajkai Kacchanéhoz értek... beleborzongott a gondolatra és megrázta a fejét.
   - Há-hát olyan mint egy ellentétes neművel...- dadogta Izuku.
Uraraka csodálkozva hallgatta.
   - Értem.- kiáltott fel hirtelen majd puszit nyomott Midoriya arcára.
   - Jó éjt Deku.- mosolygott majd elindult a szobája felé. Midoriya csodálkozva nézett utána.
   - Te se maradj sokáig fenn Midoriya-kun. Holnap tudnod kell figyelni az iskolában.- mondta Ida majd elrobogott.
Izuku gondolatai pedig akarata ellenére is Bakugouhoz tértek vissza.
Vajon tényleg ugyanolyan csókolózni egy lánnyal mint egy fiúval? Igazából fogalma sem volt, mivel az első csókja nem rég csattant csak el.
Feleszmélt, hogy az első csókját Bakugoutol kapta. Mármint ő csókolta meg a fiút de...
Megrázta a fejét.
"Felesd el! Felesd el! Ne gondolj rá!"- kántálta.
Aztán felvillantak előtte csók után történtek.
*Leléptem*
Izuku azon kezdett gondolkodni vajon mennyire viselte meg a dolog. Vajon mennyire kellett visszafognia magát, hogy ne üsse le?
Rájött, hogy hálás a szőkének amiért megkegyelmezte. Lehet csak azért mert itt volt az osztály is de... hitt benne, hogy többről van szó.
Végül elhatározta, hogy mielőtt lefeküdne mindenképp felkeresi Bakugout, hogy bocsánatot kérhessen. Úgy gondolta már el telhetett annyi idő, hogy Kirishimának sikerült valamelyest megnyugtatni a fiút, így hát elindult Bakugou szobája felé.

                                                             🧨🧨🧨

Bakugou épp az ágyán feküdt és azon morfondírozott, hogy jöhetett rá Kirishima a dologra. Barát vagy sem, a káromkodások és az ellenséges viselkedés pont az ellenkezője annak amit egy szerelmes ember csinálni szokott.
Elhatározta, hogy holnaptól még bunkóbb lesz Midoriyával mint általában.
Ekkor kopogást hallott. Az órájára nézett, ami most este kilencet mutatott.
 "Ki a fasz lehet az ilyenkor?"
   - Ki vagy?- ordított ki.
Az ajtó túloldalán egy darabig csönd volt, majd egy ismerős hang szólalt meg.
   - É-én vagyok Ka-kacchan.- dadogta Midoriya reszketve.
 "Mi a faszt keres ez itt?"- riadt meg Katsuki majd az ajtóhoz sétált, ám mielőtt kinyitotta volna magára öltötte ellenséges arcát.
Mikor az ajtó kitárult és meglátta Midoriya ijedt és bizonytalan arcát erősen vissza kellett fognia magát.
   - Mit akarsz Deku?- köpte a kérdést karba tett kézzel.
   - É-én csak...- kereste a szavakat Midoriya.
Bakugou megelégelte a dolgot és megragadva a karját behúzta a szobájába.
Megszólalt benne a vészcsengő, tudta, hogy nem jó ötlet ezt tenni, hogy felelőtlenség amit tesz, de már nem volt vissza út. Hitte, hogy elég erős ahhoz, hogy kibírja Midoriya távozásáig.
Dühösen becsapta az ajtót majd az ágyához sétált és dühösen levágta magát rá, majd felnézett a zöld hajúra.
   - Na! Mit akarsz?- mordult rá, mire Midoriya megrezzent.
   - É-én csak bo-bocsánatot sze-szerettem volna ké-kérni...- motyogta a fiú zavartan, a földet pásztázva.
 "Bocsánatot? Mégis miért? Inkább nekem kéne megköszönnöm, hogy végre kaphattam belőled valamit"
   - Miért?- köpte Bakugou ellenségesen, mire Deku még inkább zavarba jött. Igazából már azt is megbánta, hogy idejött.
   - Há-hát azért... A csókért.- mondta Midoriya, aki miután kimondta a "csók" részt paradicsom pirossá vált. Ő maga sem értette mért van ennyire zavarban. Nem mert Bakugoura nézni, félt, hogy a tekintette olyan hűvös és kegyetlen lesz mint még soha.
Bakugou összeszorította a fogát.
 "Komolyan valaki odafent rohadtul ki akar baszni velem. Ideküldte Dekut, hogy próbára tegyen. De nem fogok elbukni hallod!?"
   - Ennyi?- szedte össze minden ellenszenvét amit ki tudott préselni magából.
Deku meglepetten nézett fel Bakugoura, aki most egyik szemöldökét felvonva figyelte.
   - Ho-hogy érted, hogy ennyi? A-azt hittem azért rohantál el, mert ha még ott maradsz egy pár másodpercig akkor bi-biztos, hogy felrobbantasz... Ezért bo-bocsánatot szerettem volna ké-kérni, amiért belementem a dologba.- vallotta be.
 "Akkor még is csak jól csinálom, ha azt hiszi fel akarom robbantani. Pedig ha tudná miket akarok csinálni vele valójában... Játszunk rá"
   - Jól hitted. Legszívesebben felrobbantottalak volna, de tekintettel voltam az osztályra. Viszont, most, hogy te magad kerestél fel úgy tűnik nem úszod meg.- állt fel az ágyáról Bakugou majd fenyegetőn Deku felé kezdett haladni.
Midoriya ijedten hátrálni kezdett az ajtó felé, majd gyorsan megfordult és feltépte azt. Ezután meg sem állt a szobájáig.
Bakugou elégedetten bólintva nézett utána a folyosón.
 "Szép volt Katsuki, elüldözted. És most már még jobban retteg tőled mint eddig"
Bakugou sóhajtva dőlt az ágyára és megpróbált nem Deku arcával álmodni.