Légy az enyém! (BakuDeku)

16.

Szemét törölgetve nézett fel, hogy megnézze, ki az. Mikor tekintette találkozott két döbbent vörös írisszel szeméből újabb adag könnyzápor tört elő.
Fejét Bakugou mellkasába fúrta, közben kezeivel a szőke ruhájába markolt úgy kapaszkodott meg.
   - Saj- sajnálom Ka-kacchan...- zokogta.
Bakugou döbbenetében meg sem tudott szólalni.
   - Na-nagyon sa-sajnálom!- zokogott még erőteljesebben a fiú- Én... én nem hallgattam rád, pedig csak jót akartál...
Bakugou kezdte megérteni a dolgokat.
 "Ezek szerint az a kurva kimutatta végre a foga fehérjét. De mit csinálhatott Dekuval?"
   - Mi történt Deku?- kérdezte lágy hangján, amit szinte sosem lehetett hallani tőle.
   - Khérlek bhoccsás mheg!- áztatta tovább Bakugou fekete trikóját Deku.
Bakugou dühösen eltolta magától, hogy a szemébe nézhessen ám arckifejezése döbbenetre váltott mikor meglátta a fiú könnyáztatta, kisírt szemű arcát.
   - Mit tett veled az a kurva?- sziszegte dühösen.
   - Le... le akart feküdni velem, és... és elmondta, hogy...
De nem tudta befejezni, mert újra zokogásban tört ki. Lehajtotta a fejét, és kezei közé temette azt.
   - Megölöm!- kiáltott Bakugou, majd terve megvalósításához elindult volna Uraraka szobája felé, de Deku megállította.
   - Ne! Nem szeretném, ha bajba keverednél miattam.- szipogott.
Bakugou idegesen fújt egyet, majd elővett a zsebéből egy zacskó zsebkendőt és Deku kezébe nyomta. Teljesen mértékben leszarta mit kapna azért, ha bemosna a lánynak.
Miközben a zöld hajú fújni kezdte az orrát így szolt:
   - Nem haragszom Deku. Nem rád haragszom.- pontosított.
Miután ezt hallotta Deku kezdett megnyugodni. Még kétszer kifújta az orrát, és letörölte a könnyeit, amit Bakugou türelmesen végigvárt.
   - Kacchan...- suttogta Deku lehajtott fejjel, majd lassan felnézett Bakugoura, akinek tekintette még mindig zaklatott volt.
Deku nem gondolkozott, ösztönei átvették felette az irányítást. Lábujjhegyre állt és megcélozta Bakugou ajkait. A szőke a döbbenettől mozdulni sem tudott.
Mikor Midoriya ajka elérte az övét lágyan csókolni kezdte, miközben szemét lecsukta.
Bakugou értetlenül állt a helyzet előtt, de hülye lett volna kihagyni az alkalmat. Ajkait szétnyitotta, mire Midoriya bedugta a nyelvét a szájába.
Bakugouban egyre inkább elkezdett elhatalmasodni a vágy ahogy visszacsókolta a fiút, farka pedig felágaskodott nadrágjában.
Amikor ezt Midoriya megérezte mint akit áramütés ért szakadt el Bakugoutól és pihegve nézett rá.
   - Én...- kereste a szavakat, miközben egymás szemébe néztek.- Sa-sajnálom Kacchan... Nem... nem tudom mi ütött belém... megint...
Bakugou rendezte arcvonásait és komoly arckifejezéssel megragadta Midoriya kezét majd húzni kezdte.
   - Ho-hova megyünk?
   - A szobámba.- vágta rá Bakugou, mire Midoriya paradicsom pirossá vált.
Elérve a szobáját Bakugou kinyitotta, majd gyorsan be is zárta és Deku felé fordult.
Elázott trikóját ledobta magáról és vággyal teli tekintettel indult meg Midoriya felé.
A fiú hátrálni kezdett.
   - Ka-kacchan... ne csináld...- motyogta zavartan.
Bakugou megragadta a kezét és az ágyhoz húzta, majd ledobta rá.
   - Ne szórakozz velem Deku. Te kezdted. Viseld a következményeit.- tornyosult főlé.
   - Én... én tényleg nem tudom mért csináltam... Talán... talán csak ezzel szerettem volna bocsánatot kérni...
   - Mondtam, hogy nem haragszom.- suttogta Bakugou Deku fülébe, majd végignyalt rajta, amibe a zöld hajú beleborzongott.
   - Ka-kacchan... kérlek hagyd abba!- szorította össze a szemét Deku.
   - Nem megy!- hajolt le Bakugou a fiú nyakához és elkezdte csókolni, mire Deku szájából akaratlanul is egy apró sóhaj hangzott el.
Ezt halva Bakugou elégedetten emelkedett fel és vigyorogva nézett rá.
   - Ez tetszett. Tudsz még ilyet?- suttogta majd Deku szájához kapott.
Szenvedélyesen csókolta a fiút, akinek nem volt ereje eltolni magától. Mikor nyelve megtalálta Dekuét elkezdte simogatni, mire a fiú nyelve ösztönösen viszonozta azt. Bakugou pedig pillanatról pillanatra egyre jobban beindult.
Mikor ajkát elemelte, hogy levegőt vegyen meglepődve nézett Dekura.
A fiú arca kipirult volt, és kapkodta a levegőt. Viszont nem látszott rajta boldogság. Csak félelem.
Ekkor Bakugounak eszébe jutottak a fiú korábbi szavai: "Le akart feküdni velem"
Bakugou rájött, hogy ő is ugyanazt teszi mint Uraraka. Csak erőszakosabban.
 "Én barom!"
Dühében Deku feje mellett az ágyba boxolt.
   - A rohadt életbe!- üvöltötte, mire a zöld hajú ijedten pislogott párat.
Bakugou a zöld szemekbe nézve sóhajtott.
   - Sajnálom Deku.- mondta, majd lesütötte a szemét.
Midoriya csodálkozva nézett rá.
   - Kacchan...
   - Ne! Ne mondj semmit. Tudom, hogy elbasztam. Ennek... még nincs itt az ideje. Csak már... nem nagyon bírom a kurva életbe!- sziszegte dühösen, majd legördült Dekuról és az ágy szélére ülve a hajába túrt.
Deku is felült majd bizonytalanul Bakugou mellé ült és ránézett.
   - Sajnálom Kacchan... nem... nem kellett volna megcsókolnom én...
   - Ne merészelj bocsánatot kérni a csókért!- mordult Bakugou.- Nagyon... élveztem.- motyogta, mert nem tudta mit mondhat és mit nem, hogy még véletlenül se riassza el Dekut.
Midoriya a mondat hatására elpirult, majd nagy levegőt vett.
   - Én... én is.- mondta ki, mire Bakugou csodálkozva nézett rá.
   - Akkor... ha most megcsókolnálak viszonoznád?- kérdezte a szőke reménnyel a hangjában.
Deku bizonytalanul, nem nézve Bakugoura egy aprót bólintott, mire a szőke hezitálás nélkül elkapta a fejét, maga felé fordította, majd ajkait az övéhez nyomta. A csók szenvedélyesebb volt a korábbiakhoz képest és Deku is egyből viszonozta.
Egyikőjük sem tudta meddig maradhattak így, míg végül Bakugou húzódott el és komoly tekintetét Dekuéba fúrva így szólt:
   - Aludj velem!
Midoriya szíve hevesebben kezdett verni, elpirult, közben meg is ijedt.
   - Kacchan... én...
   - Csak aludni fogunk. Megígérem. Nem fogok semmi olyat tenni veled csak... maradj itt ma velem. Kérlek.
Bakugou most olyan arccal nézte Dekut, amilyet ő még sosem látott. És azt mondta kérlek...
Deku nagyot nyelve bólintott.
   - Itt maradok Kacchan. Al-alszom veled.- mondta, a mondat végébe belepirulva.
   - Köszönöm.- suttogta Bakugou lecsukott szemmel majd minden erejét összeszedve felállt Deku mellől és a szekrényéhez lépett.
Deku kíváncsian figyelte mit csinál.
Bakugou odanyújtott neki egy alsót.
   - Pizsama.- mondta, mire Deku elvörösödött.
Bakugou ezt észrevéve folytatta.
   - Sosem használtam. Ajándékba kaptam, de kiderült, hogy nem jó a méret. Isten tudja mért tartottam meg.
Deku megkönnyebbülten vette el Bakugoutól a ruhát.
   - Most... most mi lesz?
   - Menny el fürdeni, addig én megágyazok.
Bakugou látva, hogy Deku nem igen akaródzik menni felsóhajtott.
   - Nem fogok utánad menni megígérem. Még leskelődni sem fogok. Nem az a pszichopata nőstény vagyok. Itt biztonságban vagy. Annak ellenére, hogy a szavaimat az előbbi tetteim cáfolják.- szorította össze a fogát.
Deku csak bólintott majd besurrant a fürdőbe.
Miközben Bakugou ágyazott hallotta ahogy Deku megengedi a vizet és akaratlanul is elmosolyodott. Még nem teljesen jutott el a tudatáig, hogy Deku tényleg vele fogja tölteni az éjszakát.
Megfordult a fejében, hogy ledobja a ruháit és csatlakozik hozzá, de tisztában volt vele, hogy azzal egy életre megutálná őt. Nem mellesleg nem fog a szájából segget csinálni.
Mikor a fürdőajtó kinyitódott Bakugou azonnal odakapta a fejét.
Akaratlanul is ámulatba esett ahogy meglátta a fiút egy száll alsónadrágban. Legszívesebben azonnal rávetette volna magát. Abban a pillanatban hálát adott az égnek, hogy ekkora önuralmat kapott. Viszont a folyamatok elindultak odalent, így gyorsan maga elé kapta a törölközőjét. Szerencsére Deku nem vette észre a dolgot.
A feszült csönd megtörésére Bakugou előállt egy nyilvánvaló kérdéssel.
   - Kész vagy?
Deku zavartan bólintott.
   - Jó, akkor megyek.- indult el a fürdő felé.
Mikor magára zárta az ajtót gyorsan megengedte a vizet és próbált hangtalanul könnyíteni magán. Már sok felgyülemlett vágytól kellett megszabadulnia, amik azóta gyűltek, hogy Deku megcsókolta a folyosón.
Mikor végzett nagyot sóhajtott, majd lefürdött.
Egy száll alsóban lépett ki a fürdőből. Remélte, hogy a fiú nem hallott semmit az előbbi akciójából. Tekintetét az ágyban ülő Dekuéba fúrta, aki most láthatóan a szívinfarktus határán volt.
 "Nyilvánvalóan izgul. Vajon nem hiszi el, hogy betartom az ígéretem? Vagy... lehet azt szeretné, ha semmisé tenném? Hiszen az ágyamban van egy száll alsónadrágban. Az én ágyamban van... Deku az én..."
Bakugou belepirult a gondolatba így gyorsan elfordította a fejét Dekutól és az ágyhoz lépett, majd gyorsan bebújt, betakarózott, hátát pedig a falnak döntötte.
Csak előre nézett, és nem szólt. Kíváncsi volt Deku következő lépésére.
A zöld hajú zavartan nézte a szőkét, végül mikor rájött, hogy az semmit sem fog tenni végül ő szólalt meg.
   - Öm... akkor alszunk? Már... biztos későre jár és holnap...
Bakugou szomorúan vette tudomásul, hogy Deku minél hamarabb azt akarja, hogy teljen az idő, de végül bólintott.
   - Rendben. Aludjunk.- kapcsolta le a lámpát Bakugou, mire félhomály ereszkedett a szobára.
Deku lejjebb csúszva a nyakáig húzta a takarót, amit Bakugou végig figyelt.
   - Kacchan...- vette észre a dolgot Deku, és zavartan próbált bármerre nézni, csak a szőkére nem.
Bakugou egy hirtelen ötlettől vezérelve fekvő állapotba hozta magát majd Deku felé fordult és átkarolta.
Érezte, hogy a másik megugrik, és már mondani akart volna valamit, ezért megelőzte.
   - Engedd meg. Kérlek.
Már másodszor ez a kérlek...
Deku óvatosan elfordult, mire Bakugou egyből közelebb húzta magát hozzá, annyira, hogy már egy levegőnyi hely sem volt köztük.
Bakugou fejét Midoriya tarkójába fúrta és beszívta kellemes menta illatát. Bakugou az illatra elégedetten mordult egyet.
Deku szíve egyre hevesebben vert, főleg azután, hogy megérezte alsó fertályánál Bakugou ágaskodó tagját. Teste megfeszült, amit Bakugou is érzékelt.
   - Sajnálom. Nem tudom irányítani. Annyira... kívánlak.- suttogta.
Deku arca paradicsom pirossá vált, és örült, hogy ezt Bakugou nem látja. Legszívesebben elhúzódott volna a mondat után, de... megígérte, hogy marad. És Bakugou is megígérte, hogy nem fog "úgy" hozzáérni, amit eddig be is tartott. Bízott benne, hogy ez így is marad.
Ezért úgy döntött megpróbálja legyőzni a feszültségét és elengednie magát Bakugou karjaiban.
Lecsukta a szemét és próbált elaludni, míg mögötte Bakugou minél inkább próbált fennmaradni. Azt kívánta, hogy ez a pillanat bár soha nem érne véget.