Légy az enyém! (BakuDeku)

32.

A zord időjárás ellenére Deku egyáltalán nem fázott. A feszültség, ami átjárta a testét elnyomott minden mást.
Ahogy kint állt az iskola előtt és figyelte a két egymással szemben lévő alakot csak azért imádkozott, hogy egyikőjüknek se legyen komoly baja.
Szerencsére nem gyűlt össze nagy nézőközönség odakint, csak akik épp ott voltak a közvetlen környezetben mikor Bakugou kihívta a srácot.
   - Ha eldurvulna a helyzet közbeavatkozunk.- tette a kezét a zöld hajú vállára Kirishima.
Midoriya Bakugout figyelve bólintott.
   - Na, akkor kezdjük vagy mi lesz?- kiabált a srác, miközben sötétkék szemét Bakugouéba fúrta.
   - Mutasd mit tudsz barom.- indult el felé a szőke kezeivel apró szikrákat robbantva.
De a srác nem mozdult, ehelyett csak vigyorogva állt tovább, ami még inkább felnyomta Bakugouban a pumpát.
   - Mindjárt letörlöm azt a gusztustalan vigyort a képedről!- kiabált, majd eszét vesztve indult a fiú felé, aki ezt látva sem mozdult. Mikor a szőke elé ért már készítette a karját a robbantáshoz mikor a srác előre nyújtva a kezét átlátszó gázt engedett az arcába. Bakugout ez nem zavarva robbantott egyet, de elvétette, majd lihegve fordult körbe beleszagolva a levegőbe.
   - MI A FASZ EZ?- ordította idegesen, miközben erősen szédülni kezdett.
   - Mi a baj? Csak nem szédülsz?- nevetett a srác erőltetetten majd egy jó erőset belerúgott a szőke gyomrába, aki ettől kissé megtántorgott, majd vicsorogva fordult a hang irányába és robbantott.
   - Hú, ez közel volt!- jegyezte meg a srác lihegve.- Kár, hogy nem tudsz pontosan célozni.- nevetett, majd bevitt neki egy jobbost, mire Bakugou teljesen elvesztve az egyensúlyát a földre zuhant.
   - Kacchan!- hallatszott Deku kétségbeesett kiáltása.
Bakugou minden percben egyre idegesebb lett, egyrészt mert annyira szédült, hogy alig látott valamit, másrészt, mert gyűlölt veszíteni, harmadrészt pedig mert képtelen volt elviselni, hogy Dekunak így kell látnia őt. Szinte látta maga előtt a zöld hajú ijedt, aggódó tekintetét, ahogy őt figyeli.
 "Nem veszíthetek!"
Miközben igyekezett felállni a srác a közelébe férkőzve belerúgott egyet az oldalába, majd ahogy Bakugou robbantani készült jó messzire el is húzódott.
   - Átkozott féreg!- morogta, majd megpróbált felállni, ám sikertelenül.
Helyette a fiú távol tartására kezét készen létben tartva maga előtt aprókat robbantgatott minden irányba.
Ahogy a szédülés kissé enyhült végül felállt és megkereste a tekintetével a srácot, majd távolsági harcra váltva küldött felé pár robbanó töltetett, amelyek közül kettő sikeresen be is talált. Az egyik a srác lábfejébe, míg a másik a vállába fúródott, mire a fájdalomtól felszisszent.
Bakugou elégedett vigyorra húzta a száját, de még koránt sem érezte úgy, hogy elég lenne.
Megismételte a támadást, ami az előzőnél hatékonyabbnak bizonyult, mert a srác reakcióideje lelassult a korábbi találatok miatt.
A fiú ruhája a betalált robbantások miatt néhol elszakadt, testrészei pedig fájtak, de talpon maradt.
   - Nem... fogom... feladni!- lihegte, majd elkezdett Bakugou felé rohanni azzal a szándékkal, hogy ismét harcképtelenné teszi.
   - Pedig jobban tennéd!- kiabált Kirishima, és remélte, hogy nem lesz szükség rá, hogy a két srác közé ugorjon.
Bakugou is elkezdett ellenfele felé rohanni, miközben visszatartotta a lélegzetét egy esetleges gáztámadás kivédése érdekében.
   - NE! Kacchan kérlek ne csináld!- kiáltott fel Deku, majd elkezdett feléjük rohanni, hogy közéjük állva megakadályozza az összecsapást.
Kirishima ezt látva kikerekedett szemmel akart utána kapni, de kicsúszott a kezei közül.
A két küzdő már majdnem elérte egymást, mikor egy határozott hang hasított a levegőbe.
   - ÁLLJ!
Mindenki a hang irányába fordult ahol is szembe találták magukat az első számú hőssel.
   - All Might...- suttogta Deku miközben megtorpant.
   - Mégis mi ez az egész fiúk?- kérdezte félig dorgálón, félig aggódon.
Sem Bakugou, sem ellenfele nem válaszolt, csak magukban dühöngtek amiatt, hogy megzavarták őket.
   - Mivel senkinek sem esett komoly baja, illetve ez a bál a téli szünet elejét jelenti, így olyan mintha már nem is lenne iskola, ezért ez egyszer nem vonlak felelősségre titeket. De ha kérhetem hanyagoljátok ezt a fajta viselkedést, vagy intézzétek jó messze az iskolától!- folytatta All Might komolyan.
   - Chh.- indult el Bakugou Kirishimaék felé, de nem jutott el messzire.
   - Bakugou fiam válthatnánk pár szót?
Bakugounak semmi kedve nem volt beszélgetni a hőssel, de persze nem mondott nemet.
Mivel All Might nem foglalkozott vele Bakugou ellenfele kihasználva az alkalmat gyorsan el tűnt szem elől a haverjaival együtt.
All Might pedig bizalmasan fordult a szőke felé.
   - Mond, miért ugrottatok egymásnak? Tudom, hogy te ok nélkül nem...
Bakugou nem nézve a férfira fordította el a fejét.
   - Nem kell itt apáskodnia nekem. Volt egy nézett eltérésünk. Ennyi.- morogta.
   - Ha nézett eltérésetek van, azt jobb megbeszélni, és nem így intézni. Hiszen hősökké akartok válni nem igaz?- szólt All Might tanító hangon.
Bakugou egyetértően morgott valamit, mire All Might megveregette a vállát.
   - Hiszek benned fiam.- mondta, majd Dekuék felé fordult.- És bennetek is, hogyha legközelebb ilyesmi történne, akkor még időben szóltok valakinek, vagy ti magatok állítjátok le az incidenst. És erről a dologról Aizawanak nem kell tudnia.
Ahogy ezeket kimondta már ott sem volt.
Midoriya elszégyelve magát hajtotta le a fejét, míg mellette Kirishima hangosan gondolkozni kezdett.
   - Tényleg. Honnan tudta, hogy mi zajlik itt?
   - Én szóltam neki.- szólalt meg egy ismerős hang, mire mindketten döbbenten fordultak felé, kivéve Bakugout, aki nyílt ellenszenvvel.
   - Uraraka-san?- kérdezte Deku elképedve.- De... te honnan...?
   - Tisztes távolságból figyeltem az eseményeket, mikor Bakugou a megmentésedre sietett.- magyarázta a lány.
   - Senki sem kérte, hogy avatkozz bele picsa!- mordult Bakugou.
   - Ne aggódj Bakugou, felőlem aztán nyugodtan szétverhettétek volna egymást, engem csak Deku biztonsága érdekelt. Tudtam, hogy, ha nagyképűen beleállsz egy harcba, és esetleg alul maradsz, vagy nagyon eldurvulna a helyzet, akkor Deku megpróbál majd közbeavatkozni, ami miatt ő maga került volna célkeresztbe, és sérült volna meg, amit nem hagyhattam.- ecsetelte a lány fellengzősen, ami miatt Bakugouban ismét feljebb ment a pumpa.
 "Hogy ez a rohadt kurva miért nem tudta tovább sorvasztania magát egyedül, anélkül, hogy beleavatkozott volna a dolgunkba."- fortyogott magában.
   - Köszönöm, hogy aggódsz értem Uraraka-san...- kezdte Deku.
   -... de semmi szükség rá. Dekunak már van valakije, aki aggódik érte, ezért a te mérgező jelenlétedre kurvára nincsen szükség.- fejezte be Bakugou.
Uraraka félmosolyra húzva a száját válaszolt.
   - Egyelőre. De Deku előbb vagy utóbb rá fog jönni, hogy, ha melletted marad csak sorozatos szenvedésben lesz része. És akkor majd megkeres.
Bakugou ahelyett, hogy idegesen rárontott volna a lányra csak kérdő tekintettel figyelte, ami Kirishimat és Dekut is meglepte.
   - Te mit szedsz?- kérdezte komolyan a szőke.- Ideje lenne már felfognod, hogy Deku soha nem szeretett és soha nem is fog. Keress magadnak valaki mást, akinek ez a pszichopata pióca stílus bejön, és felejtsd el Dekut egy életre. Ő az enyém.
Kirishima, Midoriya és Uraraka is elképedt tekintettel figyelték a nyugodt hangon beszélő Bakugout, és el sem akarták hinni amit tapasztaltak.
   - Hmm. Úgy látom az, hogy Deku melletted van belőled is embert tudott faragni Bakugou. Legalábbis a folyamat már biztos elindult.- ocsúdott fel először Uraraka.
Bakugou és Kirishima gyanakvón, míg Deku csodálkozva nézett Urarakara.
   - Amikor összejöttetek azt gondoltam nagyon rövid életű lesz ez a kapcsolat. Azt gondoltam, hogy miután sikerül ágyba vinned Dekut azonnal ott is hagyod, ő pedig majd sírva rohan hozzám, de nem így történt. És onnan tudom, hogy már megtörtént köztetek a dolog, hogy hallottam, mikor kibeszéltétek Kirishimaval. De mindegy is. Miután láttam, hogy napról napra közelebb kerültök egymáshoz elkezdtem azon gondolkozni, hogy választhatnálak szét titeket de... végül meggondoltam magam, és arra jutottam, hogy majd idővel valamivel biztos megbántod, vagy elkergeted magad mellől Dekut és akkor eljöhet az én időm. Miközben figyeltelek titeket hihetetlen volt látni, hogy Deku mennyire felszabadultabb és boldogabb, te pedig mennyivel nyugodtabb vagy. Először azt gondoltam csak megjátszod magad, és minden erődet arra használod fel, hogy elrejtsd Deku elől az agresszív énedet, de végül rá kellett jönnöm, hogy te tényleg szereted őt. Hogy nem azért vagy vele kedves és türelmes, hogy ágyba vidd, hanem mert szereted. Mindez idáig azt hittem te nem vagy képes a szerelemre Bakugou, de tévedtem. Amikor pedig az a srác neki akart menni te pedig ott teremtél, mint egy herceg, hogy megvédd, hát el sem akartam hinni. Belátom sok mindenben tévedtem veled, és mindkettőtökkel kapcsolatban is, viszont ezáltal sokat is tanultam és ráébredtem, hogy a szerelem igenis nagyon erős dolog, és sosem lehet tudni kiket talál meg. Eldöntöttem, hogy ahelyett, hogy most megpróbálnálak szétszakítani benneteket inkább megvárom míg a szerelmetek kifakul, majd teljesen elmúlik, és akkor majd vetélytárs nélkül nyerhetem el Deku szívét.- fejezte be Bakugounak címzett beszédét Uraraka.
A monológot után pár pillanatig csönd állt be, mindhárom fiú a hallottakat emésztette, míg végül Midoriya szólalt meg.
   - Nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék erre de sajnálom Uraraka-san, amiért nem tudom viszonozni az érzéseidet, és amiért a jövőben sem fogom majd tudni. Azt hiszem az én szívem már csak egy valakiért fog dobogni a hátra lévő életemben, és az Kacchan.- pirult el.
Bakugou szíve nagyot dobbant a vallomáson, egész testét elárasztotta a melegség.
Urarakat viszont egyáltalán nem hatotta meg Deku megnyilvánulása.
   - Persze, hogy most így érzel Deku, hiszen még előtted van a rózsaszín köd, ami miatt nem tudsz józanul gondolkodni. De majd elmúlik.- mosolygott a lány.
Bakugou dühösen fújva fordult a lány felé.
   - Ha mindent kiadtál magadból amit akartál ideje, hogy felszívódj. Ne rontsd itt tovább a levegőt.- szólt, tekintetét Urarakaéba fúrva.
   - Még lenne valami.- mosolygott a lány gonoszul, majd tett egy utolsó kísérletett, hogy kihozza Bakugout a sodrából még pedig úgy, hogy odasétált Dekuhoz és szorosan átölelte.
   - Jó szünetet Deku!- szólt vidáman, majd puszit nyomott a fiú arcára.
Miközben elvált tőle végig Bakugout figyelte győztes tekintettel, akin látszott, hogy valamit nagyon szeretne tenni, de mintha láthatatlan láncok korlátozták volna nem mozdult.
Uraraka Bakugou tekintetét látva elnevette magát, majd intett a fiúknak és bement az iskolaépületbe.
   - Egyszer még kinyírom.- nézett utána Bakugou, majd Dekura vetette izzó pillantását.- Ma jó alaposan moss arcot Deku.- szólt komolyan, mire Deku szégyenlősen elmosolyodott, Kirishimaból pedig kitölt a röhögés.
   - Aztaa! Nem hittem volna, hogy meg meri lépni. A csaj nem fél a haláltól az biztos.- nevetett.
   - Pedig jobban tenné.- szólt kísérteties hangon Bakugou, mire Kirishima arcáról lefagyott a mosoly.
   - Ugye nem azt tervezed, hogy kinyírod álmában?- kérdezte komolyan, mire Bakugou értetlenül fordult felé.
   - Dehogy te barom. Nem ér annyit ez a picsa, hogy miatta a fél életemet rácsok mögött töltsem el.
Kirishima látványos megkönnyebbülését látva Deku elnevette magát, Bakugou pedig a szemét forgatta.
   - Igazad van, Uraraka nem ér annyit. Viszont simán sutba dobtad volna akár a hőskarrieredet is Midoriya becsületéért.- vigyorgott Kirishima.
   - Fogd be Kirishima.- mordult Bakugou, mire a vörös elnevette magát.
   - Na, és most mit csináljunk? Szeretnél még valakit kihívni Bakugou?- kérdezte továbbra is vidáman Kirishima.
Bakugou dühösen fújt, majd ráordított egy ismeretlen fiúra, aki épp akkor lépett ki az iskolaépületből.
   - OI, TE! MENNYI AZ IDŐ?
A fiú megrezzent, miközben az órájára nézett.
   - Fél... fél óra múlva éjfél.- dadogta megilletődöttem.
   - Akkor fél óra múlva vége a bálnak.- jegyezte meg Deku csodálkozva.- Elment az idő.
   - Ja, de én nem bánom. Bakugounak hála még épp időben befejeztem az ivást, most meg már kedvem sincs hozzá. Szerintem én lépek.- vont vállat Kirishima.
   - Deku?- fordult kérdőn a zöld hajú felé Bakugou.
   - Igen?
   - Te szeretnél a végéig maradni?- kérdezte komolyan.
Deku elmosolyodott a figyelmességen, majd megrázta a fejét.
   - Nem, azt hiszem elég volt mára. Elfáradtam, ráadásul... Te jó ég! Kacchan! Még meg sem kérdeztem, hogy vagy!- esett kétségbe.
Kirishima elnevette magát, mire Bakugou gyilkos pillantást vetett felé, majd vissza fordult a párja felé.
   - Jól vagyok Deku. Ez semmiség. Az a barom jobban megérezte a csapásaimat.- vigyorgott elégedetten.
   - Örülök, hogy nem lett komoly bajod Kacchan.- mosolygott Deku.- De kérlek pár napig ne erőltesd meg magad!- tette hozzá.
Bakugou félmosolyra húzta a száját és magához húzva Dekut szorosan átölelte.
   - Nem fogom. Viszont neked nehogy még egyszer eszedbe jusson közbeavatkozni. Kivételesen, de igaza volt annak a picsának abban, hogy megsérülhettél volna.- szólt dorgálón a szőke.
   - Ha nem fogsz harcolni senkivel vérre menően talán nem kell közbeavatkoznom.- kuncogott Deku.
   - Húhaaaaa! Hallod ezt Bakugou?! A kapcsolatotok elért arra a pontra, hogy Midoriya visszafeleselt neked!- nevetett Kirishima.
Bakugou a szemét forgatva vágta fejbe Kirishimat, mire az fájdalmában az érintett területhez kapott.
   - Aúú!- morogta.
   - Örülj, hogy nem kaptál nagyobbat idióta.- szólt Bakugou, majd Dekuhoz fordult.- Hívok egy taxit.
Deku mosolyogva bólintott. Ő sem tervezett a mínuszokban hazasétálni, bár eddig szinte meg sem érezte a hideget az eseményeknek köszönhetően.
Mikor Bakugou letette a telefont Kirishima mindkettejüktől elköszönt egy: " Jó szünetet, majd küldök üzit" mondattal, majd el is tűnt a következő utcában.
   - Szerencsés, hogy ilyen közel lakik a sulihoz.- mosolygott Deku.- Bár a kollégium miatt nekünk sem rossz.
   - A kollégium az egyik legjobb dolog, amit csak kitalálhattak.- bólintott Bakugou.
   - Ezt hogy érted Kacchan?
   - Egyrészt nem kell elviselnem az ősöket a hét minden egyes napján, másrészt pedig...- hajolt oda Dekuhoz, hogy egy szenvedélyes csókban részesítse, majd mikor elhúzódott kaján vigyorral suttogva folytatta.-... a kollégium lehetővé teszi, hogy olyan dolgokat csináljak veled amilyeneket csak akarok, anélkül, hogy bárkihez is alkalmazkodnom kelljen.
Deku a mondat hatására elvörösödött, majd szégyenlősen elmosolyodott.
   - Igen, ennek én is örülök Kacchan.- szólt majd előre hajolt és egy gyors csókot nyomott Bakugou ajkaira.
Az iskolaépületből egyre többen szállingóztak kifelé, a taxi pedig lassan be is fordult az utcába.
Mikor mindketten beszálltak Bakugou elmondta a címeket, mire a sofőr először Dekuék lakása felé vette az irányt. Bakugou direkt így akarta a sorrendet, hogy a zöld hajúnak még véletlenül se legyen esélye azon vitatkozni, hogy ki fizesse a fuvart, pedig mikor a taxi leparkolt a házuk előtt látszott, hogy ez volt a célja.
Mikor a taxi végül leparkolt Bakugouék háza előtt a szőke kifizette a fuvart, majd fáradtan, és sajgó izmokkal indult a szobája felé.
Mikor felért elégedetten dőlt bele az ágyába, majd felsóhajtott.
 "Ez a nap minden fáradalmat megért."