Légy az enyém! (BakuDeku)

9.

Bakugou olyan gyorsan trappolt végig a folyóson mintha menekülne valaki elől. A szobájába érve ledobta magáról a pulcsit, majd a nadrágját és elkezdte a műveletet. Miközben nyögéseket hallatott végig Deku járt a fejében, az arca mikor megköszönte, vagy az mikor könnyes szemmel nézett rá. Alig várta, hogy láthassa az arcát amikor elélvez, de tudta, hogy nem rohanhatja le meggondolatlanul. Örült, hogy most "így" állnak, bár nem tudta pontosan mit jelent az az "így". De bizakodó volt, hiszen Deku megpuszilta. Előtte pedig visszacsókolta.
 "Ez csak jelent valamit nem?"
Mikor végzett a fürdőbe ment és lezuhanyozott. Nem tudta pontosan mennyi lehet az idő, de senkivel sem találkozott, így arra következtetett, hogy már elég késő lehet.
 "Vajon mennyi ideig lehettem Dekunál?"
Miután végzett a fürdőbe felkapta fekete trikóját és melegítőnadrágját, majd visszaindult a szobája felé. Gondolatai folyamatosan Dekun jártak és azon gondolkozott, hogyan is tudná elérni, hogy a fiú le akarjon feküdni vele. Azért megerőszakolni még sem akarta. Úgy akart lefeküdni vele, hogy azt a fiú is élvezi. És miközben ezen rágódott ráébredt, hogy nem tud várni. Legszívesebben ott helyben képes lett volna magáévá tenni Midoriyat, ha épp előtte állt volna. Ezt a problémát pedig mielőbb orvosolni kellett, mivel másnak találkozni fognak az iskolában. Így hát döntésre jutva megállt, majd erélyesen bekopogott az előtte lévő ajtón.
Bentről mozgolódás hallatszott, majd a zár kattanása. Az ajtó kinyílt és Bakugou szembe találta magát az épp ásító Kirishimával, aki mikor meglátta barátját az ajtóban összehúzta a szemöldökét. Már épp kérdezte volna mi járatban van erre, mikor Bakugou betrappolt a szobájába.
   - Történt valami?- kérdezte Kirishima miközben becsukta az ajtót.
Bakugou tettre kész tekintettel nézett rá.
   - Dolgunk van.
Kirishima ha lehetséges még inkább értetlen fejet vágott.
   - Mi?
   - Segítesz nekem abban, hogy beszéljek Dekuval, úgy, hogy le akarjon feküdni velem.- hadarta Bakugou, mire Kirishima csak pislogni tudott.
   - Ő...- nézett az órára a vörös.- És ez most este 11, kor, hogy jött...
   - Most tőle jövök.- vágott közbe Bakugou, mire Kirishima meglepetten eltátotta a száját.
   - Eddig nála voltál?
   - Ja.
Kirishima már nyitotta volna a száját, de Bakugou gyorsan folytatta.
   - Nem feküdtünk le. De közel voltunk hozzá. Viszont mint megbizonyosodtam róla még szűz, aminek örülök, mert az a kurva nem tette rá a kezét, viszont mivel az első fél a dologtól. A gond ott kezdődik, hogy én pedig már nem nagyon bírok magammal. De megerőszakolni se akarom.
Kirishima szemeiben könnyek gyűltek, majd elkezdtek lefolyni az arcán. Bakugou értetlenül nézett rá.
   - Most meg mi a faszomért bőgsz?
   - A barátságunk végre elérte azt a szintet, hogy szerelmi tanácsért fordulj hozzám!- hullatott örömkönnyeket a vörös.
   - Kezdem megbánni.- mordult a szőke.
   - Ugyan már!- tért vissza Kirishima az érzelgősségből majd lehuppant Bakugou mellé az ágyra.- Na akkor most én leszek Midoriya. Mond el, mit mondanál neki, ha a helyzet úgy hozná.
Bakugou gondolkodás nélkül válaszolt.
   - Dugni akarok.
Kirishima pislogott párat, majd megrázta a fejét.
   - Nem, ez így nem lesz jó. Midoriya ennél érzelmesebb srác. Jobb lenne ha a "szeretkezés", vagy "közösülés" szót használnád. Vagy esetleg a szexelni szót... De... mielőtt lefeküdnél vele elhívhatnád randizni. Hogy közelebb kerüljetek egymáshoz.
Bakugou fújt egyet.
   - Randi?- köpte a szót, mire Kirishima bólintott.- Olyan sétálós, mozizós, kajálós cucc?- fintorgott, Kirishima pedig bólintott.
Bakugou látszólag elgondolkozott, majd így szólt:
   - Előbb ki kell élnem vele a szexuális vágyaimat, különben a randi nem úgy fog sikerülni ahogy kellene. Mostani állás szerint az első adandó alkalommal leteperném akárhol is vagyunk.- mordult.
Most Kirishimán volt a sor, hogy fújjon egyet.
   - Ennyire be vagy rá indulva?- kérdezte döbbenten.
Bakugou rávetette pillantását.
   - Eléggé.
Kirishima el se akarta hinni, hogy Bakugou ennyire megnyílik előtte és, hogy ilyen őszintén beszél egy ilyen kényes témáról. De nagyon örült neki és segíteni akart a barátján.
   - Rendben. Akkor egyenlőre hanyagoljuk ezt a randi dolgot. Próbáld újra az előbbit!- javasolta Kirishima.
   - Szexelni akarok.- finomított Bakugou korábbi mondatán.
   - Ez így már jobb de... személytelen. Ne feled, Midoriyanak címzed a mondandód nem akárkinek.
   - Szexelni akarok Deku!- kiáltotta Bakugou fogyó türelemmel.
Kirishima a fejét rázta.
   - Nem, ez így nem lesz jó. Túl követelőző. Próbáld finomabban...
   - KUSSOLJ KIRISHIMA!-ordított Bakugou minden türelmét elvesztve. Majd felszívta magát és újból megpróbálva Kirishima szemébe nézett.
   - Szeretnék szexelni veled Deku.- szólalt meg miközben próbált normális hanghordozásában maradni.
Kirishima mosolyogva bólintott.
   - Igen, ez már majdnem tökéletes! Viszont olyan karakteridegen. Ez nem te vagy Bakugou.
Mikor ezt kimondta, Bakugou dühösen megragadta a pólóját és közel húzta magához, mire Kirishima meglepve pislogott egyet.
   - Akarlak.- suttogta Bakugou vággyal teli hangon miközben belefúrta a tekintetét a döbbent tekintetű Kirishimáéba. A vörös szava elállt, meg sem bírt szólalni, viszont érezte, ahogy akaratlanul is elpirul.
Bakugou elengedve a pólóját hátrébb húzódott.
   - Ez már elég karakter hű volt idióta?
Kirishima teljesen megszeppenve bólintott.
   - Igen. Azt... azt hiszem ez így... te vagy. De még mindig kérdéses, hogy Midoriya mennyire preferálná ezt a fajta közeledést.
   - Szarok bele. Magamat adom és kész.- mordult, majd kissé lenyugodva Kirishima felé fordult.- De észben tartom amiket mondtál.
Kirishima még mindig megszeppenve bólintott. Bakugou ezután felállt majd mielőtt kilépett volna Kirishima szobájából visszafordult a vörös hajú felé.- Kösz a segítséget.- mondta komolyan majd kilépett a szobából és becsukta maga után az ajtót.
Kirishima még mindig döbbenten nézett az ajtóra amin az előbb barátja távozott.
Eddig szentül meg volt róla győződve, hogy hetero. De Bakugou ezen akciója után kezdett elbizonytalanodni identitása tekintetében miután ráeszmélt, hogy Bakugou egyetlen szava beindította.
*Akarlak*
Kirishima gyomrában felébredtek a pillangók ahogy erre a szóra gondolt, és ahogy megjelent előtte Bakugou vágytól izzó tekintette... Rá kellett jönnie, hogy egyáltalán nem bánta volna, ha a szőke megcsókolja. Sőt. Mást is engedett volna neki. Csakhogy képzeletéből visszatérve szembe találta magát a ténnyel, hogy Bakugou nem neki intézte a szavait. Hanem Midoriya Izukunak.

                                                            🧨🧨🧨

Másnap reggel Midoriya vegyes érzelmekkel ébredt. Maga sem tudta még eldönteni, hogy is érez Bakugou iránt, de abban már biztos volt, hogy nem közömbös neki a fiú. És, hogy talán soha nem is volt az, de mivel eddig csak a bántalmazást élte meg ezen érzései csak lappangtak, ám ahogy Bakugou kimutatta felé igazi érzelmeit Izuku érzései is kitörtek jól leláncolt rejtekükből.
Izuku úgy gondolta hagy még időt magának érzései tisztázására, és csak remélni tudta, hogy Bakugou is készséges lesz vele szemben. Nem akart elsietni semmit. Már annak is örült, hogy Bakugou abbahagyta a fizikai és lelki bántalmazását, és, hogy már nem kell félelemmel telve iskolába mennie.
Viszont Uraraka esete zavarta. Nem volt nehéz észrevennie, hogy amióta Bakugou bevallotta neki az érzéseit a lány már nem a régi mosolygós önmaga. Izuku remélte, hogy ez nem azért lehet mert sejt valamit. Tudta, ha az osztályból bárki tudomást szerezni a dologról akkor Bakugou egész biztos kikelne magából és félő volt, hogy az áldozatokkal is járna.
Midoriya megrázta a fejét, hogy elkergesse a negatív gondolatokat, majd mosollyal az arcán lépett ki a szobájából. A zár ismételten megadta magát, mire Izuku bosszúsan fújt egyet.
 "Deja vu érzésem van"
Óvatosan oldalra fordította a fejét, hogy megnézze Bakugou ott áll-e és nézi-e őt, ahogy a múltkor. De senki sem volt a folyóson.
Midoriya maga is meglepődött csalódottságán.
Visszafordult az ajtó felé és nagy erőfeszítések árán, de bezárta azt, majd kulcsát a táskájába helyezte és elindult az iskola felé.
Út közben nem botlott bele senkibe, aminek örült mert így belemélyedhetett a gondolataiba, amik szokás szerint Bakugou körül kezdtek forogni egy idő után.
Beérve az osztályterembe egyből Bakugout kezdte keresni a tekintetével, aki most a helyén ülve beszélgetett Minaval. A lány elég lelkesnek tűnt miközben beszélt, Bakugou viszont egész végig unottan hallgatta.
Midoriya nem akarta túl sokáig nézni a fiút, mert az feltűnő lett volna, ezért inkább a helyére ment és leült.
Csengetés előtt pár perccel toppant be az ajtón Uraraka, egy dobozt tálcát tartva a kezében, majd mikor meglátta Midoryat, mosolyogva a padja elé lépett és lerakta elé a fóliával letakart tálcát.
   - Jó reggelt Deku!- üdvözölte széles mosollyal a fiút és jó hangos hanglejtéssel, hogy mindenki hallhassa.
Bakugou a hangra Deku padja felé fordította ellenséges tekintetét.
   - Jó reggelt Uraraka-san.- köszönt Izuku zavartan majd a tálcára mutatott.- Ez mi?
   - Csokis süti! Én magam sütöttem neked!- mosolygott a lány bájosan.
Deku zavarában az asztalt bámulta és közben imádkozott az istenekhez.
 "Kérlek Istenem add, hogy Kacchan ne rendezzen jelenetet! Kérlek Istenem add, hogy Kacchan a helyén maradjon"
   - Kö-köszönöm Uraraka-san.- erőltetett az arcára egy mosolyt Izuku.
   - Kóstold meg!- vett a kezébe egy szelet sütit Uraraka és Izuku szája felé tolta.
Bakugou a helyén ülve figyelte a jelenetet, közben a keze végig ökölbe volt szorítva.
   - Uraraka-san! Úgy gondolom Midoriya-kun egyedül is képes enni! A másik pedig, hogy pár másodpercen belül becsengetnek, így ha most elkezdene enni, az rossz fényt vetne rá, illetve az osztályunkra is!- szólalt meg tárgyilagos hangsúllyal Ida, mire Izuku megkönnyebbülten fújt egyet.
Bakugou a helyén ülve megállapította, hogy néha jó, hogy a pápaszemes idióta mindig ügyel a szabályokra.
Abban a pillanatban megszólalt a csengő, mire Uraraka lebiggyesztette a száját.
   - Kár, hogy nem tudtad megkóstolni, de akkor itt hagyom és kövi szünetben majd mond el, hogy ízlett.
   - Rendben.- mosolygott Izuku, Aizawa pedig belépett a terembe.
   - Mért nincs a helyén Uraraka kisasszony?- kérdezte unottan.
   - Elnézést tanár úr, csak...
   - Nem érdekel, csak üljön már le. Kezdeném az órát.
Uraraka lehajtott fejjel ült be a padjába, Aizawa pedig elkezdte az órát. Bakugou pedig egész óra alatt azon imádkozott, hogy a lány süteményének íze olyan undorító legyen mint ő maga.