Légy az enyém! (BakuDeku)

6.

Midoriya lesokkolt állapotban lépkedett a szobája felé miközben fejében folyamatosan újra lejátszódtak a Bakugou szobájában történtek.
 "Kacchan szeret engem? Amit eddig csinált az hazugság volt? Ő nem ilyen valójában? Vagy csak velem nem? Végül is Kirishimával is úgy beszél ahogy... de... Mégis mihez kezdjek?"
Deku ezután megállapította magában, hogy vonzónak tartja Bakugout, de semmi több. Nem vágyik rá. Csak a barátja akar lenni. De ezek után már nem igen hitte, hogy az lehetséges volna.
A szobájába érve ledőlt az ágyára.
"Mégis, hogy lehetnénk barátok q történtek után? De a titkát mindenképpen megőrzöm. Milyen ember lennék, ha elmondanám bárkinek is? És végül is én kényszerítettem rá, hogy elmondja azzal, hogy elmentem hozzá és nem hagytam annyiban a témát. De most már tudom, hogy azzal a múltkori felrobbantalak dologgal is csak távol akart tartani magától. Vagyis az én hibám, hogy a dolgok ilyen bonyolulttá váltak."
Dekunak ezután eszébe jutott az első csókjuk.
 "Biztos akkor is azért ment el, mert alig bírta visszafogni, hogy kimutassa az érzelmeit"- csapott a homlokára Deku.
 "És azért nézett annyiszor..."
Midoriya számára lassacskán minden világossá vált. Minden. A hirtelen felismerésektől levegő után kapkodva ült fel majd felállt, és kinyitotta az ablakát, hogy friss, hideg levegő tölthesse be a szobát. Deku mélyeket lélegzett, közben pedig próbálta kitisztítani a fejét kevés sikerrel.

                                                                🧨🧨🧨

Dekut hangos kopogás verte fel az álmából, amitől úgy megijedt, hogy leesett az ágyáról.
Miután feltápászkodott az ajtóhoz botorkált.
   - Ki az?- kérdezte félig álmosan.
   - Dekuuu! Hol voltál? Már vagy 10 perce vártam rád odalent! Azt hittem már valami bajod esett!- szólalt meg Uraraka kétségbeesett hangja, mire Midoriya szeméből az összes álmosság eltűnt.
 "Basszus... a mozi teljesen kiment a fejemből"
   - Pi-Pillanat még készülődöm.- rohant ide-oda a szobában, hogy összeszedje amikre szüksége van az elmenetelhez, majd kinyitotta az ajtót.
Uraraka egy nagyon csinos blúzban és szoknyában nézett végig rajta.
   - Mi történt Deku?
   - Semmi, semmi csak elnéztem az órát.
   - Értem. Hát akkor induljunk.- mosolygott rá a lány szélesen.
   - Nem fogsz így fázni?- nézett a harisnyára a fiú, mire Uraraka elpirulva csak legyintett egyet.
   - Nem, közel van a mozi, odabent pedig úgy is meleg van.
   - Hát jó.- bólintott Midoriya majd elindultak a mozi felé.
Mikor kiértek a kollégiumból erős hideg szél csapta meg őket, mire Uraraka dideregni kezdett.
   - Biztos, hogy nem mész vissza átöltözni?- kérdezte a fiú.
   - Nem! Már így is le fogjuk késni az előzeteseket! Sietnünk kell, vagy az egész filmről lemaradunk!- ragadta meg a lány Deku kezét és elkezdte magával húzni.
A mozi elé érve engedte csak el a kezét.
   - Van foglalásunk!- lihegte Uraraka.
   - Sajnálom, de mivel már elkezdődött a film a foglalásuk törölve lett.- mondta az ott dolgozó férfi.
Uraraka dühösen fújt egyet, ami teljesen meglepte Dekut. De ami ezután jött arra egyáltalán nem számított.
   - Tudja milyen ítéletidő van odakint? Alig lehetett közlekedni! Mi csak egy filmet akarunk megnézni amihez jogunk van mert foglaltunk rá helyet! Úgyhogy most szépen megkérem, hogy adjon két jegyet és had menjünk be!- beszélt hangosan a lány.
Deku csak pislogni tudott.
 "Mi van itt ma? Fordított nap? Kacchan most meg Uraraka..."
   - Elnézést uram, nem úgy gondolta. De ha már eltűnt a foglalás újra megvenném a jegyeket.- turkált Deku a táskájában pénz után kutatva.
Miután kifizette a jegyeket gyorsan bementek a moziterembe és helyett foglaltak.
Húsz perc tömény szerelmi dráma után Midoriya elgondolkozott.
 "Nem azt mondta Uraraka, hogy ez vígjáték lesz?"
A vásznon lévő szerelmes pár ekkor egy hosszú és romantikus csókot váltottak egymással, mire a teremben lévő párok mind egyszerre kezdtek egymás nyakába ugrani.
Midoriya elég kellemetlenül érezte magát emiatt mikor meghallotta maga mellől Uraraka hangját.
   - Deku...
Felé fordult.
   - Igen?
De Uraraka nem szolt többet, helyette hirtelen a fiú felé hajolt és megcsókolta, mire Deku szeme kikerekedett majd azonnal Bakugou képe jelent meg az arca előtt amint az felé hajol és megcsókolja.
 "Miért Kacchan képe jelenik meg előttem ilyenkor? És... mi ez az egész?"
Mikor Uraraka eltávolodott Midoriyától a fiú csak tátott szájjal nézett rá.
   - Szeretlek Deku!- suttogta a lány, majd a fiú vállára hajtotta a fejét.
Midorya zavarában azt sem tudta mit tegyen.
 "Még hány ember fog szerelmet vallani nekem ma?"
Mikor véget ért a film már későre járt. A mozi előtt állva Midoriya úgy érezte jobb mielőbb letisztáznia a dolgokat a lánnyal.
   - Uraraka... ez mi volt?
A lány meglepődött a kérdésen.
   - Hát nem egyértelmű Deku? Szeretlek. Már egy jó ideje. És végre eljött az alkalom, hogy kimutassam.
Deku zavarában motyogott egy "értem-et".
   - És te?- kérdezte Uraraka reménnyel telve.
   - Én?- ijedt meg Deku.
   - Igen. Te szeretsz engem?
Deku még sosem gondolkodott ezen. Mindig is csak a barátjának tekintette a lányt, semmilyen vonzódást nem érzett irányába.
 "Viszont ha elutasítom akkor nagyon megbántom."
   - Hát én...- kereste a szavakat, de nem tudta mit mondhatna.- Én még nem gondolkoztam ezen. Csak a barátomként tekintettem rád. Azt hittem te is rám.
Uraraka most Deku arcára tette egyik kezét mire a fiú meglepve nézett rá.
   - Értem. És szerinted ez változhat? Lehetnék több mint a barátod? Lehetnék a barátnőd?
Midoriyanak ez túl sok volt egyszerre. Örült volna, ha valaki a semmiből felbukkanna és félbeszakítaná a beszélgetésüket, hogy ne kelljen válaszolnia. Ida, Tsuyu, valamelyik tanár az iskolából, egy random ember, Kacchan...
Deku szeme hirtelen kikerekedett, arca elpirult.
 "Miért akarom, hogy Kacchan legyen az, aki félbeszakít minket?"
   - Deku?- kérdezte Uraraka aggódva.
Midoriya megrázva a fejét tért vissza a valóságba.
   - Ő... mennyi az idő?- kérdezte zavartan mire Uraraka lebiggyesztve a száját megnézte az óráját.
   - Fél 11.
   - Ó, akkor siessünk vissza a koliba mielőtt még leszidnak minket.- indult volna el Midoriya, de a lány a vállára tette a kezét.
   - Várj Deku! Mivel tudtam, hogy sokáig fog tartani a film ezért egész estés kimenőt kértem, így nem kell visszamennünk a koliba.- magyarázta Uraraka.
   - De akkor hol alszunk?
   - Hát... van pár utcányira innen egy motel. Kivettem ott egy szobát ma éjszakára. Kettő már drága lett volna és reméltem, hogy nem bánnád...- pirult Uraraka, Dekuban pedig megszólalt a vészcsengő.
 "Hogy Uraraka és én egy szobában? Egy motelben? Éjszaka? Mért érzem úgy, hogy ezt az egészet előre kitervelte?"
   - Tudod az a helyzet, hogy nem úgy készültem, hogy máshol alszom így nem hoztam magammal semmi...
   - Nem gond! Beszéltem a tulajjal és tudnak biztosítani mindent.- mosolygott szélesen a lány, mire Deku még inkább el akart menekülni a helyszínről.
Próbált gyorsan kifogásokat keresni de hirtelen egy se jutott az eszébe.
   - Midoriya?- szolt egy ismerős hang mögüle mire csodálkozva megfordult.
   - To-todoroki-kun! Mit csinálsz te itt ilyenkor?- kérdezte a zöld hajú, úgy, hogy hangja ne árulja el mennyire örül a fiúnak.
   - Apám beszélt az iskolával, hogy egy héten egyszer engedjenek ki egy estére, hogy edzhessen engem.- mondta unottan.- És ti mit kerestek kint ilyen későn?- nézett felváltva Midoriyára és Urarakara.
   - Moziban voltunk.- mutatott a lány a mellettük lévő épületre.
   - Értem.- bólintott unottan Todoroki.- Én mára végeztem szóval akkor veletek megyek vissza a koliba.
Midoriya arca kívül rezzenéstelen maradt ám belül szélesen elvigyorodott. Ám mielőtt még bármit is szólhatott volna Uraraka nekikezdett a beszédnek.
   - Mi ma nem megyünk vissza a koliba. Egy motelben fogunk aludni.
Todoroki most unott képét Midoriya felé fordította. Csak a szemében lehetett látni némi csodálkozást. Midoriya hangtalanul próbált segítséget kérni tőle.
   - Értem. Hát akkor holnap találkozunk.- mondta Todoroki majd intett és elment.
Midoriya kétségbeesetten nézett utána.
   - Na, mehetünk Deku?- kérdezte Uraraka mosolyogva miközben megfogta a fiú kezét.
   - Az... az a helyzet, hogy nem érzem valami jól magam...- szolt a fiú, és végül is nem hazudott.
Uraraka aggódva fogta meg a homlokát.
   - Nem vagy meleg. Mi a baj?
   - Kicsit szédülök. Szerintem...
   - A motelben biztos tudnak adni fájdalom csillapított. Siessünk!- húzta magával a lány a fiút. Midoriya már szóra nyitotta a száját de a hangja végül elhalt. Rájött, innen nincs menekvés. Hagyta, hogy Uraraka magával húzva vigye a motel felé.

 Sziasztok! Tudom ez a rész inkább Deku X Urarakara hajaz, de a történet folytatása szempontjából fontos. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én már most ki tudnám nyírni a csajt. :D  Várom visszajelzéseiteket, és remélem, hogy tetszik eddig a sztori. :D

Terveim szerint folyamatosan rakni fogom a részeket, így egy hosszabb kihagyás csak annyit jelent, hogy nagyon el vagyok havazva. Szép napot/estét nektek, bármikor is olvassátok ezt! :D