Légy az enyém! (BakuDeku)

36.

                                                               + 18

Ahogy egyre jobban élték bele magukat a csókba úgy áradt szét mindkettejükben az egyre növekvő vágy.
Bakugou kezei Deku csípőjére siklottak, miközben már egy milliméternyi hely sem maradt közöttük, így mindketten érezhették a másik odalent ágaskodó tagját.
Deku aztán hirtelen elvált Bakugou ajkaitól és a nyakára hajolva lágyan csókolni kezdte azt. A szőkét meglepte a dolog, de a jóleső mormogásából Deku arra következtetett, hogy nagyon is élvezi amit tesz.
Bakugou annak ellenére, hogy élvezte a kényeztetést úgy érezte muszáj megszólalnia, még ha ezzel tönkre is teszi a pillanatot.
   - Deku, mielőtt tovább mennénk én is bocsánatot akarok kérni, amiért olyan dolgokat vágtam a fejedhez. Inkoról és arról, hogy szeretted volna, ha megtudja. Tudom, hogy faszság amiket mondtam és nem kellett volna... - kezdte, de Deku a szája elé tette az ujját mire belé forrt a szó.
A zöld hajú átható tekintettel nézett a vörös íriszekbe, miközben szóra nyitotta a száját.
   - Semmi baj Kacchan. Az én hibám, hogy feldühítettelek. Szóval felejtsük el ezt az egészet. A lényeg, hogy jól sült el.- mosolygott finoman Deku levéve az ujját Bakugou ajkairól, mire a szőke értetlenül összehúzta a szemöldökét.
   - Jól?- kérdezte, mire a zöld hajú mosolyogva bólintott.
   - Igen. Anya... anya az áldását adta ránk Kacchan.
Ahogy ezt Deku kimondta zavarában lesütötte egy pillanatra a szemét, miközben Bakugou csodálkozva nézett rá.
   - Komolyan?
   - Igen.- mosolygott őszintén Deku, majd Bakugou szemeibe nézve lelkesen folytatta.- Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jól alakultak a dolgok, és nem kell már előtte titkolóznunk.
   - Annak én is.- válaszolt a szőke, majd sóhajtva folytatta.- Örülnék, ha az én anyám már csak feleannyira lenne normális mint a tiéd.- szólt a szemét forgatva, mire Deku elnevette magát.
   - Ő is meg fog békélni a helyzettel, én hiszek benne. Csak idő kérdése. Apukád pedig nagyon rendes, ő mondta meg melyik szobában talállak.- magyarázta Deku vidáman.
   - Igen, ő az. Nem is értem mit keres anyám mellett...- kezdte Bakugou, majd ráeszmélt, hogy a ő és Deku is ugyan olyanok mint a szülei. Legalábbis a temperamentum szempontjából.
   - A szerelmet nem tudod irányítani.- mosolygott Deku szerelmesen a vörös íriszekbe nézve.
   - Szerencsére. Különben most nem velem, hanem azzal a kurvával járnál.- fújt Bakugou feszülten.
Már ha csak Urarakara gondolt is felment benne a pumpa.
Deku a mondatot hallva elnevette magát, majd ismét mosolyogva nézett bele Bakugou szemeibe.
   - Veled járok Kacchan, téged szeretlek.- szólt komolyan, majd újra ráhajolt Bakugou ajkaira és csókolni kezdte azokat. Apró csókok követték egymást, a szőke pedig minden egyes apró érintés után egyre inkább többet akart. Elvesztve az önuralmát az ágy felé kezdett haladni Dekuval, majd ledobta rá és vágytól izzó tekintettel fölé magasodott.
   - Ha most nem lennének itthon az ősök...- harapott a szájába végignézve a fiú testén.
   - Csináljuk.- lihegte Deku teljesen felizgulva.
   - Mi?- pislogott döbbenten Bakugou, mert erre a reakcióra aztán egyáltalán nem számított.- Mi van azzal, hogy feljönnek és meglátnak?- kérdezte, de maga sem tudta miért próbál kifogásokat keresni ahelyett, hogy habozás nélkül a magáévá tenné a fiút.
   - Már tudnak róla... - motyogta zavartan Deku.- Majd... majd csendes leszek, a falak pedig elnyelik a hangokat... ugye?- nézett zavarában mindenfelé, csak Bakugoura nem.
   - Komolyan szeretnéd?- kérdezte a szőke.
   - Igen.- nézett újra a párjára Deku a tettvágytól izzó tekintettel.- De... szeretnék kérni valamit.- motyogta idegesen.
   - Mit?- húzta fel kérdőn a szemöldökét Bakugou egyáltalán nem értve a hirtelen hangulatváltozásokat.
   - Én... én szeretnék felül lenni...- motyogta Deku lesütött szemmel, mire Bakugou szeme kikerekedett. Sosem gondolta volna, hogy valaha is ezt fogja hallani a fiútól. Pár pillanatig elgondolkozva figyelte, végül megkérdezte:
   - Miért?
Deku nem számított keresztkérdésekre, azt várta, hogy Bakugou majd vagy rábólint a dologra vagy elutasítja azt. Elvörösödve nyögte ki a választ.
   - M-mert ki... ki szeretném próbálni milyen...
Bakugou ismét gondolataiba meredt, majd kaján vigyorra húzta a száját és bólintott egyet.
   - Rendben.- válaszolta egyszerűen, mire egy döbbent tekintettet kapott válaszul.
   - Komolyan?- tátotta a száját Deku.
   - Igen.- bólintott komoly arckifejezéssel Bakugou, majd leszállt Dekuról és távolabb állva az ágytól kezdte fürkészni a fiút.
   - Köszönöm Kacchan!- szólt Deku élénken, miközben felült az ágyon, majd azt várta, hogy a szőke tegyen valamit, ám az csak nézett rá.
   - A-akkor most...- kezdte bizonytalanul, mikor ráeszmélt, hogy Bakugou nem tervez megmozdulni.
   - Várok.- válaszolt vigyorogva Bakugou, mire Deku arca égni kezdett.
   - Ú-úgy érted én...- riadt meg a fiú.
   - Te akarsz felül lenni nem? Akkor mutasd meg mennyire gondolod komolyan.- vigyorgott Bakugou, mire Deku arcának színe felvette egy érett paradicsomét.
   - D-de...
Bakugou a gyerekes bizonytalanság láttán elmosolyodott. Tudta, hogy Deku nem így képzelte a dolgot, és, hogy nagyon kínosan érzi magát, de ez jelen helyzetben egy cseppet sem érdekelte. Szórakoztatta a helyzet, és kíváncsi volt a folytatásra.
   - Gyerünk Deku. Csinálj velem amit akarsz, itt állok előtted.- mosolygott Bakugou, mire Deku vöröslő arcával nézve rá, nyelt egy nagyot.
   - A... akkor v-vedd le a felsőd...- dadogta az utasítást Deku idegesen.
   - Vedd le te nekem.- folytatta a vigyorgást Bakugou, mire Midoriya szívverése felgyorsult.- Vagy meggondoltad magad?- nevetett a szőke a fiú arckifejezését látva.
   - N-nem.- motyogta zavartan Deku, majd nagy levegőt vett.
 "Menni fog"- mantrázta magában miközben lemászott az ágyról.
A szőke el sem hitte, hogy tényleg meg meri tenni. Mikor Deku megállt előtte és megfogva a kezét elkezdte az ágyhoz vezetni Bakugounak tényleg nagy önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy eleget tegyen saját elképzelésének, és Deku kérésének.
Akkor lepődött meg igazán, mikor a zöld hajú hirtelen lökve rajta az ágyra döntötte és ráült a csípőjére. Deku most félig bizonytalan, félig vágyakozó tekintettel nézett a szőke szemébe, majd tekintette lejjebb siklott.
Előre nyújtva a kezét felcsúsztatta Bakugou felsőjét a nyakáig, majd gyönyörködni kezdett a látványban, ami minden alkalommal megbabonázta.
Bakugou izgalommal figyelte, a fiú következő lépését, amire nem is kellett sokat várni.
Deku mindkét kezét végigsimította a szőke mellkasán, míg a csípőjéhez nem vezette őket, majd előrehajolva elkezdte csókokkal behinteni a fiú egész felsőtestét, ami idővel egyre forróbb lett.
Amikor Deku a bimbóit kezdte kényeztetni Bakugou először halk sóhajokat, majd nyögéseket kezdett hallatni. Élvezte a helyzetet, de egy része még is inkább rögtön a lényegre tért volna.
Mikor Deku végzett a bimbókkal felemelkedett, lekapta a felsőjét, és megnyalta az alsó ajkát.
Bakugou sosem látta még ennyire kanosnak, így az egész jelenetet döbbent arckifejezéssel nézte végig.
Deku ezután kis segítséggel leszedte Bakugouról a felsőjét, majd a szájára hajolva aztán újra csókolni kezdte, miközben elkezdett előre-hátra mozogni a fiú csípőjén. A szőkének ez már túl sok volt, ezért finoman eltolta magától Dekut, majd komolyan nézett kérdő szemeibe.
   - Nem bírom tovább. Ha tenni akarsz valamit most csináld, különben innen átveszem.- lihegte felizgulva.
Deku erre csak bólintott, majd felállt és gyorsan lekapta magáról a maradék ruháit. Ezután Bakugou övével kezdett bíbelődni, egészen addig még sikeresen meg nem szabadította a szőkét is ruhadarabjaitól.
Deku ezután Bakugou felett térdelve kezdett szemezni a szőke ágaskodó tagjával és próbált úgy helyezkedni, hogy jó helyre kerüljön a kirakós mindkét darabja.
Szíve a torkában dobogott, ahogy elkezdett lefelé ereszkedni, ám mielőtt elérte volna Bakugou makkját a fiú megállította.
   - Várj! Nem vagyok az óvszer híve, de most azzal kellene csinálnunk, hogy ne fájjon annyira.- magyarázta, mire Deku elmosolyodott.
   - Köszönöm, hogy még ilyenkor is aggódsz értem Kacchan, de nem lesz gond.
   - Lehet elfelejtetted, de nem vagy kitágítva.- figyelmeztette Bakugou.- Ha így ülsz rám, az nagyon fog fájni. Főleg holnap.
Deku elgondolkozott a hallottakon, majd bólintva leszállt a fiúról.
Bakugou örült, hogy meg tudta győzni, majd az ágy melletti fiókjához nyúlt ahonnan elővett egy doboz gumit, és egy tubus síkosítót. A gumit gyakorlottan húzta fel(annak ellenére, hogy szinte sosem használta), amit Deku leplezetlenül végig is nézett, majd egy adag síkosítót nyomott a kezébe, amivel aztán be is kente azt. Papirzsebkendővel megtörölte a kezeit, majd komolyan fordult a zöld hajú felé.
   - Jöhetsz.
Deku nem várva újra Bakugou fölé térdelt, majd miközben vörös szemeibe nézett lassan ereszkedni kezdett, míg teljesen rá nem ült a szőke ágyékára.
A művelet közben mindketten felnyögtek, de míg Bakugou az élvezettől, Deku a fájdalomtól.
A zöld hajú arca a feszítő érzéstől eltorzult úgy nézett a szőkére.
   - Azt... azt hiszem egy darabig így maradok még meg nem szokom az érzést.- lihegte, mire Bakugou félmosolyra húzta a száját.
   - Nekem már az is jó, ha benned lehetek.- mondta, mire Deku arca pirulni kezdett.- De addig is még szokod az érzést...- folytatta sokat sejtetően, majd előre nyúlva megragadta Deku tarkóját és magára húzva a fiút csókolni kezdte, míg másik kezével megkereste álló tagját.
Mikor Midoriya megérezte, hogy Bakugou járatni kezdi kezét vesszőjén levegő után kapott, és hátra vetve a fejét felnyögött. Bakugounak nem is kellett több, hogy intenzívebb tempóra váltva folytassa a műveletet, így még több hangot csalva ki a fiúból.
   - Neh... Kacchan... ez túl gyors... ahh...
   - Css, halkabban. Nem akarjuk, hogy feljöjjenek az ősök igaz?- mosolygott a szőke.
   - A... akkor hagyd... hagyd abbahhhh...- nyögött hangosan Deku.
Bakugou tudatosabb része tudta, hogy hallgatnia kellene a fiúra, viszont a vágyának már nem tudott parancsolni. A látvány, ami elé tárult olyan izgató volt számára mint még semmi azelőtt.
Mivel Bakugou nem hagyta abba a folyamatot, Deku kénytelen volt a szája elé rakni a kezét, hogy abba fojtsa el kitörő hangjait. Úgy érezte a kéj hullámokban önti el és már nem bírva tovább elkezdett fel-le mozogni Bakugoun.
A szőkét hirtelen érte a dolog, így egy meglepett nyögés hagyta el a száját, keze pedig lecsúszott maga mellé az ágyra.
Deku megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, miközben folytatta a mozgást, de hamar be kellett látnia, hogy ez a fajta tevékenység sokkal erősebb hangok kibocsájtására fogja késztetni.
   - Gyorsabban!- lihegte Bakugou alatta, akinek most a gyönyörtől eltorzult az arca.
Elképesztő volt látnia, ahogy Deku rajta lovagol, és úgy érezte sosem fog tudni betelni ezzel a látvánnyal.
Deku a kérésnek eleget téve gyorsabban kezdte mozgatni a csípőjét, mire mindketten egyszerre nyögtek fel.
Míg Deku mozgott Bakugou igyekezett ütemesen feljebb tolni a csípőjét, hogy még jobban érezhesse a fiút. Mozgásuk összehangolódott, nyögéseik megsokszorozódtak.
   - Kacchan...- vetette hátra a fejét Deku, majd észbe kapva a szája elé helyezte a kezét.
Bakugou már közel járva a célhoz emelkedett fel ülő helyzetbe és magához ölelve Dekut kezdte csókolni a nyakát.
   - Ahh... K-kacchan... el fogok...- kezdte, de nem tudta befejezni, mert az anyag már be is terítette mindkettejük mellkasát.
Már Bakugou is közel járt a célhoz, de amint meglátta a fehérben úszó Dekut azonnal elment, majd rávetette magát a zöld hajú ajkaira és csókolni kezdte azokat. Midoriya szenvedélyesen csókolta vissza a szőkét, majd előre dőlve, újra az ágyhoz szögezte őt.
   - Élvezted Kacchan?- kérdezte lihegve mikor elvált tőle.
   - Annyira, hogy lehet többször is megengedem, hogy felül lehess...- lihegte Bakugou, majd újra csókolni kezdte a fiút.
   - Le kellene fürdenünk... ragadunk.- motyogta Deku újra elválva Bakugoutól.
   - Tudom. De most ez egyáltalán nem érdekel.- simított végig Bakugou Deku oldalán, majd keze a fiú fenekén állapodott meg.
Deku zavarában elpirult, mire Bakugou elnevette magát.
   - Még ezek után is zavarban vagy?- kérdezte nevetve.
Deku csak egy szégyenlős félrenézéssel válaszolt, mire Bakugou felsóhajtott.
   - Jó, menjünk fürödni.- adta meg magát.
Miután Deku leszállt róla megszabadult az óvszertől, majd mindketten a fürdő felé vették az irányt. Bakugou még mindig kanosan megpróbált akciózni odabent, de Deku határozottan fáradságra hivatkozva elutasította, így gyorsan végeztek is, majd egymás mellé heveredve feküdtek le Bakugou ágyára.
   - Szerinted hallottak minket?- kérdezte Deku elgondolkozva, mire Bakugou elnevette magát.
   - Szerintem meg fogjuk tudni. Anyám nem bírja elrejteni az érzelmeit.
   - Hmm... akkor ebben különböztök.- mormogta Deku Bakugouhoz bújva.- Te nagyon is jól tudod leplezni az érzelmeidet Kacchan, ha akarod.
   - Mire gondolsz?- sandított a fiúra Bakugou.
   - Például arra, hogy előttem is milyen jól titkoltad amit érzel.- kuncogott.
Bakugou arcáról viszont eltűnt a jókedv, amint vissza gondolt azokra az időkre mikor még rettegésben tartotta Dekut. Mintha azóta évek teltek volna el, még is, közel egy hónapja történt csak változás.
   - Ha visszamehetnék máshogy csinálnám a dolgokat.- jelentette ki.
   - Ne legyen bűntudatod Kacchan. Már el is felejtettem milyen érzés volt félni tőled.- mosolygott őszintén Deku, mire Bakugou megsimította az arcát és mosolyogva figyelte ahogy lehunyt szemmel csendesen szuszog.
 "Biztos nagyon kifáradt"- mosolygott magában.
Ahogy erre gondolt a telefonja hirtelen pittyegni kezdett, mire átkozódva keresni kezdte a készüléket.
   - Hmm, ki az?- mormogta Deku álmosan.
   - Faszom... bárki is az kinyírom.- mordult, majd megnyitotta Kirishima chatfejét.- Chh...
   - Mi az?- nézett bele Deku kíváncsian a telefonba.
Kirishima egy képet küldött Bakugounak, amin Shinso és Kaminari látható, amint a szőke átkarolja a lila hajút és puszit nyom zavart arcára.
   - Szóval tényleg összejöttek.- mosolygott Deku vidáman.
   - Ja, úgy tűnik.
   - Mi a baj Kacchan?- kérdezte Deku Bakugou hangsúlyát halva.
   - Csak arra gondoltam milyen szerencsések, amiért ilyen könnyen ment nekik.
   - Szerintem te adtad meg nekik a kezdőlökést Kacchan. Szó szerint.- nevetett Deku, mire Bakugou elejtett egy félmosolyt, majd a zöld hajú felé fordult.
Mikor Deku észrevette, Bakugou komoly tekintetét abbahagyta a nevetést.
   - Kacchan? Van val...?- kérdezte aggódva.
   - Semmi. Csak néha még most sem hiszem el, hogy mellettem vagy. Hogy eljutottunk idáig.- szólt komolyan, mire Deku finoman elmosolyodott.
   - Szeretlek Kacchan.- mondta, majd Bakugou ajkára hajolva egy lágy csókban részesítette.
A csók nem volt szenvedélyes, sem hosszú, de Bakugounak többet jelentet az összes eddigi csókjuknál. Egy ígéret lakozott benne.