Légy az enyém! (BakuDeku)

21.

Kirishima ahogy haladtak a szobája felé körültekintően nézegetett minden felé mintha veszélyforrást keresne.
A szobájához érve megállt, előre engedte Midoriyat, majd bezárta maguk mögött az ajtót és sóhajtva nézett a zöld hajúra.
   - Mielőtt beszélni kezdenék tudni szeretném mit mondott Bakugou.
Midoriya ellenszenvesen nézett a vörösre.
   - Tudom, hogy vágyfokozót adtál be neki Uraraka-san unszolására.
Kirishima meglepődött, de egyben meg is könnyebbült.
 "Tehát Bakugou hitt nekem."
   - Igen, így indult. De végül nem akartam beadni, csak baleset volt. De mindegy is. A lényeg, hogy ezt azért tettem, mert Uraraka megfenyegetett, hogyha nem teszem holnap szétkürtöli, hogy Bakugou és én melegek vagyunk.
Midoriya szája meglepetésében szétnyílt.
   - Először próbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt én pedig nem láttam más megoldást minthogy belemenjek a játékába.- folytatta Kirishima bűnbánón.
   - Vagyis... vagyis nem is vagy szerelmes Kacchanba?- kérdezte Deku ámultan, mire Kirishima felsóhajtott.
   - Kb egy héttel ezelőtt Bakugou felkeresett egyik éjjel miután nálad járt, és a segítségemet kérte abban hogyan tudna elcsábítani... Miközben próbáltam segíteni én voltam te és ő elég komolyan vette a feladatát és mondott egy olyan szót ami... beindított.- hajtotta le a fejét Kirishima zavarában és szégyenében.- Azt hittem szerelmes vagyok, de kiderült, hogy csak fellángolás volt. Magam sem tudom miért történt, a lényeg, hogy már semmilyen vonzalmat nem érzek az irányába. Viszont Mina buliján leittam magam és... bevallom megcsókoltam. Ekkor jött rá a dologra és azt javasolta, hogy szüneteltessük a barátságunk, amíg el nem tűnnek az érzéseim. De mielőtt ez megtörténhetett volna Uraraka tudomást szerzett rólunk.- fejezte be a történetet Kirishima.
Deku döbbenten hallgatta a fiút és most már mindent értett. Nagyjából.
   - És... és most? Miért akartál beszélni?- kérdezte teljes döbbenetben Deku.
Kirishima ismét felsóhajtott.
   - Miután Bakugou "elviharzott" a szobámból magamat átkoztam a kialakult helyzetért. Aztán pár perccel később idegesen kopogtak az ajtómon. Azt gondoltam Bakugou jött vissza de... Uraraka volt. Teljesen ki volt kelve magából és számon kért. Megmondta, hogy hiába várt téged nem jelentél meg a szobája előtt, így eljött leellenőrizni minket. Elmondtam neki, hogy végül is beadtam Bakugounak a vágyfokozót, de ahelyett, hogy letepert volna elviharzott. De Urarakat nem érdekelték a kifogások. És itt jön a probléma. Közölte, hogy mivel nem tartottam be az egyezségünket holnap reggel már mindenki tudni fogja, hogy melegek vagyunk.
Deku lerogyott a földre.
   - Nem... nem teheti. Ezzel... ezzel tönkretenne mindent...- suttogta.
   - Midoriya!- szolt komolyan Kirishima mire a zöld hajú lassan ránézett.- Azért akartam veletek beszélni, hogy kitaláljunk valamit a terve ellen. Kifogást, hazugságot. Vagy csak érjük el, hogy ne tudjon iskolába jönni, bár ez csak ideiglenes megoldás lenne. Én személy szerint összezavarodtam és nem tudom, hogy tényleg meleg vagyok-e. De így, hogy Bakugou be tudott indítani azt hiszem biszexuális lehetek. Viszont Bakugou kétségtelenül homoszexuális. És mint barátja tudom, hogy nem viselné el, ha ez kiderülne róla. Meg akarom menteni az ítélkező emberektől még akkor is, ha nem akarja a segítségem, vagy soha többé nem áll szóba velem. És szeretném ha segítenél Midoriya.
Deku kapkodta a levegőt, sokkolták a történtek.
   - Mégis hogyan... hogyan állíthatnánk le Uraraka-sant?
   - Ő szerelmes beléd Midoriya. Legalábbis magának akar. Te talán tudnál hatni rá. Próbálj beszélni vele. Esetleg... adj neki valamit amivel ellensúlyozhatod amit tenni akar.
   - Azt akarod, hogy lefeküdjek vele?- hüledezett Deku.
   - Dehogy! Sosem kérnék ilyet, és ha ezt Bakugou megtudná biztos kinyírna. Nem, én valami kevésbé intimebb dologra gondoltam. Egy csók esetleg vagy randi...
Mikor Deku már épp szólt volna Kirishima folytatta.
   - Tudom, tudom, hogy nem szeretsz mások érzéseivel játszani, és hogy ez az ötlet elég gyenge lábakon áll de... nem igazán látok más megoldást. És azért szerettem volna, ha Bakugou is itt van, hogy rábólinthasson a dologra.
   - Soha... soha nem tudnék színlelni. Ráadásul Uraraka-san nem hagyná abba. Addig zsarolna míg nem kezdenék járni vele.- bámulta a földet Deku.
Azt pedig csak magában tette hozzá, hogy Bakugou is egy nagyon komoly érv, amiért nem teszi.
   - Akkor nincs más, minthogy szembenézzünk holnap az osztállyal.- sóhajtott beletörődötten Kirishima.- Viszont számíthatunk rád abban, hogy nem hagysz cserben minket? Bakugou biztos, hogy maga alatt lenne ha...
   - Uraraka-san túl messzire ment. Már az elejétől fogva és én hagytam neki, és nem hittem Kacchannak, aki csak meg akart védeni. Természetes, hogy én is mellette leszek ebben a nehéz helyzetben.- nézett Deku komolyan Kirishimara.
A vörös most elmosolyodott.
   - Ez a beszéd Midoriya! Na és... egyébként mit csináltál Bakugounál?- váltott témát Kirishima, mire Deku zavartan félrenézett.
   - Uraraka-san üzenetet küldött a nevedben, hogy jöjjek át. Feltételezem ő volt. Jöttem is, de közben belebotlottam a földön térdelő Kacchanba és... segítettem neki eljutni a szobájáig.- fejezte be Deku pirulva.
Kirishima tudta, hogy a szobában történtek olyan dolgok is amiket a fiú nem igazán akar megosztani vele, de persze ezt teljesen megértette.
   - Nagyon rendes volt tőled.- mondta mosolyogva, mire Deku kíváncsian nézett rá.
   - Szóval... tényleg nem érzel Kacchan iránt semmit?- kérdezte bizonytalanul.
   - Semmit.- mosolygott Kirishima.- És te?
Deku a kérdés hallatán még vörösebb lett és zavarában a földet kezdte bámulni mire Kirishima elnevette magát.
   - És elmondtad már neki?- kérdezte vidáman, de Deku nem válaszolt.
   - Hmm. Akárhogy is, azt hiszem hamarosan rájön magától is.- mosolygott.
Midoriya bólintott, majd az ajtó felé indult.
   - Köszönöm, hogy beavattál.- nézett vissza rá, miközben kezét a kilincsre helyezte.
   - Ez volt a legkevesebb.- vigyorgott a vörös.- Ja és Midoriya! Sajnálom, hogy olyan durván leordítottalak ma a büfénél. Nem is tudom mi ütött belém.
Midoriya elmosolyodott.
   - Semmi baj.- mondta, majd elhagyta a szobát és gondolataiba mélyedve lépkedett sajátja felé. Remélte, hogy Uraraka nem fogja az ajtaja előtt várni.