13.

1.4K 68 2
                                    

Bakugou szeme kikerekedett, ahogy a vörös ajkai az övéhez értek, majd nagyot taszított rajta, mire az amúgy is ingatag Kirishima a földön landolt.
Bakugou még mindig kikerekedett szemmel, hitetlenkedve és levegő után kapkodva figyelte a földön ülőt.
   - Ez meg mi a franc volt?- kérdezte inkább magától.
   - Auu! Ez fájt!- nyöszörgött Kirishima, majd próbált felállni, de nem igen sikerült neki.
Bakugou nem gondolkozott tovább. Sarkon fordult és levágtatva a lépcsőn igyekezett elhagyni a házat.
   - Bakugou!- szólt egy kedves női hang, mire a szőke fogcsikorgatva fordult meg, miközben magára erőltetett egy kevésbé frusztrált képet.
Kirishima anyja mosolyogva nézett rá.
   - Köszönöm, hogy hazahoztad a fiam. Tudom, hogy néha hajlamos túl sokat inni, de örülök, hogy van egy ilyen barátja, akire támaszkodhat.
Bakugou magára erőltetett egy félmosolyt majd bólintott egyet, és intve a kezével elhagyta a házat.
Nem hívott taxit, örült a hideg levegőnek.
Folyamatosan a Kirishima szobájában történt dologra gondolt és igyekezett valami magyarázatot adni rá. Hogy a fiú be volt rúgva, azt se tudta hol van és kivel stb. De legbelül még is tudta, hogy ez csak kifogás.
Visszaemlékezett még a Momo házában elhangzottakra.
* Vannak ám más pasik is az univerzumban.*
* Olyan fiúval kéne összejönnöd, aki illik hozzád*
* Miért löksz el magadtól?*
 "Csak nem... magára gondolt?"
Bakugou arcvonásai folyton változtak. Nem akarta elhinni. Nem lehet, hogy a barátja...
A gondolattól végigfutott a hátán a hideg. Nem, erre még gondolni sem akart.
Bakugounak ez volt az első éjszakája miután felfedezte a vonzalmát, amikor nem Midoriya járt a fejében.


                                                                🧨🧨🧨


Midoriya arra ébredt, hogy a nap telibe az arcára süt. Hunyorogva takarta el a szemét miközben felült. Először résnyire, majd teljesen kinyitotta a szemét és körbenézett, majd megállapította, hogy egy ismeretlen szobában van.
 "Ez Momoék háza lenne? És... hogy kerültem ebbe a szobába? Mi történt az este? Az utolsó emlékem, hogy Uraraka megkínál valami üdítővel aztán... semmi."
Midoriya fejébe hirtelen belenyílalt a fájdalom, mire a fejéhez kapott. Felkászálódott az ágyról és kiment a szobából, amikor is a szomszédos szoba ajtaja is kivágódott, ahonnan épp Mina és Sero léptek ki.
Mikor Midoriya meglátta őket szeme kikerekedett, a másik kettő pedig zavartan nevetgélni kezdett.
   - Ó, jó reggelt Midoriya!- mosolygott rá Mina.
   - Jó... jó reggelt. Ti...- kereste a szavakat a fiú, mire a másik kettő folytatta a zavart nevetgélést.
   - Hát... igen. Összejöttünk.- mosolygott Mina.- És ti? Hogy aludtatok?
Midoriya értetlenül húzta össze a szemét.
   - Mi?
   - Igen. Milyen volt az este?- húzta perverz vigyorra a száját Sero, mire Mina nevetve megütötte a mellkasát.
   - Nem értem... Mi volt este?- kezdett egyre idegesebb lenni a zöld hajú.
   - Ajjj már Midoriya! Arra gondolok, hogy mi volt Urarakával.
   - Urarakaval?- kerekedett ki a fiú szeme.
   - Hagyd már, látszik, hogy még mindig a történtek hatása alatt van. Na meg ugye az alkohol.- kuncogott Mina.
Midoriya köpni nyelni nem tudott.
 "Alkohol? Hát akkor ezért fáj ennyire a fejem? Másnapos vagyok? De hát nem is ittam! Mégis... mégis mi történt az este?"
   - Jól van na. Akkor viszont menjünk le és nézzük meg, milyen állapotban vannak a többiek.- röhögött Sero, majd maga után húzva Minat elindult lefelé. Midoriya még mindig értetlenül követte őket a tegnapi buli konkrét helyszínéig.
A látvány, ami odalent fogadta megdöbbentette. Itt-ott, emberek feküdtek, néhányan ruha nélkül. Mineta egy száll alsóban feküdt elégedetten két ismeretlen lány között, Todoroki és Momo egymás karjában aludtak a kanapén, Tokoyami pedig a csillárról lógott lefelé.
   - Nézzétek már Kaminarit!- kiáltott Sero, majd röhögésben tört ki.
Midoriya is Kaminari felé fordult, aki most épp az úját szopva aludt, miközben pizza-s dobozokkal volt "betakarva."
Sero röhögve csinált róla pár képet és egyből ki is rakta mindenhova.
Midoriya pedig elköszönt Minatól és elhagyta a házat. Hazafelé úton pedig azon gondolkozott miről beszélhettek Minaék. Mi történhetett az este, amiről ő nem tud?

Légy az enyém! (BakuDeku)Onde histórias criam vida. Descubra agora