8.

1.6K 89 9
                                    

A nap végén mindenki összegyűlt a klubszobában ahogy azt minden nap szokták kivéve Midoriya. Ő jobbnak látta, ha a szobájában marad, így elkerülve a találkozást Bakugouval és Urarakával. Viszont úgy érezte most senkivel sem lenne célszerű beszélgetésbe elegyednie. Biztos volt benne, hogy a motelben töltött éjszakáról kérdeznék.
A szobája magányában viszont akaratlanul is el kezdett gondolkodni az aznap történt dolgokon, beszélgetéseken.
 "Vajon Kirishima beszélt már Kacchannal? Miért küldték őket az igazgatóhoz? Mit csinálhatott Kacchan és kivel? Senkin nem láttam sérülést. Lehet csak fenyegetőzött? Vajon mi járhatott Kacchan fejében mikor engem nézett órán? És miért foglalkoztat ez engem ennyire?"


                                                               🧨🧨🧨


Kirishima jobbnak látta iskola után beszélni Bakugouval, mert úgy egyrészt kevesebb az esély, hogy megzavarja őket a csengő vagy bárki más, másrészt pedig ha Bakugounak ki kell engednie a dühét azt jobb ha nem az iskolában teszi meg.
Bakugou most a klubhelyiség egyik sarkában állt és Urarakat nézte gyilkos tekintettel, aki boldogan nevetgélt Tsuyuval.
Mikor Kirishima mellé lépett sem nézett rá, annak ellenére, hogy észrevette a jelenlétét.
   - Beszéltem Midoriyaval.- vágott bele Kirishima, mire Bakugou alig feltűnő gyorsasággal kapta felé a tekintetét.
   - Mégis ki a fasz kérte, hogy avatkozz bele?- kérdezte Bakugou hétköznapi hanghordozásában.
   - Senkinek sem kell kérnie, magamtól is megy.- vágott vissza Kirishima, mire Bakugou fújt egyet.
   - Remélem nem mondtál neki semmit az igazgatós ügyről.
   - Fogalmazunk úgy, hogy kikérdeztem.
Bakugou felvonta egyik szemöldökét.
   - A estéről.
   - És?
Kirishima ekkor Bakugou füléhez hajolt és röviden tovább adta neki a megtudott információkat. Mikor úgy érezte mindent elmondott visszaállt Bakugou mellé és várta a szőke reakcióját, de az elmaradt.
Bakugou szó nélkül indult a szobák felé, Kirishima pedig a fejét rázva, mosolyogva nézett utána majd csatlakozott Denkihez és Minához a palacsintaevő versenyben.
Bakugou csak úgy száguldott a folyóson egyenesen Midoriya szobája felé. Nem volt konkrét ötlete, sem terve, hogy mit fog neki mondani vagy tenni. Csak abban volt biztos, hogy azonnal látni akarja és beszélni vele.
Az ajtaja elé érve megállt és a feszültségtől ami benne volt egy kissé erőteljesebben kopogott be az ajtón mint szeretett volna. Egy kis idő múlva megszólalt Midoriya bizonytalan hangja.
   - I-igen?
   - Én vagyok Deku.- mordult Bakugou.
A beálló csendben még inkább érezhető volt a feszültség.
   - Nyisd ki az ajtót!- csapott az ajtóra még egyet Bakugou.
   - Kacchan... most... most szeretnék egyedül lenni...- motyogta Midoriya. Az idegességet tisztán ki lehetett venni a hangjából.
   - Per pillanat nem érdekel mit akarsz. Engedj be a rohadt életbe is!- emelte fel a hangját Bakugou, de Midoriya nem válaszolt.
Bakugou az ajtó túlsó végén kezdte teljesen elveszteni a türelmét.
   - Nyisd ki ezt a rohadt ajtót Deku!- kiáltott a zöld hajúnak, miközben ismét rávágott egyet az ajtóra.
   - Kacchan kérlek hagyd abba...- hallatszott Deku visszafojtott hangja. Olyan volt mint aki a sírást próbálja elkerülni.
   - Rajtad múlik mikor hagyom abba!- mordult a szőke.
   - Ha... ha beengedlek... mit... mit akarsz csinálni?
   - Csak beszélni akarok.- tért vissza a normális hangnemébe Bakugou.
 "Egyenlőre"-tette hozzá magában.
Midoriya nem válaszolt, ezért Bakugou úgy gondolta most mérlegelheti a dolgokat. Végül a zár a semmiből kattant egyet, de az ajtó nem nyílt ki.
Bakugou viszont nem várt hívó szóra. Azonnal benyitott majd miután belépett a szobába becsapta az ajtaját és bezárta azt.
Midoriya a szoba túlsó végéből figyelte a fiút.
Egy darabig még feszülten figyelték egymást, végül Midoriya szólalt meg.
   - Miről... miről szeretnél beszélni Kacchan?
 "Pff, mintha nem tudná."
   - Azt akarom, hogy koptasd le magadról azt a piócát. Különben én fogom.- nézett komolyan Midoriya szemébe.
   - Mit... mit akarsz tenni?- ijedt meg a zöld hajú.
   - Még nem tudom. De ne akard, hogy én intézzem.
   - Uraraka a barátom...
   - Ő tudja ezt?- mordult Bakugou, mire Midoriya megszeppenve abbahagyta a beszédet.- Kirishima mindent elmondott.- tette hozzá.
Midoriya lehajtotta a fejét.
   - Akkor tudod, hogy nincs miért bántanod. Nem érzek iránta semmit sem.- kiáltotta Deku, miközben arcán folyni kezdtek a könnyek.
Bakugou nem bírta tovább. Ahogy látta a megtört Dekut lehajtott fejjel sírni a sarokban nem bírta tovább visszafogni magát, így hát elindult felé, hogy áthidalja a köztük lévő távolságot. Mikor megállt előtte Deku ijedten szívta be a levegőt és nézett fel rá.
Bakugou gyönyörűnek gondolta a könnyektől csillogó smaragdzöld szemét.
Előrenyújtotta a kezét és letörölte Deku könnyeit. A megdöbbenéstől Midoriya könnyei elapadtak.
   - Kacchan...
   - Mi történt köztetek az éjjel?- kérdezte Bakugou komolyan.
   - Se-semmi sem történt!- vágta rá Midoriya, majd eszébe jutott, ahogy Uraraka megpróbált rámászni és az arca égni kezdett.
   - Az arcod elárul idióta. Ne hazudj nekem! Lefeküdtetek igaz?- kiabálta Bakugou, mire Midoriya a félelemtől megpróbálta még inkább összehúznia magát.
   - Nem!- szedte össze az összes maradék bátorságát.
Bakugou dühösen figyelte Dekut, aki most olyan volt, mint egy csapdában lévő remegő állat.
 "Deku nem hazudna ilyenről igaz? Kivéve... ha meg akarja védeni azt a picsát attól, hogy felrobbantsam a gecibe."
   - Ka-kacchan...- hallotta meg Midoriya hangját, aki most remegve előre nyújtotta a kezét és megfogva Bakugou mellkasát finoman elkezdte eltolni magától.
Bakugouban a fiú érintésétől elindultak a folyamatok odalent. Szíve egyre hevesebben vert.
Hirtelen megfogta Midoriya mindkét kezét és a feje fölé fogta egyik kezével, mire a zöld hajú ijedt meglepettséggel szívta be a levegőt.
   - Azt... azt mondtad, csak beszélni akarsz...
   - Meggondoltam magam.- hajolt előre a szőke, mire Deku igyekezett kiszabadulni a szorításából kevés sikerrel.
   - Kérlek... ne csináld!- könyörgött Deku, miközben a szíve egyre hevesebben kezdett verni.
De Bakugou nem állt meg. Deku szájára tapasztotta a sajátját, mire a zöld hajúnak kikerekedett a szeme. Száját összezárva tartotta, ezzel távol tartva magától Bakugou nyelvét. De Katsuki azonnal megtalálta a megoldást. Ráharapott Midoriya alsó ajkára, amitől a fiú a fájdalomtól felszisszenve szétnyitotta az ajkait, mire Bakugou könnyedén betudta dugni a nyelvét a szájába.
Midoriya minden lélekjelenlétével és erejével igyekezte ellökni magától Bakugout, természetesen sikertelenül. Viszont egy idő után elkezdte elengedni magát. Feszes testtartását nyugalmi állapotba helyezte, ami Bakugounak is feltűnt ezért elengedte a kezeit. Kíváncsi volt ezután Deku ellöki-e magától, vagy hagyja a dolgot. De ami ezután jött arra egyáltalán nem számított. Deku előre nyújtotta egyik kezét és megfogta Bakugou arcát, majd viszonozni kezdte a csókját. Bakugou szeme kikerekedett miközben figyelte, ahogy Deku szeme lecsukódik és teljesen elmélyül a csókban.
Közelebb húzódott a fiúhoz annyira, hogy mindenhol érezhesse őt. El sem akarta hinni, hogy ez megtörténik. Végül Midoriya húzódott el tőle.
Mindketten lihegve figyelték a másikat.
   - Deku... ez...
   - Én nem... nem tudom mi ütött belém...- mentegetőzött a zöld hajú.
Bakugou mosolyra húzta a száját.
   - Szerintem pedig végre kimutattad mit is érzel valójában.
   - Én nem... nem vagyok meleg!- riadt meg Midoriya mikor Bakugou hirtelen megfogta a kezét és lerántotta az ágyra, majd pedig felette termett és vággyal teli tekintettel nézett le rá.
   - Ne hazudj magadnak Deku.- hajolt előre Bakugou, hogy egy újabb csókba vonja szerelmét.
   - Várj Kacchan én tényleg...
Bakugou szája elérte a fiút és újra csókolni kezdte, miközben a pólója alá nyúlva elkezdte simogatni a mellkasát. Deku szíve egyre gyorsabban és gyorsabban vert. Bakugou keze pedig hirtelen a nadrágjához csusszant, mire Deku összeszorította a lábát.
   - Kacchan... kérlek...- nyögte a fiú, mikor Bakugou levált az ajkairól és igyekezett lehúzni róla a nadrágot.
   - Tudom, hogy akarod.- suttogta, miközben lehúzta a nadrágot, majd vággyal teli tekintettel nézett Dekura, mire a fiú arca paradicsom pirossá vált.
Bakugou ezután megfogta az alsóját és már épp kezdte volna lehúzni, mire Midoriya ráfogott a kezeire.
   - Kérlek... Kacchan...- szólalt meg könnyes szemmel.- Én nem...
Bakugou Deku könnyes szemét látva elengedte az alsónadrágját.
   - Szűz vagy Deku?- kérdezte megadón, suttogva, mire Midoriya könnyes szemmel bólintott egyet.
 "Szóval tényleg nem feküdtek le Urarakaval."
Bakugou sóhajtva leszállt Midoriyaról és az ágy szélére ült.
Midoriya csodálkozva követte a példáját.
   - Ez egyszer vissza fogom magam. De nem tudom, hogy legközelebb is képes leszek-e rá.- szolt Bakugou lehajtott fejjel.
Félt, ha most ránézne a zöld hajúra újból nekiesne.
Bár azt is tudta, hogy ezután valószínűleg soha többet nem marad vele kettesben a fiú.
   - Kö-köszönöm Kacchan.- szólalt meg hirtelen Deku zavartan, mire Bakugou csodálkozva felé fordította a fejét.
Deku arcán már semmi nyoma nem volt a sírásnak.
   - Menj el mielőtt meggondolnám magam.- mordult Bakugou, majd elfordította a fejét a fiúról.
 "Hogy lehet valaki ilyen átkozottul aranyos?"
   - Elmennék de... ez az én szobám Kacchan.- szolt Midoriya zavartan.
   - Bassza meg. Akkor én megyek.- állt fel és az ajtó felé indult, mikor Midoriya hirtelen megfogta a kezét, hogy megállítsa majd gyorsan puszit nyomott az arcára, amitől a szőke szeme kikerekedett, farka pedig felágaskodott. Döbbenten nézett a zöld hajúra.
   - Köszönetem jeléül.- pirult el.
Bakugounak akkor nagyon nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne vesse rá magát.
Ezután gyorsan lekapta magáról a pulcsiját és a derekára kötötte. Miközben végezte a műveletet Midoriya meglátta miért is csinálja ezt a fiú mire újra elkezdett vörösleni az arca és gyorsan elkapta a tekintetét.
   - Jó... jó éjt Kacchan.
Bakugou hirtelen magához húzta és megcsókolta, majd azonnal el is engedte.
   - Jó éjt Deku.- szolt, majd kilépett a fiú szobájából.
Deku elpirulva nézett utána és igyekezte lenyugtatni zakatoló szívét, miközben próbált rájönni mi lehet ez a kellemes bizsergető érzés, ami átjárja az egész testét.

                                                           



Légy az enyém! (BakuDeku)Where stories live. Discover now