Légy az enyém! (BakuDeku)

26.

Midoriya az előtte lévő telefonjára bámult teljesen elszakadva a valóságtól. Nem tudta hogyan is működik ez az együtt járás dolog, és mindenhol mást olvasott róla. Nem akart se nyomulósnak látszani, se olyannak, aki hanyagolja a párját.
Végül úgy döntött mégis elküldi Bakugounak a "Jó reggelt Kacchan" üzenetet.
   - Izuku! Hallod amit mondok?- kérdezte Inko aggódva, és kicsit megrázta fia vállát.
Deku ijedten kapta fel a fejét, a telefont pedig eltüntette szem elől.
   - I-igen?
Inko mosolyogva elnevette magát.
   - Nagyon elkalandoztál. Azt kérdeztem milyen volt a randid. Bár azt hiszen nem lehetett olyan rossz.- kuncogott.
   - Jó...- vágta rá a fiú zavartan.
  "Várjunk... nem tudhatja, hogy jó volt, mert így azt akarja majd, hogy bemutassam neki..."
   - Vagyis nem!- kiáltotta ijedten, mire anyja meglepődve pislogott párat.
  "De viszont ezentúl valószínűleg gyakran el fogok járni itthonról, ami gyanús lehet..."
   - Vagyis igen!- kiáltotta Deku újra a kezeivel hadonászva, mire Inko újra elnevette magát.
   - Értem. Majd beszélsz róla, ha szeretnél. De hadd adjak egy tanácsot Izuku! Ne aggód túl a dolgokat.- mosolygott a nő.
Midoriya bólintott egyet, majd nekilátott a reggelinek. Miután befejezte lopva a telefonjára nézett, amiben már egy "Jó reggelt Deku" válaszüzenet várta.
Elmosolyodott és már írta is a következő üzenetet, amire hamar érkezett a válasz, és ez így ment majdnem egész hétvégén.

                                                                 🧨🧨🧨

Hétfő reggel Midoriya izgatottan készülődött. Izgult, hogy milyen lesz újra látnia Bakugout úgy, hogy már járnak. A gondolatot még mindig nem tudta megszokni teljesen.
A kollégiumi szobája előtt várta a szőkét, ahogy azt előző este megbeszélték. Mikor meglátta a folyosón beforduló Bakugout egyből elvörösödött.
Mikor a szőke elé ért felé hajolt egy "köszöntő" csókért, ám Deku ijedten húzódott el.
Bakugou felegyenesedve értetlenül nézett a fiúra, aki most egyik-másik irányba kapkodta a fejét.
   - Titkolni akarod?- kérdezte Bakugou komolyan, mire Deku abbahagyta amit csinált és felé fordult.
   - Ő... izé... hát...- kereste a szavakat.
Deku maga sem tudta mit kellene válaszolnia. Abban biztos volt, hogy nem szeretné titkolni, de egy ilyen nagy dolgot mint a kapcsolatuk felvállalása... Félt a többiek reakciójától. A bántó szavaktól, az ítélkező tekintetektől. De nem akarta megbántani Bakugout sem.
Látva Midoriya küszködését Bakugou maga felé fordította a fejét és komolyan a szemébe nézett.
   - Ha a többiek véleményétől tartasz...
   - Nem!- vágta rá Deku komolyan.- Nem akarom titkolni.
Döntött. Nem fogja a saját boldogságát feláldozni mások miatt. Nem fog bujkálni, és Bakugout se fogja rákényszeríteni. Hiszen az osztály már úgy is tudja, hogy Bakugou a fiúkhoz vonzódik, ráadásul ha lenne rá egy rossz szavuk is, azt a szőke biztos nem hagyná szó nélkül.
Bakugou meglepődött a hirtelen váltáson, de elmosolyodott és megfogta Deku kezét, aki ezután vöröslő tekintettel nézett rá, majd le a kezükre.
Elhatározása kissé megingott, de nem hagyta magát. Ez egy olyan dolog amin túl kell esnie.
Kézen fogva sétáltak az iskolába, miközben minden arra járó megbámulta őket.
Deku zavartan bámulta a földet, Bakugou pedig biztatón szorította meg néha a kezét.
Az osztályterem elé érve aztán megálltak.
Deku nagy levegőt vett, majd gyorsan kifújta.
 "Most vagy soha!"
Komolyan nézett a mellette álló Bakugoura, majd bólintott, mire a szőke is bólintott egy aprót, mielőtt kéz a kézben beléptek volna a terembe.
Az osztály egy emberként fordult feléjük, és állapodott meg a tekintettük a kezükön.
Az első aki kapcsolt Kirishima volt, aki mosolyogva ugrott fel a helyéről és sietett eléjük.
   - Összejöttetek?- vigyorgott mint a vadalma.
   - Amint látod.- válaszolt Bakugou szokásos stílusában, mire a vörös még szélesebben elmosolyodott.
   - Végre! Gratulálok!- veregette meg egyszerre mindkét fiú vállát, majd egy sokatmondó pillantást vetett Bakugoura, amolyan "később megbeszéljük a részleteket" mimikával.
   - EZ MOST KOMOLY?- hasított a levegőbe egy irritáló női hang, mire mindhárman Uraraka felé fordultak.- Ezt most nem mondod komolyan Deku!? Képes voltál engedni Bakugounnak? Elment az eszed?- meresztette a szemét hitetlenkedve.
Bakugouban azonnal felment a pumpa. Elengedte Deku kezét és dühösen a lány felé indult.
   - Még egy szó és az ablakon át repülsz ki picsa!- mordult.
Deku gyorsan utána nyúlt és megállította.
   - Hagyd Kacchan. Nem ér annyit.- mosolygott nyugtatón, mire Bakugou dühe azonnal elpárolgott.
   - Nem hagyom, hogy sértegessen.- nézett komolyan a szőke a zöld szemekbe.
Dekut meghatotta a mondat és legszívesebben átölelte volna Bakugout, de egy láthatatlan kötél mégis visszatartotta.
   - Állítsd le magad Uraraka. Fogadd el, hogy vesztettél.- szólalt meg hirtelen Kirishima, mire többen felé fordultak, beleértve a friss párost.
   - Igen, hagyd békén őket!- kiáltott fel Kaminari is.
   - Midoriya-kun választott, és azzal van, akit szeret. Ne legyél ilyen ellenséges Uraraka-san.- szólalt meg Ida diplomatikusan.
   - Ja! Igazuk van! Mit jössz te ahhoz, hogy bárkit sértegess?- köpte Sero, miközben átkarolta barátnőjét. A lány szerelmesen hajolt rá a vállára és mosolyogva bólintott.
Lassan az egész osztály kiállt a BakuDeku páros mellett, ami leginkább őket lepte meg.
Uraraka a dühtől majd szétrobbant ahogy hallgatta a különféle megnyilvánulásokat, végül szó nélkül indult el gyors léptekkel az ajtó felé, ahol bele is ütközött a terembe tartó Aizawaval. Mindketten meglepődtek, végül Uraraka megrázta a fejét és ugyan olyan dühös arckifejezéssel távozott.
Aizawa fáradtan sóhajtott.
   - Korán reggel van és ti már... á, hagyjuk. Mindenki üljön le.
A kérésnek eleget téve mindenki elfoglalta a helyét, így Aizawa bele is kezdhetett a mondandójába.
   - Nos mint tudjátok közeleg a karácsony és a karácsonyi szünet, emiatt pedig az iskolánk tartani akar egy karácsonyi bált a szünet előtt.- kezdte nyúzottan.
Az osztálynak viszont tetszett az ötlet. Izgatottan beszélgetni kezdtek ki mit vesz fel, ki kivel jön és hasonlók. Aizawa unottan várta, hogy folytathassa.
   - A részvétel kötelező, és nekünk is be kell segítenünk a díszítésbe, szervezésbe. Kötelezően 5 embert kell küldenem. Ki vállalja?- folytatta Aizawa.
   - Én!- kiáltott Mina lelkesen.
   - Mi is!- csatlakozott Momo, Jirou és Hagakure.
Rajtuk kívül pedig Aoyama és Ida jelentkezett, utóbbi arra hivatkozva, hogy osztályelnöki kötelessége.
   - Remek, akkor mindenről beszéltünk, az órának vége.- sétált ki a teremből, mire mindenki felbolydult és izgatottan tervezgetni kezdett.
Kirishima kihasználva a káoszt Bakugouhoz fordult és rávigyorgott.
   - Mi van idióta?- kérdezte normál hangnemében.
   - Szóvaaal... összejöttetek.- vigyorgott tovább Kirishima.
Bakugou körbenézett, hogy megnézze hol van Deku, aki most Idaval és Tokoyamival beszélt valamiről. A gyors csekkolás után visszafordult Kirishima felé és komolyan bólintott.
   - És? Hogyan?- kérdezte a vörös izgatottan, mintha a kedvenc sorozatának legújabb részét kezdené el nézni.
Bakugou belátva, hogy nem ússza meg a kikérdezést nagyot sóhajtott.
   - Megfogadtam a tanácsod és elhívtam egy randira.
   - Miiii! Komolyan?- csillant fel Kirishima szeme.- Részleteket!
Bakugou értetlenül pislogott rá.
   - Te rosszabb vagy mint egy lány.- szolt, de Kirishimat nem igazán hatotta meg, ezért folytatta. - Mit akarsz tudni?
   - Hát... mondanám, hogy mindent, de nem érdekelnek azok a részek.
   - Nem feküdtünk le.- mondta Bakugou teljes nyugalommal, mire Kirishima meglepve pislogott párat.
   - Nem?
   - Nem.
   - Hű. Nagyon jól bírod. De most már együtt vagytok szóval...
   - Nem akarom lerohanni ezzel.- vágott közbe a szőke.
   - Ésszerű... De te sem fogod egy örökkévalóságig bírni.
   - Ki mondta, hogy addig kell?
   - Ezek szerint már add jeleket?
   - Nem.
Bakugou jobbnak látta nem megemlíteni azt, hogy Deku már attól beijedt, hogy egy külön helyiséget foglalt a teaházban.
   - Hát akkor türelem. Tudod, Midoriyanak idő kell a dolgokhoz.
   - Tisztában vagyok vele Kirishima.- nézett komolyan barátjára Bakugou.- Én vártam rá heteket.
   - Igaz.- csettintett Kirishima.- És ha úgy vesszük még várhatsz is.- nevetett saját poénján.
   - Bakugou új kapcsolata a téma?- lépett melléjük Kaminari vigyorogva.
   - Hogy találtad ki?- nevetett Kirishima.
   - Most az egész osztályban ez a téma, na meg a bál, szóval nem volt nehéz.- vont vállat Kaminari, mire Bakugou felállt és szóra nyitotta a száját.
   - Oi, mindenki! Le lehet szállni a magánéletemről!- nézett körbe szigorú tekintettel, mire a többiek kuncogni kezdtek.
Bakugou tekintette Dekun állapodott meg, aki vöröslő arccal nézett rá, majd elkapta a fejét. A szőke kíváncsi volt vajon mi járhat a fejében.
 "Vajon ő már gondolkozott azon a dolgon?"
Bakugou szerette volna tudni Deku, hogy áll pontosan ahhoz, hogy ők testileg is egy pár legyenek. Undorodik-e már a gondolattól is, vagy csak fél mert még sosem csinálta, pláne nem egy fiúval. Vagy esetleg akarja a dolgot, csak fél kimondani.
Bakugou az utolsó ötletet azonnal el is vetette. Türelmes akart lenni Dekuval, úgy, ahogy Kirishima is mondta. Már sokszor eluralkodott rajta a vágy, amit egyrészt bánt, másrészt viszont előrelépésnek gondolta a kapcsolatukban.
És átkozta Urarakat is, aki ha nem próbálta volna Dekura tukmálni magát akkor talán a fiú bátrabban állna a dologhoz.
De Bakugou összességében elégedett volt. Midoriyaval végre egy párt alkottak, és amikor csókolózásra került a sor a zöld hajú igen szenvedélyesen adta át magát a dolognak. Illetve ott volt az az alkalom is, mikor hirtelen fölé kerekedett és elkezdte simogatni a mellkasát. Ezen események hatására Bakugou nem vetette el annak a reményét, hogy hamarosan több is történhet közöttük.