Légy az enyém! (BakuDeku)

12.

Bakugout egyáltalán nem érdekelte mennyit kell majd fizetnie a megrongált fal miatt. Az sem érdekelte, hogy mit gondolhatnak róla. Semmi más nem érdekelte azon kívül, hogy felrobbantsa Urarakat.
Minden egyes ajtón benyitott leszarva, hogy épp hová és kire vagy épp kikre nyit rá. Nagy erőkkel kereste Midoriyaékat, közben pedig csak azon járt az esze, hogy időben odaérjen ahova kell.
Szitkozódva szelte a folyosókat, elátkozva a házat, hogy ilyen hatalmas. Majd végül megtalálta azt az ajtót amit keresett.
Mikor benyitott az ajtón és meglátta a franciaágyon ülő párost a szeme vérben kezdett forogni.
Midoriya háttal volt neki, szerencsére ruhában, vele szemben pedig Uraraka, akiről már lekerült a felsője, így egy száll melltartóban csókolta Deku nyakát nagy beleéléssel.
Bakugou pedig ezt látva kieresztette dühét.
   - MI A RÁKOS KURVA ÉLET FOLYIK ITT?- ordította ami épp eszébe jutott, mire Uraraka ijedten elvált Deku nyakától és maga elé kapta a pólóját.
Ezután Deku is kissé bizonytalanul de Bakugou felé fordult.
   - Ez nyem az aminyek látszik Kacchnyan...!- próbált beszélni Deku, ám ez a sok pia miatt nem igen sikerült.
 "Szóval ez a rohadt kurva leitatta. Persze, különben máshogy nem lenne esélye Dekunál. Fogadok Deku azt semmit sem realizál abból ami történik vele. Ezért kinyírom ezt a ribancot"
   - Hát akkor meg mi a faszom!?- ordított továbbra is Bakugou Midoriyanak, majd Uraraka felé fordult.- Mi a faszt művelsz picsa?- állt elé fenyegetően.
   - Nem... nem beszélhetsz így Bakugou!- állt fel Uraraka és igyekezett fenntartani a szemkontaktust.
   - Úgy beszélek ahogy akarok ne játssz a türelmemmel! Kurva gyorsan hagyd el a szobát amíg még a két lábadon megteheted!- vicsorított.
Uraraka nyelt egy nagyot és szemében látszott a félelem, de nem akarta feladni.
   - Nem fenyegethetsz meg... az iskola nem nézné jó szemmel ha bármit is tennél velem. Biztos, hogy kicsapnának... - próbált erősnek mutatkozni a lány. - De ha már itt tartunk neked... neked kéne elmenni, hisz te zavartad meg a beszélgetésünket!- emelte fel a hangját Uraraka új erőre kapva.
Bakugou dühe ismét fellángolt.
   - MILYEN BESZÉLGETÉS HUH? HÜLYÉNEK NÉZEL?- emelte fel a kezét, hogy a lány képébe robbanthasson, ám ekkor egy vékony hang nyöszörögni kezdett.
   - Kacchan...
Bakugou és Uraraka egyszerre fordultak Deku felé, majd mielőtt az folytathatta volna Uraraka leült mellé.
   - Deku, azt szeretnéd mondani Bakugounak, hogy hagyjon minket magunkra igaz?- szólt a fiúnak kedvesen.
   - Ne ad a szájába a mocskos szavaidat!- ragadta meg a lány kezét Bakugou.
Kiráncigálta az ajtón, majd lökött egyet rajta mikor elengedte, így Uraraka a padlóra esett és ijedten nézett Bakugoura.
   - Na tűnés. És meg ne lássalak Deku közelébe még egyszer világos?- nézett le rá Bakugou fenyegetőn.
   - Nem... nem tilthatsz el tőle... Barátok vagyunk. És... és amúgy is... miért csinálod ezt?- remegett a lány hangja.
   - Ha megtudja, hogy megpróbáltad megerőszakolni van egy olyan érzésem, hogy nem lesz barátkozós kedvében.- vette fel normál hangnemét Bakugou.
   - És amit te teszel vele?- találta meg a hangját a lány.- Te... te bántod őt... mindig bántottad! Mindent... mindent elmondott! Most pedig el akarod szakítani tőlem! De miért? Miért vagy ilyen kegyetlen?
   - Még szép, hogy el akarom.- fordított hátat a lánynak Bakugou.- Nem hagyom, hogy még egyszer rá tedd a mocskos tested bármelyik részét. Ha jót akarsz magadnak távol tartod magad Dekutól. Érthető voltam?
Uraraka csak bámulta ahogy Bakugou becsapja az ajtót. Teljesen belé fagyott a szó.
Bakugou úgy viselkedik mint aki féltékeny. De ez lehetetlen...
Uraraka végül úgy döntött, hogy marad és hallgatózni kezd. Fülét az ajtóra tapasztotta, hátha meghallja, ahogy Deku segítségért kiállt mikor Bakugou megtámadja. De ez elmaradt. Nem hallott semmit, amit nem igazán értett.
 "Nincs robbantás, sem ordítozás? Akkor meg mit csinál odabent Bakugou? "

                                                                🧨🧨🧨