Légy az enyém! (BakuDeku)

20.

Kirishima legszívesebben behúzott volna magának egyet, amiért belement Uraraka játékába.
Ahogy most figyelte az ajtó felé igyekvő Bakugout egyre dühösebb lett magára na meg a lányra. Tudta, hogy Bakugou nem fog megbocsájtani neki, de mindenképp azt akarta, hogy tudja az igazat.
   - Bakugou!- sietett az ajtóhoz.- Kérlek, engedd, hogy elmagyarázzam!
Bakugou nagy nehezen felállt és megtámaszkodott az ajtóban.
   - Mégis mi a francot akarsz ezen magyarázni huh? Bedrogoztál, hogy megerőszakolhass.- lihegte, majd a kilincsért nyúlt, de Kirishima elkapta a kezét.
   - Engedj ki te rohadék!- nézett Bakugou gyilkos tekintettel Kirishimara.
   - Uraraka. Az egész Uraraka ötlete volt. Azt akarta, hogy Midoriya meglásson minket miközben csináljuk és ezzel megutáljon ő pedig lecsaphasson rá.- hadarta Kirishima, mire Bakugou szeme kikerekedett.
Kirishima várta, hogy Bakugou megeméssze a hallottakat, majd megpróbált újra hozzáérni, de a szőke egy gyors mozdulattal elütötte a kezét, amihez minden erejét össze kellett szednie.
   - Megmondtam, hogy ne érj hozzám nem?- vicsorgott.- Most pedig takarodj az ajtó elől.
Kirishima szomorúan hátrált pár lépést és figyelte, ahogy Bakugou a falat fogva kivánszorog a szobából.
Igen, gondolta, hogy ez lesz. Akár elmondta akár nem, attól még Bakugou dühös rá. És teljesen jogosan. Úgy érezte ezzel a húzással végképp búcsút mondhat Bakugou barátságának.

                                                                🧨🧨🧨

Midoriya követte az ismeretlen számról küldött üzenetet és Kirishima szobája felé igyekezett. Fogalma sem volt miről akar beszélni vele a fiú, de azt írta sürgős.
 "Talán bocsánatot akar kérni a ma reggel történtek miatt"- morfondírozott.
Mikor befordult a Kirishima szobájához vezető folyosóra ijedten cövekelt le, mikor meglátta a földön négykézláb lévő Bakugout.
   - Kacchan! Kacchan jól vagy?- rohant oda hozzá.
Bakugou mikor meghallotta Deku hangját egyből elátkozta a helyzetet.
Alapból is gyűlölte a gondolatot, hogy valaki így megláthatja, hiszen az nem csak kellemetlen lenne, de még a határozott kiállását is lerombolná. Vicc tárgyává válna. De hogy pont Deku találjon rá...
Ekkor eszébe jutott amit Kirishima az előbb mondott
*Azt akarta, hogy Midoriya meglásson minket miközben csináljuk*
Bakugout elöntötte a méreg.
 "Szóval tényleg igazat beszélt az a barom, és Dekut ideküldte az a..."
   - Kacchan!- szólította újra Deku kétségbeesetten. - Mi... mi történt veled?
   - Az a rohadt kurva!- ordította Bakugou remélve, hogy Uraraka is meghallja.
   - U-Uraraka-san? De... mi... mi történt?
   - Majd később... később elmondom de most menj el innen. Gyorsan.
Deku meglepődve pislogott rá.
   - Mi-miért?
   - Csak csináld amit mondtam Deku!- lihegte Bakugou, és egyre inkább remegett a vágytól egész testében.
   - Kacchan neked segítség kell! Fel tudsz állni?- nyúlt Bakugou karjáért és felhúzta, majd a szőke egyik kezét átvetette a nyakán.
   - Mih... Mit csinálsz? Mondtam, hogy menj el!- próbált dühös lenni Bakugou, viszont az össze erejét arra használta, hogy ne vesse rá magát a fiúra.
   - Nem maradhatsz itt ilyen állapotban! A szobádba viszlek!- indult el vele Deku az erejét használva, hogy azonnal a szobában lehessenek.
Bakugou egyrészt örült, hogy a szobája biztonságában senki sem láthatja meg így, másrészről viszont nem akart kettesben lenni Dekuval. Most nem...
Bakugou szobája elé érve Deku elengedte Bakugout, ami nem volt túl jó ötlet, mert Bakugou lábai megremegtek majd elkezdett előre dőlni. Ezt látva Deku ijedten kapott utána, hogy megtartsa.
Miközben megragadta a kezét a másik kezével kinyitotta a szoba ajtaját, ami szerencsére nem volt zárva.
Bakugout gyorsan az ágyhoz vitte, majd visszament becsukni az ajtót. Mikor megfordult aggódva nézett a szőkére, aki most fekve kapkodta a levegőt.
   - Kacchan!- indult el felé.- Kérlek mond el mi történt veled! Nagyon megijesztesz.- ült le az ágyra Deku és Bakugou arcát kezdte figyelni.
   - Az a kurva...- lehelte.- Elintézte, hogy az a barom vágyfokozót adjon be nekem.
Deku szeme kikerekedett.
   - V-vágyfokozót?- pirult el Deku.- D-de miért?
   - Ez...- kezdte Bakugou, de rájött, hogy Deku semmit sem tud Kirishima érzéseiről. Vagy volt érzéseiről.- A lényeg, hogy azt akarta, hogy rámásszak Kirishimara, te pedig lásd, ezzel elérve, hogy azt hidd, hogy csak kihasználni akarlak.- lihegte Bakugou.
Ha ezt pár nappal ezelőtt mondja neki valaki egészen biztosan nem hiszi el. Még, hogy Uraraka ilyet tenne, ugyan. De azok után amik történtek igenis el tudta képzelni. Viszont volt valami amit nem értett.
   - Ez hihetetlen de... Kirishima miért ment bele ebbe?
Bakugou magában elkáromkodta magát.
   - Nem tudom.- mondta, és félig ez is volt az igazság. Már fogalma sem volt Kirishima valódi érzéseiről és, hogy mit miért csinált.
Deku lehajtotta a fejét.
   - Sajnálom Kacchan.
   - Mégis mit sajnálsz?- erőltette magát ülésbe Bakugou, közben megkapaszkodott az ágytakaróban.
   - Azt, hogy most miattam szenvedsz.- sütötte le a szemét Deku.
Bakugou akkor olyan mérhetetlen vágyat érzett, hogy szinte szétvetette.
   - Deku... tűnj el! Még mielőtt nem bírom tovább és itt helyben a magamévá nem teszlek.- nyögte ki, a takarót szorítva.
Midoriyanak ekkor esett le, hogy mért akarta annyira a fiú, hogy eltűnjön még a folyosón. Hát persze, hiszen vágyfokozóval a testében Bakugounak még nehezebb kontrollálnia magát.
   - Nem... nem akarlak magadra hagyni...- mondta zavartan, vöröslő arccal.
   - Ha nem akarod, hogy elvegyem a szüzességed tűnj el.- lihegte, közben pedig el sem hitte, hogy ekkora önuralma van.
Deku mérhetetlen hálát érzett. És mindenképp segíteni akart valahogy. Maga se tudta mért, de kicsúszott a száján a következő kérdés:
   - Ha... ha csinálnánk elmúlna?- dadogta.
   - Gondolom.- lehelte Bakugou kiszáradt torokkal, igazán fel sem fogva Deku szavait.
Deku nagyot nyelt. Nem igazán tudta mit csinál, csak kinyújtotta a kezét és óvatosan az ágyra döntötte Bakugout, majd ráült a derekára.
Mikor megérezte Bakugou álló nemességét arca még Bakugouénal is vörösebb lett.
   - Mit... mit művelsz Deku?- nyögött fel halkan, kikerekedett szemmel Bakugou.
Midoriyanak fogalma sem volt mit művel. Belenézett Bakugou vörös íriszeibe és kiment a fejéből minden gondolata.
Bakugou nem várta meg a fiú válaszát, csak megragadta a pólóját és a mellkasára húzva csókolni kezdte.
Deku szeme egy pillanatra kikerekedett, majd lehunyta a szemét és átadta magát a csóknak. Szeretett volna segíteni Bakugounak, de azt sem tagadhatta, hogy élvezi a csókot. Bakugou egyik keze lesiklott Midoriya fenekére, másikkal pedig még mindig ruháját markolta. Deku teljes súlyával feküdt a szőkén és miközben csókolta két kézzel arcát fogta. Mikor megérezte, hogy Bakugou odalent fogja el akart válni a fiútól, de az nem engedte. Nyelveik harcot vívtak egymás szájában és csak azután váltak el kissé miután elfogyott a levegőjük.
Egymás szemében elveszve nézték egymást.
   - Deku...- suttogta Bakugou, miközben egyik ujjával végigsimított Midoriya ajkain.
Deku ezután kissé feljebb tolta magát és megszüntette a szemezést Bakugouval. Tekintette lejjebb vándorolt a fiú mellkasára. Gondolkodás nélkül húzta fel Bakugou trikóját, hogy láthassa csupasz felsőtestét. A szőke mindezt ámulattal nézte végig.
Deku csak nézte a tökéletesen kidolgozott felsőtestet, és meg kellett állapítania, hogy olyan mint egy mesterien elkészített szobor.
Miközben figyelte fel sem tűnt neki, hogy azt vággyal teszi. De Bakugounak annál inkább. Ahogy látta Deku vágytól kipirult arcát boldogság járta át egész testét.
Szívesen megkérdezte volna mi jár a zöld hajú fejében, de nem akarta megzavarni a pillanatot. És kíváncsi volt Deku következő lépésére.
Deku még mindig Bakugou mellkasát nézve lassan előrenyújtotta a kezét és végigsimított a fiú felsőtestén, mire Bakugou akaratlanul is felmordult.
Deku ijedten kapta el a kezét és nézett a szőkére.
   - Bo-bocsánat Kacchan... Én csak...
   - Folytasd!- nézett rá Bakugou vággyal izzó tekintettel.- Csak... csináld.- nyögte.
Deku kipirult arccal érintette meg újra Bakugout és lassan végighúzta mellkasán a kezét, mire a szőkéből egy apró sóhaj tört ki.
Deku maga sem értette mit művel, de jó érzés volt számára Bakugou sóhajait hallgatni. Örült, hogy tud segíteni a fiúnak, és be kellett látnia, hogy ő maga is élvezi a helyzetet.
A felismeréstől keze megállt. A kérdésére, ami folyton foglalkoztatta úgy érezte választ kapott. Hogy mit is érez Bakugou iránt. Rájött, hogy hiába is tagadná érzéseit, azok nyilvánvalóan léteznek.
Tekintetét Bakugoura emelte. A szőke most kíváncsian és vággyal teli tekintettel nézett rá.
   - Kacchan... én...- kereste a szavakat Deku, de Bakugou közbe vágott.
   - Most szállj le rólam, ha nem akarod folytatni.- fújt.
Deku elvörösödött és elfordította fejét. Nem bírt a vörös íriszekbe nézni. Ezután pedig leszállt a fiúról és kissé elhátrált az ágytól.
   - Sa-sajnálom Kacchan én...- kezdett szabadkozni, de Bakugou félbeszakította.
   - Ha csak sajnálatból viszonzód a csókom, meg simogatsz abból nem kérek. Nincs szükségem a sajnálatodra.- nézett rá komolyan Bakugou.
   - Nem! Én... én é-élvezem, ha megcsókolsz...- hajtotta le a fejét zavarában.
Bakugou fáradtan fújt egyet.
   - Akkor viszont ideje lenne kimondanod amit érzel.
   - Én...- kezdte a fiú, de megakadt. Még nem bírta kimondani. Teljes sokkhatásként érte a felismerés.
Mivel nem válaszolt Bakugou lemondón sóhajtott, majd megpróbált felállni, de a lábaiba még mindig nem tért vissza rendesen az erő így megingott.
Deku ijedten ragadta meg a kezét, hogy támogassa.
Bakugou gyűlölte ezt a kiszolgáltatott helyzetet.
   - Hova szeretnél menni Kacchan?
   - A fürdőbe.
Deku bólintott majd segített bejutni Bakugounak a fürdőbe.
A szőke minden erejét arra használta, hogy lehúzza magáról a pólóját és kiszabadítsa magát a cipőjéből. Mikor ez sikerült az övével kezdett bíbelődni. Miután sikeresen kicsatolta fáradtan felsóhajtott. Ugyan nem kérte, de Deku segített neki lehúzni a nadrágját így már csak az alsója volt rajta.
Deku kikerekedett szemmel nézte Bakugou álló nemességét, majd mikor a fiú rá nézett gyorsan elkapta a tekintetét.
   - Menj Deku.- szolt rá ismét.
Deku egy kicsit vacillált, de végül bólintott és kilépett a fürdőből.
   - Deku!- kiáltott utána Bakugou, mire a zöld hajú kíváncsian nézett vissza rá.
   - Igen?
   - Köszönöm, amiket most értem tettél.- nézett rá komolyan a szőke, mire Deku csodálkozva nézett rá, majd vöröslő arcát elkapva szó nélkül otthagyta Bakugout. A szobában gyorsan keresett egy papírt és elkezdett lefirkantani rá egy üzenetet miközben figyelmes lett a fürdőből kiszűrődő hangokra.
Bakugou olyan hangosan nyögött odabent, hogy Deku úgy érezte mintha mellette állva csinálná.
Mikor befejezte az üzenetet igyekezett hangtalanul elhagyni a szobát. Mikor már nyúlt a kilincsért hallotta, hogy Bakugou nyögései elapadtak, ám helyükre káromkodásáradat indult el.
   - BAZDMEG! HOGY ROHADNÁL KETTÉ TE BÜDÖS KURVA!
Deku a hirtelen ordítástól megijedt, majd félmosolyt eresztett.
 "Hát igen. Ő Kacchan."
Miközben Bakugou nagy erőkkel szórta Urarakara a cifrábbnál cifrább átkozódásokat Midoriya hangtalanul nyitotta ki az ajtót, majd csukta be.
Mikor megfordult ijedten kapott a szívéhez.
   - Midoriya?- pislogott Kirishima meglepve.
   - Kirishima!- fújt Deku.- A szívbajt hoztad rám.
   - Bocs. Ő... Bakugou hogy van?
Midoriyanak ekkor eszébe jutott, hogy Bakugou most egyrészt Kirishima miatt van olyan állapotban amilyenben. A kérdés pedig, hogy miért is csinálta még mindig megválaszolatlan volt.
Midoriya agytekervényei forogni kezdtek. Összefüggéseket keresett.
 "Kirishima és Kacchan egy hete nem beszéltek, összevesztek aminek oka... Várjunk! Lehet, hogy...? A vágyfokozó... És Kirishima kiakadása rám... Mi... de..."
Midoriya ahogy a fejében egyre inkább rakta össze a dolgokat sápadt el, szája pedig tátva maradt a döbbenettől.
Kirirshima türelmesen várta végig míg Midoriya képes újra levegőt venni, majd így szolt:
   - Szóval összeraktad.- sóhajtott.
   - Te... sz-sze-szerelmes vagy Ka-kacchanba?- hápogott Deku.
Kirishima sóhajtva rázta a fejét.
   - Ez hosszú történet, és most ennél van nagyobb gondunk is. Elmagyarázok mindent, de nem a folyosón. Viszont ezt Bakugounak is hallania kell.- nézett Dekura komolyan.
   - Kacchan most nincs olyan állapotba, hogy... És nem hinném, hogy beszélne veled.- nézett rá Deku komolyan, szinte dühösen.
Kirishima felsóhajtott.
   - Igazad van. Akkor neked mondom. Te pedig add tovább Bakugounak.
Deku komolyan fürkészte Kirishimat végül bólintott.
   - Rendben.
   - Köszönöm. Menjünk a szobámba.- indult el a vörös.
   - Miért nem az én szobámba?
   - Mert az nem biztonságos.- nézett vissza rá Kirishima, mire Deku csodálkozva pislogott kettőt, majd elindult a fiú után.