Légy az enyém! (BakuDeku)

19.

Mikor Kirishima belépett a terembe épp javában folyt az óra. Aizawa és az osztály is egy emberként fordult az érkező felé.
   - Kirishima. Elárulnád merre jártál?- kérdezte Aizawa unottan.
   - Ő... csak a könyvtárosnő megkért, hogy segítsek neki becipelni az új könyveinket.- mosolygott ártatlanul a vörös, miközben a tarkóját vakarta.
Aizawa fáradtan felsóhajtott és úgy tett mintha ezt el is hinné.
   - És Urarakat nem láttad esetleg miközben könyvet pakoltál?
   - Nem tanár úr. Miért?- kezdte hitelesebben eladni magát a fiú.
   - Mert ő sem jelent meg az órámon. Na mindegy. Ülj le.- utasította Aizawa majd folytatni akarta a megzavart mondanivalóját mikor megszólalt a csengő pedig egy szó nélkül elhagyta a termet.
Kirishima elérkezettnek látta a pillanatot a cselekvésre. Nem akarta megtenni, de de volt más, kedvező választása.
Hátrafordult a tekintette pedig egyből találkozott egy dühös Bakugouval.
   - Bakugou...- kezdte volna de elakadt.
   - Mond.- szolt Bakugou jelezvén, hogy hajlandó beszélni vele.
   - Az a helyzet, hogy... szeretném, ha suli után a szobámban megbeszélnénk a kettőnk ügyét.- nyögte ki Kirishima nem nézve Bakugou szemébe.
A szőke gyanúsan méregetni kezdte, majd így szolt:
   - Már én is beszélni akartam veled.
Kirishima csodálkozva kapta a fejét Bakugou felé.
   - Tényleg?
   - Különben mondanám szerinted? Idióta.- forgatta a szemét Bakugou, mire Kirishima elnevette magát.
Mennyire hiányzott már neki, hogy így beszélgessenek.
Midoriya eközben boldogan mosolyogva nézte a fiukat, és bár nem hallotta miről beszélnek, remélte, hogy épp kibékülnek.

                                                             🧨🧨🧨

Midoriya boldogan lépett be a szobájába. Lepakolt és elkezdett kényelmes ruhába átöltözni mikor megakadt a szeme az asztalán lévő papíron.
Felvette és magában olvasni kezdte.

 "Deku! Élveztem az éjszakát. Köszönöm, hogy igent mondtál rá. Remélem a közeljövőben megismételhetjük, annak ellenére, hogy a reggeli arcod nem ezt mutatta. És igen, azért írok levelet, mert ilyen nyálas dolgokat biztos nem tudnék a szemedbe mondani.
                                                                                                              B"

Ahogy Deku olvasta az üzenetet egyre pirosabbá vált, majd az utolsó mondatot olvasva elmosolyodott.
A helyzet az volt, hogy jól esett neki Bakugou levele, sőt, ahogy olvasta a pillangók újra szárnyra kaptak a hasában. Még ő maga sem értette mi ez az érzés, hiszen ilyet azelőtt még sosem érzett.
Nem tudta mit kellene tennie. Írjon válasz üzenetet? És mit írjon bele? Egyáltalán ő maga szeretné, ha Bakugou mellett töltene még éjszakákat? Hiszen nincsenek együtt! És ő... nem... nem szerelmes Bakugouba. Ugye? Mármint az egy dolog, hogy jó érzés, ha Bakugou megcsókolja... és igaz, hogy sokat gondol rá de... Bakugou fiú, férfi az Isten szerelmére. Ők ketten nem lehetnek... Vagy igen...?
Deku lehajtott fejjel ökölbe szorította a kezét.
 "Kacchan... mond miért váltasz ki belőlem ilyen érzéseket? És... mióta?"
Deku végül fáradtan rogyott az ágyára és a plafont bámulva elkezdett visszaemlékezni a Bakugouval közös emlékeire hátha azzal rájön mikor is kezdődött el benne ez a folyamat és mit is érez valójában.

                                                              🧨🧨🧨

Kirishima fel alá járkálva várta Bakugout a szobájában. Úgy érezte ennél idegesebb még sosem volt. Ha valóban sikerül beadni a vágyfokozót... akkor ők ketten...
Megrázta vöröslő arcát és az ablakhoz lépve kinyitotta azt, hogy kiszellőztesse fejét. A hideg novemberi levegő csak úgy zúdult a szobába.
Ekkor kopogás hallatszott, mire Kirishima megugrott ijedségében.
 "Most vagy soha"
Elindult az ajtó felé, de mielőtt kinyitotta volna egy mély levegőt vett.
   - Szia!- köszöntötte az érkezőt.
Bakugou észrevette idegességét, de nem mondott semmit, csak besétált a szobába.
Kirishima szíve ki akart ugrani a helyéről miközben becsukta az ajtót.
   - Na? Miről akarsz beszélni pontosan?- vonta fel a szemöldökét Bakugou.
   - Arról hogy...- kezdte Kirishima de megakadt. Idegesen beletúrt a hajába, majd sóhajtva folytatta.- Az az igazság, hogy nem akarok rosszba lenni veled Bakugou. És arra jutottam..., hogy inkább legyünk újra barátok, mintsem, hogy még azok sem...- nyögte ki.
Bakugou Kirishima arcát fürkészve próbált rájönni, hogy a fiú igazat mond-e. Eddig még sosem hazudott neki, de...
   - Én is így vagyok. Pikachu... más. Vele nem lehet normálisan beszélni. Ráadásul...
   - Hiányoztam?- vigyorodott el Kirishima, mire Bakugou gyilkos tekintettel kezdte fürkészni.
   - Ne örülj ennyire magadnak idióta!- mordult, mire Kirishima elnevette magát. De aztán eszébe jutott a zsebében lévő szer. És, hogy mit kellene tennie. Elkomorulva nézett Bakugoura.
Már szóra nyitotta volna a száját, hogy kitálaljon neki, de Bakugou meggátolta ebben.
   - Ezek szerint el tudtad nyomni az érzéseidet?- nézett rá komolyan.
Kirishima üres tekintettel bólintott.
   - És te? Mi a helyzet Midoriyaval?- kérdezte, bár úgy is tudta a választ.
Bakugou felsóhajtott.
   - Nem tudom. Az egyik pillanatban úgy tűnik akar, a másikban pedig már nem. Agyfaszt kapok ettől.- mordult.
Kirishima szeme kikerekedett.
 "Várjunk csak... Ez azt jelenti, hogy..."
   - Ezt most nem értem. Láttalak titeket ma reggel...
   - Chh. Ja. Velem aludt, bár nem értem miért egyezett bele. De nem történt semmi. Tudtam uralkodni magamon.
Kirishima el se akarta hinni.
   - Én meg azt hittem együtt vagytok... Ez... hihetetlen. De... ez az együtt alvás hogy... Midoriya mégis miért...?
   - Faszom már! Nem érted, hogy nem tudom? Már ha csak erre gondolok felbasz az ideg. Reggel meg akartam csókolni de elhátrált tőlem. Miközben előző este a karjaimban aludt. Fel tudod ezt fogni bazdmeg?!- ordított Bakugou.
Kirishima meghökkentve hallgatta a kiborulást. De teljesen megértette. Bakugouval már egy hete nem beszéltek, ergo a fiú eddig nem tudta senkivel megbeszélni a gondjait, és kiadni magából az érzéseit. Most viszont kitört belőle. Mert megbízik benne.
   - Midoriya előtt tartottad magad igaz?
   - Huh?
   - Neki nem ordítottad le a haját.- pontosított Kirishima.
   - Nyilván. Akkor örökre eláshatnám magam nála. Meg amúgy sem akarom leordítani a fejét. Nem akarom, hogy féljen tőlem. Most már nem.
Kirishima bólintott.
   - Végül is ha belegondolunk... már ezalatt a két hét alatt nagy előrelépéseket tett a kapcsolatotok. Már nem fél tőled, és tegnap együtt is aludtatok. Szerintem biztos... érez valamit.- mondta ki Kirishima. Szavai magától jöttek, nem gondolva bele, hogy ezzel azt teszi amit amúgy nem kellene. Biztatja Bakugout. 
   - Azt én is tudom, hogy érez idióta! A jelek egyértelműek. Csak már... kurvára nem bírom sokáig türtőztetni magam. Szóval eldönthetné végre mit akar.- szorította össze a fogát Bakugou.
Kirishima felsóhajtott.
   - Adj... adj neki időt. Tudod milyen. Sokat gondolkozik a dolgokon. Randira hívtad már?- kérdezte Kirishima.
Tudta, hogy kár volt belekezdenie a beszélgetésbe, de már nincs vissza út, végig kell csinálnia. És ha belegondolt egy része, vagy talán az egész lénye egyáltalán nem bánta a dolgot. Ráeszmélt, hogy igazán nem is zavarja, hogy erről beszélnek.
   - Nem. A randizás nem az én stílusom.- mordult a szőke.
   - Mert még sosem próbáltad. De talán pont egy randi kellene Midoriyanak, hogy az érzései... megszilárduljanak irántad. Hívd el valahova, ahol kettesben lehettek. Ha együtt töltötök némi időt még közelebb kerülhettek egymáshoz.
Bakugou egy ideig nem szólt, majd felállt és komolyan elindult Kirishima felé, mire a vörös kérdőn nézett rá.
Mikor Bakugou elé ért rá rakta a vállára egyik kezét.
   - Ilyet nem sokat fogsz hallani, úgyhogy jól jegyezd meg! Látom tényleg helyrebillentek benned a dolgok, aminek örülök. És kösz a tanácsokat. Hasznosnak tűnnek. Lehet megpróbálkozom ezzel a... randi dologgal.- mondta ki az utolsó szót úgy, mintha valami keserű cukorkát szopogatna.
Kirishima meghatottan, tátott szájjal nézte az előtte álló fiút.
   - Bakugou...
Ám a pillanat megszakadt, Bakugou pedig visszasétált az ágyhoz és leült rá.
Kirishima nem tudta mit tegyen. El akarta mondani Bakugounak az igazat. Urarakat és a tervét, meg, hogy belerángatta. De nem tudta, hogy reagálni a fiú és nem akarta még egyszer elveszíteni a barátságát.
   - Van valami piád? Rám férne.- mordult Bakugou, mire Kirishima kiesett gondolataiból.
   - Megnézem.- indult a szekrénye felé, ahonnan kihúzott egy boros üveget meg két poharat.
   - Elmegyek hugyozni, addig tölts. De ne spórolj vele!- indult Bakugou a fürdő felé, majd becsapta maga után az ajtót.
Kirishima tudta, hogy ez az a pillanat. Most kell eldöntenie mit lép.
Kiöntött mindkét pohárba egy-egy adag bort, majd elkezdett szemezni velük.
Nem akarta megtenni. Nagyon nem. Visszakapta Bakugout. És ennek nagyon örült, ahogy annak is, hogy beszélgetésük hatására úgy érezte, hogy a szerelmes érzései mintha kipárologtak volna belőle. Ráeszmélt, hogy ez az egész csak röpke fellángolás volt.
Szerette Bakugout, ezt nem tagadta. Viszont már nem érezte azt, hogy csókolózni akarna vele, vagy egyéb más dolgot tenni amit a szerelmesek szoktak. Egyszerűen csak boldognak akarta látni és mellette lenni mint támogató barátja.
A felismeréstől boldog lett, viszont ott volt a másik dolog... Uraraka. Tudta, ha nem teszi meg a lány beszélni fog.
Vagyis elkerülhetetlen, hogy kitálaljon Bakugounak. Merthogy ezt a szart nem fogja beadni neki az is biztos.
Kivette a zsebéből az üveget és feltett szándékkal, hogy kiönti valahova a tartalmát lecsavarta a kupakot. Ekkor Bakugou kivágta a fürdő ajtaját, ami olyan nagy hanggal csapódott ki, hogy Kirishima ijedtében megrezzent, az üveg tartalma pedig egyenesen bent landolt az egyik pohárban.
   - Ne hozd már rám a frászt!- mordult Kirishima.
   - Pff. Egy hétig nem beszélünk aztán már ilyen ijedős vagy. Tisztára mint...
De nem fejezte be.
   - Faszom! Add már ide az egyik poharat!- mordult Bakugou.
Csak egy kicsit akart felszabadulni Midoriya fogsága alól. Remélte, hogy a pia segít neki fellazulni kissé.
Kirishima a poharakra nézett, majd a kezében levő üvegre. Mikor meglátta, hogy a tartalma üres hulla sápadttá vált és elkezdett körbekémlelni hátha lát egy kis víztócsát. Ám pechére az sehol sem volt.
 "Tehát az egyik üvegben landolt a lé. Baszki... de melyikben? Most mind a kettőt ki kellene öntenem, de az nagyon gyanús lenne. Bakugou pedig már így is tiszta ideg..."
Kirishima fáradtan fújt egyet, majd felkapta a poharakat és az egyiket Bakugou felé nyújtotta. Imádkozott, hogy ne abban legyen a szer, különben nagyon megszívja. 
Bakugou kikapta a kezéből a poharat, majd egy húzásra megitta a tartalmát.
   - Kösz.- mondta komolyan.
Kirishima feszülten bólintott, majd leült az egyik szobában lévő székre és figyelni kezdte Bakugout, az esetleges személyiségváltozásra várva.
   - Te nem iszol?- kérdezte Bakugou Kirishima üvege felé biccentve.
   - Ja... hát most nem igen kívánom. Majd később megiszom.- tette le az íróasztalára.
Egyáltalán nem akart vágyfokozót benyelni.
Viszont akkor itt volt az ideje tisztázni a dolgokat. Ha elmond mindent Bakugounak akkor együtt kitalálnak majd valamit a lány ellen. És a fiú megértő lesz. Legalábbis ez volt számára a legideálisabb forgatókönyv.
   - Figyelj Bakugou... valamit el kell mondanom.- kezdte.
Mikor látta, hogy Bakugou azt várja, hogy mondja folytatta.
   - Ő... nem is tudom, hogy mondjam...
   - Csak nyögd már ki! Meg nyiss ablakot, mert ebbe a szobába rohadt meleg van!- mordult Bakugou.
Kirishima értetlenül nézett a szobában lévő hőmérőre ami tizennyolc fokot mutatott.
   - Csak tizennyolc fok van.- nézett újra Bakugou felé.
   - Az kizárt. Mindjárt meggyulladok!- lehelte Bakugou idegesen.
Mivel Kirishima továbbra is értetlenül nézett rá a szőke idegesen felpattant.
   - Bazdmeg akkor majd kinyitom én!- indult volna el az ablakhoz ám mikor egy lépést tett volna úgy érezte kiszáll lábaiból az erő és a földre esett.
Kirishima ijedten lépett oda hozzá.
   - Bakugou! Jól vagy?
   - Mi a faszom...- lihegte a szőke.- Alig birok megmozdulni.
Kirishimaban ekkor tudatosult a dolog.
 "Ó nem ez nem jó! Nagyon nagyon nagyon nem jó! Bakugou megitta a vágyfokozót! Most mégis mit kellene csinálnom? Baszkiiii!"
   - Te... mi... mi volt abban a piában?- lihegett Bakugou, miközben igyekezett felállni, de csak arra tellett, hogy átfordítsa magát és leüljön.
Szeme Kirishimaéval együtt kikerekedett mikor meglátták álló hímtagját.
   - Mi a fasz...- meredt merevedésére Bakugou, majd dühösen Kirishima felé fordult.- Mit műveltél barom?- vicsorgott.
   - É-én...- kereste a szavakat Kirishima de teljesen ledöbbent.
   - MI A FASZT ADTÁL BE NEKEM?- ordított Bakugou és minden erejét összeszedve megragadta Kirishima felsőjét és lehúzta a fiút a földre.- VÁLASZOLJ!- ordította a képébe.
   - Vágy... vágyfokozót...- nyögte ki Kirishima, mire Bakugou mintha tűzbe nyúlt volna olyan gyorsan engedte el a fiút.
   - Mi... te...
   - Meg tudom magyarázni!- nyúlt Kirishima Bakugou felé, hogy felsegíthesse, de a fiú elcsapta a kezét.
   - NE MERJ HOZZÁM ÉRNI! TE MOCSKOS ROHADÉK!
   - Várj Bakugou félreérted. Véletlenül került a piába... Nem akartam beadni! Esküszöm!
De Bakugou meg sem hallva igyekezett eljutni az ajtó felé. Kiverte a víz, égett az arca, alig kapott levegőt és úgy érezte majd szomjan hal. Ennek tetejében pedig hímtagja olyan kemény volt, mint még soha. A testéből minden erő kiszállt, a farkába koncentrálódott.
A dühe pedig olyan hatalmas volt, hogy, ha az állapota nem akadályozta volna egész biztosan képes lett volna porrá rombolni Kirishima egész szobáját. Na meg magát Kirishimat is.