Légy az enyém! (BakuDeku)

11.

A gyakorlat után a nap további része mindenki számára unalmasan telt, bár az pár embernek feltűnt, hogy Bakugou most kevesebbet ordibál mint szokott.
   - Oi, Kirishima! Te tudod mi van Bakugouval?- lépett a vörös mellé Sero, miközben Katsuki felé nézett.
   - Hogy érted?- nézett Kirishima is Bakugou felé kérdőn.
   - Hát... nyugodtabbnak tűnik.
Kirishima elgondolkodva nézett barátjára, de nem igen látott rajta változást. Ugyanolyan komoran ült a padjában mint mindig.
   - Nem tudom. Kérdezz rá, ha érdekel.- vont vállat Kirishima, mire Sero hangos ellenállásba kezdett.
   - Nem kösz, még kell az életem!
Kirishima a szemét forgatva tért vissza telefonjában lévő játékához.

                                                             🧨🧨🧨

A nap végén mindenki összegyűlt a koli nappalijában kivéve Minat és Urarakat.
   - Oké, emberek akkor ötleteket várok az osztálymeglepetéshez!- csapta össze a kezét Momo.
   - De ne már! Nem elég ha külön mindenki vesz neki valamit?- nyafogott Sero.
   - Ez nem pénzbeli dolog lesz, csak gesztus!- jegyezte meg Jiro, mire Momo bólintott.
   - Igen, és mivel Mina az osztályunk lelke ezért megérdemli.
Egyetértő zúgolódás hangzott, mikor Tsuyu belépett a helyiségbe.
   - Ochaco-chan most hívott, hogy elvitte Minat vásárolni.
   - Akkor kb van két óránk. Ötleteket gyorsan!- szolt Momo miközben körbefordult.
De az osztály nem volt valami nagy ötletgyár. Valakit teljesen hidegen hagyott a dolog mint Bakugout, Serot vagy Minetat. Valaki viszont komolyan vette a dolgot, ilyen volt Momo, Midoriya, Tsuyu. És volt a nagy többség akik csak lézengtek.
Végül a lányok arra jutottak, hogy egy osztály táncversennyel kedveskednek Minanak. Mikor ezt a többiekkel is közölték elszabadult a pokol, de mivel már nem volt több idejük maradt a táncverseny ötlete. Mire Mina és Uraraka visszaértek már az osztály többsége a szobájában volt.

                                                             🧨🧨🧨

Bakugou lefekvés előtti gondolatai csak Midoriyan jártak és ez idegesítette. Legszívesebben át ment volna hozzá, de nem tudta mennyire lenne ez jó ötlet, hiszen csak egy napja történt meg köztük ami történt. És abban is biztos volt ha kettesben lennének újra, akkor kihasználná az alkalmat.
Nagyot sóhajtva emelte fel a takaróját, majd benézett alá. Ismét sóhajtott majd felállt és a fürdő felé vette az irányt. Mikor végzett visszafeküdt az ágyba és lehunyva a szemét megpróbált elaludni.

                                                           🧨🧨🧨

Másnap az iskolában alig tudott bárki is figyelni, mind az estét várták. Tanítás után mindenki elrohant ajándékot venni, aki eddig még nem tette, a többiek pedig visszamentek a koliba és elkezdtek készülődni az estére.
Ahogy közeledett a hét óra úgy lett Midoriya egyre idegesebb. Azt szerette volna, ha Uraraka kiengesztelve érzi magát a gyakorlaton történt dolog miatt, viszont nem akarta hitegetni sem. Nem tudta, hogyan tarthatná az egyensúlyt a két dolog között, és mindent két oldalról vizsgált meg.
 "Használjak parfümöt? Ha használok akkor azt gondolhatja, hogy miatta, de viszont egy buliba illene, meg amúgy sem akarok büdös lenni, mit gondolna Kacchan..."
Deku kezébe megállt a fogkefe.
*Mit gondolna Kacchan?*
 "Most komolyan Kacchanra gondoltam? Miért jut ő eszembe ilyenkor? És miért akarom, hogy jó illatúnak érezzen?"
Deku egyre gyorsabban kezdte mosni a fogát, míg végül a stressz aktiválta az erejét, aminek az lett a következménye, hogy eltört a fogkeféje.
Nagyot sóhajtott, és kidobta a kukába, majd elkezdett öltözni. Hét óra előtt tíz perccel még igazított kicsit a haján, majd elindult Uraraka szobája felé.
 "Remélem nem gondolja majd, hogy neki öltöztem ki. Várjunk... akkor mégis kinek?"
Mikor Uraraka ajtót nyitott egy ijedt tekintetű Dekuval találta szembe magát.
   - Jól vagy Deku?- kérdezte aggódva.
   - Jaa, persze! Nincs semmi baj Uraraka-san!- vigyorgott erőtlenül Midoriya, majd jobban megnézte a lányt és meg kellett állapítania, hogy úgy fest, mint aki bálba készül.
   - A ruhád...- kereste a szavakat, mire Uraraka forgolódni kezdett.
   - Túl sok igaz?- biggyesztette le a száját.
Deku azt akarta, hogy jó kedve legyen, ezért úgy gondolta a kegyes hazugság most nem rossz dolog.
   - Dehogy! Nagyon szép vagy Uraraka-san!- hadonászott a kezeivel zavartan Midoriya.
Ezt látva Uraraka elpirult, majd előre lépett és puszit nyomott a fiú arcára.
   - Köszönöm Deku.
Midoriya tudta, hogy ez bekövetkezhet. Miközben készülődött próbált kifogásokat találni, arra mit mondjon majd Urarakanak mért ne puszilja meg, úgy, hogy közben ne bántsa meg. De végül arra jutott, hogy ezen az estén hagyni fogja a lánynak és nem rontja el a kedvét. Holnap pedig majd szépen megmondja neki a dolgot. Legalábbis remélte, hogy lesz ereje hozzá.
Mikor kiértek a koli elé a taxi már ott volt. Miután beszálltak Uraraka elmondta Momo címét a taxi pedig elindult a hideg novemberi éjszakába.