Légy az enyém! (BakuDeku)

15.

Másnap az egész osztálynak feltűnt, hogy Bakugou és Kirishima nem szólnak egymáshoz. Még azoknak is, akiket egyébként hidegen hagy a párosuk.
Kaminari először valami viccnek gondolta, kihívásnak vagy ilyesmi, de aztán hamar rá kellett jönnie, hogy nem ez a helyzet. Így mivel nem tudott szétszakadni, ezért ingázni kezdett, hol az egyik fiúval volt, hol a másikkal, közben pedig reménykedett, hogy minél előbb megoldják a problémájukat, amit neki nem hajlandóak elárulni.
Serot nem igen izgatta kettejük dolga, el volt foglalva friss barátnőjével.
Midoriyanak is egyből feltűnt a dolog. Miközben Urarakaval beszélgetett néha lopva hol az egyik, hol a másik fiú irányába nézett. Emlékezete szerint még sosem fordult elő, hogy ők ketten összevesztek volna. Bakugou gyakran, szinte mindig bunkón viselkedett Kirishimaval, de ez nem volt ok arra, hogy rosszban legyenek. Hiszen mindenkivel ilyen volt.
Deku arra gondolt, hogy most talán valami olyat mondott neki, amit már nem tudott lenyelni a vörös.
Szívesen megkérdezte volna mi történt közöttük, de úgy érezte nincs köze hozzá.
Aztán teltek a napok és eltelt egy hét.
Midoriya az egész hetet Urarakaval és Idaval töltötte, úgy mint mindig. Sok programot szerveztek, és minden olyan volt mint ezelőtt. Viszont ezekben a napokban átjárta egy el nem múló rossz érzés, mintha hiányozna valami. Valami fontos.
Akarata ellenére is gyakran került Bakugou a gondolataiba, olyankor szomorúság fogta el, és bűntudat, amit igyekezett elnyomni magában. Hiszen a fiú hazudott neki és el akarta távolítani Urarakat mellőle. Akkor meg mért neki kéne rosszul éreznie magát?
Ezek ellenére az, hogy látta a két fiú rossz viszonyát csak még jobban elbizonytalanodott.
Bakugou és Kirishima egy egész hete nem szóltak egymáshoz. Emiatt Deku már tudta, hogy valami komoly dolog történhetett köztük.
Mikor épp a nagyszünetben Urarakaval beszélgetett is befészkelte a fejébe magát a gondolat, miszerint szívesen támogatná Bakugout ebben a nehéz helyzetben.
   - Deku?
Midoriya megrázta a fejét és Urarakara nézett.
   - Igen?
A lány fáradtan sóhajtott.
   - Megint elkalandoztál.
   - Sajnálom.- hajtotta le a fejét a fiú bűnbánón.- Csak...
   - Tudom. Én is furcsálom a dolgot, és kíváncsi vagyok mi történhetett köztük. Látszólag Kaminari-kun se tudja.
Deku bólintott.
   - Az, hogy ők rosszban vannak olyan, mintha a világ kifordult volna önmagából.- gondolkodott hangosan Deku.
   - Azért ne túlozz!- nevette el magát a lány.- Bármi is történt köztük megoldják. Ne foglalkozz vele.
   - Rendben.- suttogta Deku.
   - Figyelj! Arra gondoltam, hogy ma csinálhatnánk egy ott alvós bulit. Az én szobámban.-mosolygott szélesen a lány.
Deku arca eltorzult, és máris forogni kezdtek agytekervényei.
Uraraka azóta nem próbált közeledni felé mióta elhívta őt Mina bulijába, aminek szívből örült, mert szerette volna, ha a lánnyal való barátságuk megmarad. Ám most újra elfogta az a rossz érzés, hogy el kell utasítania, és emiatt Uraraka szomorú lesz.
   - Uraraka-san... az a helyzet, hogy én...- kezdte zavartan, de a lány egy kézintéssel megállította.
   - Tudom mit akarsz mondani Deku. De nem hagytad, hogy befejezzem. Úgy gondoltam jöhetne Ida-kun és Tsuyu is.
   - Ó! Az úgy... más.- nyugodott meg a fiú látványosan.
 "Talán kicsit túlgondolom a dolgokat."
   - Jól hangzik Uraraka-san. Hívjuk el a többieket is.- mosolygott Deku, majd szemével elkezdte keresni az osztályelnököt.
   - Szuper!- vigyorgott a lány.- Ó, nézd, ott van Tsuyu! Beszélek vele.- rohant el, Midoriya pedig elindult Ida felé, aki most Minetat próbálta fegyelmezni a távolban.

                                                            🧨🧨🧨

Uraraka úgy repesett a boldogságtól mint még soha. Úgy érezte egyre közelebb kerül Dekuhoz, és szerelmük hamarosan beteljesedhet.
Órák után épp visszafele tartott a terembe, mert bent hagyta az egyik füzetét, mikor hangokat hallva lelassította lépteit. Mikor bebizonyosodott róla, hogy Bakugou és Kirishima az nekiállt hallgatózni az ajtó mögül.
   -... hogy jól vagyok-e?- kiabált Kirishima.- Ez nem valami betegség, amiből kigyógyul az ember!
   - Azt gondoltam hamar elmúlik a fellángolásod. Hiszen semmi olyat nem tettem, amiért tartósnak kéne lennie!- kiabált Bakugou.
   - Igen? És a Midoriya iránti érzéseid? Ő mi olyat tett, amiért még mindig szereted, a folytonos visszautasítás után is!?
Uraraka döbbenten kapott a szájához.
 "Tehát Kirishima szereti Bakugout... és tudja, hogy mit érez Bakugou Deku iránt... Akkor a pénteki agymenése nem is csak agymenés volt. Érdekes..."
   - Kussolj! Az teljesen más!- ordította Bakugou.
   - Ugyan miért?- vonta fel a szemöldökét Kirishima.
   - Faszom... Csak!- indult meg Bakugou az ajtó felé.
   - Ennyi? Elmenekülsz?- kiáltott utána Kirishima, mire a szőke megfordult.
   - Ennek a beszélgetésnek rohadtul nincs értelme. Úgy tűnik ezentúl be kell érnem azzal a félkegyelmű Pikachuval.- mondta, majd dühösen kiviharzott a teremből.
Uraraka várta, hogy Kirishima is elhagyja a termet, de ez nem történt meg. Helyette szipogás hangját vélte felfedezni.
 "Kirishima... sír? Ezek szerint tényleg nagyon szeretheti Bakugout."
Uraraka megsajnálta a síró fiút, bár azt nem értette mit lehet szeretni Bakugouban.