Légy az enyém! (BakuDeku)

7.

Bakugou egész este forgolódott, alig bírt elaludni. Gondolatai folyton a zöld hajú srácra tévedtek és a tegnapi eseményekre. A csókjukra, aminek pillanata még mindig élénken élt az elméjében. Újra érezni akarta a fiú puha ajkait.
Reggel készülődés közben azon járt az esze vajon milyen lesz úgy találkozniuk, hogy Midoriya már tudja az igazat. Remélte, hogy tartotta magát és nem szólt senkinek. Tudta, hogy ez a dolog nem derülhet ki. Egyenlőre biztos nem.
Az osztályterembe érve magára öltötte ellenséges tekintetét és miután végigpásztázta a termet leült a helyére.
 "Deku ilyenkor már rég bent szokott lenni."
Csengetés után Aizawa Shota nekikezdett az órának közvetlenül a hiányzok felsorolása után, akikből sok volt. Sero, Momo, Midoriya, Koda, Uraraka, és Hagakure. Ezt Aizawa betudta annak, hogy tél van.
Óra után már látszódott Bakugoun, hogy egyre idegesebb. Zavarta, hogy nem látja Midoriyat.
Viselkedésének apró változása pedig feltűnt legjobb barátjának is.
   - Haver! Mi van veled?- lépett a padja mellé Kirishima.
   - Mi lenne?- mordult Bakugou.
   - Ma a szokásosnál is feszültebb vagy. És mivel magadban tartod félek ki fog majd robbanni a legrosszabbkor. Ha történt valami nyugodtan...
   - Nem történt semmi világos?- emelte fel a hangját Bakugou, miközben dühös tekintetét Kirishimára emelte.
   - Oi! Srácok! Nem hiszitek el mit hallottam!- lépett melléjük Kaminari izgatottan.
   - Mit?- kérdezte Kirishima.
   - Midoriya és Uraraka a kolin kívül töltötték az éjszakát! Egy motelben!- ecsetelte Kaminari lelkesen.
Kirishima szeme kikerekedett, majd reflexszerűen Bakugou felé fordult és várt.
A fiú keze a padon ökölbe szorult és kellett pár másodperc mire kellően lenyugodott ahhoz, hogy meg tudjon szólalni.
   - Kitől hallottad?- kérdezte Bakugou vészjósló hangon.
   - Hallottam mikor Todoroki mesélte Idanak, hogy este találkozott velük és...
Bakugou egy hirtelen mozdulattal felállt, amitől a széke felborult majd tekintetével elkezdte Todorokit keresni. Mikor megtalálta határozottan elindult felé.
   - Hé felemás barom!- kiáltott neki Bakugou idegesen, mire Todoroki unottan felé fordult.
   - Igen?- kérdezte miközben Bakugou megállt előtte.
A szőke srác nem bírt indulataival, ezért megragadta Todoroki ruhájának anyagát a nyakánál és fenyegetően maga felé húzta.
   - Igaz, hogy Deku azzal a kurvával töltötte az éjszakát?
Todoroki unottan pislogott egyet majd kérdezett.
   - Urarakára gondolsz?
   - NEM BAZDMEG ANYÁDRA!- ordította el magát Bakugou, mire az egész terem elcsöndesedett és feléjük fordult.
   - Bakugou...- lépett barátja mellé Kirishima.- Ezt nem itt és most kellene.
De Bakugou meg sem hallotta.
   - Szóval?- vicsorított Todorokira.
   - Igen. Egy motelben aludtak.- válaszolt unottan Todoroki.
Bakugou szeme tikkelni kezdett. A stressz szintje az egekbe szökött. Egyre jobban szorította Todoroki ruháját. Félő volt, hogy robbantásra készül.
Ám ekkor megszólalt a csengő és Aizawa belépett a terembe.
   - Mi folyik itt?
   - Fogja be!- ordította Bakugou.
   - Bakugou...- kezdte volna Kirishima is.
   - MINDENKI FOGJA BE A ROHADT ÉLETBE IS!- tört ki Bakugouból minden dühe, majd egy lökéssel elengedte Todorokit, aki a mögötte levő padnak vágódott.
Bakugou levegő után kapkodott. Nem látott tisztán, sem hallott. Egyetlen kép lebegett lelki szemei előtt, még pedig az, hogy Uraraka és Midorya csinálták az éjjel. Vagy épp most is csinálják.
   - Kirishima. Kérlek kísérd el Bakugout az igazgatóiba. Most.- szolt Aizawa nyugodtan miközben odalépett Todorokihoz.
A vörös hajú bólintott, majd megfogta Bakugou kezét és kivezette a teremből. Mikor kicsit távolabb értek Kirishima leültette egy padra. Esze ágában sem volt az igazgatóhoz vinni a szőkét.
   - Na jó. Most már tudni akarom mi történt köztettek Midoriyaval.
   - Az a kurva...- motyogta Bakugou a földet bámulva.- Ha azt hiszi elveheti tőlem, hát nagyot téved. Deku az enyém.
Kirishima döbbenten pislogott párat majd leült Bakugou mellé.
   - Okééééé... Legalább már addig eljutottál, hogy nem tagadod az érzéseidet.
   - Most már ha akarnám se tudnám.- mordult Bakugou.
   - Miért?- kérdezte Kirishima értetlenül.
   - Megcsókoltam.
   - Miii? Komolyan?- villanyozódott fel Kirishima.- És, hogy reagált?
   - Ahogy arra számítani lehetett. Sokkot kapott és elviharzott. Az a kurva meg kihasználta a lehetőséget, és lecsapott rá.
   - Hű...- nyögte ki az egyetlen reakciót amit ki tudott Kirishima.- És mit akarsz tenni?
   - Még nem tudom.- fújt a szőke miközben két kezével beletúrt a hajába.
Kirishima szeretett volna valami biztató mondani, de félő volt, hogy bármit mondana csak rontana a helyzeten. De végül még is megszólalt.
   - Figyelj... attól még, hogy egy motelben aludtak még nem biztos, hogy le is feküdtek egymással. Te is tudod, hogy nem olyanok.
   - Deku lehet, hogy nem. De az a lebegő picsa...
Ekkor sietős léptek zaja hallatszott ahogy rohantak fel a lépcsőn, majd nem sokkal ezután felbukkant egy zöld és egy barna hajkorona.
Mikor felértek a lépcsőn és meglátták Bakugouékat mindketten megálltak. Bakugou felpattant ülő helyzetéből és fenyegető testtartással nézett Urarakára. Kirishima követve a példáját felállt és a két érkező közt ingatta a fejét.
   - Hát ti hol voltatok?- törte meg az egyre feszültebb csendet a vörös.
   - Mi... mi csak...- dadogta Deku, miközben próbálta állni Bakugou pillantását.
   - Elaludtunk, ennyi az egész.- szolt közbe Uraraka.- De ti mit csináltok a folyosón? Óra van nem?
Bakugou azonnal rávetette gyilkos pillantását.
   - Neked ahhoz semmi közöd.- mondta, majd Dekura nézett, mire a fiú zavartan lehajtotta a fejét.
Bakugou legszívesebben abban a szent pillanatban elrángatta volna valahova ahol kettesben maradhatnak, de tudta, hogy ez nem a megfelelő pillanat.
Ekkor megszólalt a csengő és Aizawa lépett ki a teremből fáradtan. Ahogy kiért a szeme megakadt a két későn.
   - Látom felébredtetek. Fantasztikus.- mondta unottan, majd Bakugou és Kirishima felé nézett.- Mit mondott az igazgató?
Uraraka és Deku a kérdés meghallva csodálkozva néztek a fiukra.
   - Elengedte egy figyelmeztetéssel. Először és utoljára!- vágott ártatlan fejet Kirishima.
Aizawa csak unottan megvonta a vállát majd folytatta útját a tanári felé.
   - Igazgató?- kérdezte Uraraka, ám csak egy gyilkos pillantást kapott válaszul. Bakugou végül még egy utolsó pillantást vetett Midoriyara majd sarkon fordult és visszament a terembe.
Kirishima nem tudta mennyire jó döntés amire ép készül, de végül úgy döntött meglépi.
   - Midoriya nem beszélhetnék veled pár szót?
Dekut meglepte a kérdés, de kis hezitálás után bólintott. Ám mielőtt Kirishimával ment volna Urarakara nézett.
   - Én...
Uraraka hirtelen szorosan előtte termett és megpuszilta az arcát, mire Deku meglepetten elpirult.
Kirishima kettejük közt váltogatta a tekintetét és közben hálát adott az Isteneknek, hogy Bakugou már elment.
Miután a lány megpuszilta Dekut rámosolygott, majd megfordult és bement a terembe.
Midoriya pedig elgondolkozva nézett utána.
   - Midoriya!- rázta fel egy ismerős hang. Zavartan nézett Kirishima felé.
   - Sajnálom... ő... miről szeretnél beszélni?
   - Rólad. És Urarakáról.- vágta rá a vörös, mire Deku értetlen fejet vágott, ezért Kirishima folytatta.- Mi van köztetek?
   - S-semmi...- motyogta a zöld hajú.- Miért kérdezed?
   - Todoroki mesélte, hogy egy motelben aludtatok.
Midoriya arcából az összes szín kifutott.
 "Ha Todoroki elmondta a motelt akkor az egész osztály tud róla vagyis... Kacchan is! Ne! Nem lehet! Akkor ezért volt ilyen ellenséges Urarakával... Mi van suli után félrehívja és megveri ahogy régen velem tette? Mi van ha..."
   - Midoriya?
Deku kiesve a transzból megrázta a fejét és Kirishimára nézett.
   - Jó ég, hulla sápadt vagy. Minden rendben?
   - Jó-jól vagyok.- dadogta a fiú.- És nem... nem vagyunk együtt.
   - Nem? A motel? És, hogy késtetek? És a puszi?
   - A motel Uraraka ötlete volt. Én semmit sem tudtam róla. És azért késtünk mert elfelejtettük beállítani az ébresztőt. A puszi pedig... hát ő szerelmes belém de én... én nem érzek többet barátságnál. Viszont... nem igen vagyok jó az elutasításban úgyhogy... még nem adtam neki egyértelmű választ, ezért azt mondta addig fog próbálkozni míg el nem nyeri a szívem. De... de mért érdekel?- kapkodta a levegőt Midoriya.
Kirishima viszont megkönnyebbülten fújt egyet. Alig várta, hogy elújságolja Bakugounak a jó hírt.
Megszólalt a csengő, mire Kirishima elindult a terem felé, ám mielőtt belépett volna visszafordult a még mindig sápadt Midoriya felé.
   - Szerintem ha egy kicsit agyalsz rajta rájössz.- vigyorgott kivillantva cápafogait, majd belépett a terembe.
Midoriya pedig egyedül maradva gondolkozott el az utolsó mondaton. Nem kellett sok, hogy még sápadtabbá váljon, mert rájött, hogy Kirishima játssza a közvetítő nyomozó szerepét.
   - Midoriya?- szólalt meg a zöld hajú mögül egy mély hang, mire Deku ijedten megrándult majd megfordult és Aizawa senseiel találta szembe magát.
   - Becsöngettek.- szólt unottan Aizawa.
   - I-igen, elnézést.- indult a terembe Midoriya, nyomában Aizawaval.
Az, hogy feltűnés mentesen üljön le a helyére teljesen lehetetlen volt, ám nagy szerencséjére Aizawa egyből belevágott az óra közepébe így a kíváncsi tekintettek lassacskán levették róla a szemüket kivéve egyet, aki végig nézte, ahogy Deku ügyetlenül előpakolja a cuccát. Mikor a fiu véletlenül leejtette a tollát és utána nyúlt a tekintette összetalálkozott visszafele jövet a vörös íriszekkel, mire azonnal elkapta pírtől pirosló tekintetét.

Lassacskán kezdődnek a gondok :D