Légy az enyém! (BakuDeku)

Epilógus

                                                   5 évvel később

                                                              Deku

Miután elkaptam a gonosztevőt elégedetten fújtam ki magam. A főnököm, az első számú hős azt mondta elégedett velem, és ha így folytatom hamarosan bekerülhetek a top tíz legkedveltebb hős közé, majd saját ügynökséget alapíthatok. Amióta kijártam a UA-t egyre keményebben dolgozok, hogy megvalósíthassam az álmom és az első számú hős lehessek.
Kacchan mindenben támogat. Egy éve költöztünk be saját lakásunkba, ami először nagyon furcsa volt, de aztán már fogalmam sem volt, hogy addig, hogy élhetünk külön. A szerelmünk azóta is töretlen, sőt, úgy érzem erősebb mint valaha.
Kacchan is keményen dolgozik, hogy a legjobb hős lehessen, de ezen sosem szoktunk veszekedni, inkább azon, hogy ki milyen megbízást vállaljon el. Mindketten aggódunk a másikért, mikor az bevetésen van, csak hát Kacchan aggodalma néha átlép egy bizonyos határt.
Ma is, mikor végeztem a munkával azonnal jött egy üzenet, viszont nem a szokásos " Minden rendben ment ma?" üzenet várt. Azt írta találkozni akar velem azon a dombon, ahová az első randinkon vitt.
Kérdés nélkül írtam egy "Rendben, fél óra és ott vagyok"-ot és már el is indultam.
A forgalom nagy volt, főleg mert a hó úgy szakadt mintha nem lenne más választása. A mai nap november 29.-e volt, vagyis az évfordulónk napja. Pontosan ezen a napon, öt éve, hogy egy párt alkottunk Kacchannal, így nem volt nehéz kitalálnom, hogy emiatt, akar velem most találkozni.
Bár szerettem volna finom vacsorával várni mire hazaér, azt hiszem ezt a tervemet, most át kell alakítanom kicsit.
Mikor felértem a dombra leparkoltam a kocsimat és kiszállva Kacchan felé haladtam, aki mikor meghallotta, hogy közeledek felé megfordult.
Elmosolyodva álltam meg tőle fél méterre, majd megelőlegeztem egy kérdést.
   - Miért hívtál ide Kacchan?- mosolyogtam.
   - Tudod, hogy ma van az évfordulónk ugye?- kérdezte komolyan, már már feszülten.
Fogalmam sem volt miért ilyen, de egyből aggódni kezdtem.
   - Igen, persze, hogy tudom de...- kezdtem, de egyből elállt a szavam mikor megláttam, hogy előhúzz a zsebéből egy kis dobozkát.
A szívem őrült sebességben kezdett verni, teljesen ledöbbentem.
   - Kacchan...- suttogtam a szemébe nézve, mire felnyitotta a doboz tetejét és felém nyújtotta.
Mikor megláttam a benne lévő gyűrűt levegő után kaptam.
   - Légy az enyém!- kérte lágyan tekintetét az enyémbe fúrva, majd kis szünet után folytatta.- Örökre.
Abban a pillanatban megszűnt körülöttem a világ és csak őt láttam. Szemem megtelt könnyel, szívemet pedig átjárta a boldogság.
Lassan elindultam felé, majd mikor elé értem kipirosodott arccal felnéztem rá.
   - A tiéd vagyok Kacchan, már régóta. És örökre a tiéd leszek.- suttogtam halkan miközben megérintettem az arcát.
Lassan elmosolyodott, majd felhúzta a gyűrűt az ujjamra, amit én dübörgő szívvel néztem végig.
Ezután újra egymás szemébe néztünk, majd pár pillanattal később már szerelmesen csókolóztunk a hóesésben, a csillagos ég alatt.

                                                            Sziasztok!                                                              Hát itt a vége. Köszönöm azoknak akik végig kísérték velem eme történet  kibontakozását. Remélem tetszett nektek :D                                                             Hamarosan új könyvvel jelentkezem! :D