Légy az enyém! (BakuDeku)

24.

A csütörtöki nap nyugodtan telt, érezhető volt Bakugou hiánya.
A órák csiga lassan teltek, mindenkinek pénteki kedve volt.
Órák után Kirishima unottan indult a koli felé mikor érkezett egy SMS Bakugoutól amiben arra "kérte", hogy szerezze meg valahogy Midoriya számát.
Kirishima fáradtan sóhajtott, majd körbenézett, hogy lát-e esetleg olyat, akinek meg lehet a fiú száma.
Az iskola kapuján kilépő Ida-n állapodott meg a tekintette, aki komoly léptekkel közeledett felé.
 "Na jó... Csináljuk."
   - Osztályelnök, van egy perced?- lépett oda hozzá.
   - Igen. Miben segíthetek Kirishima-kun?- igazította meg a szemüvegét Ida.
   - Midoriya telefonszámára lenne szükségem.- sóhajtotta, mire Ida szemöldöke összeszaladt.
   - Miért?
 "Miért? Ő... miért? Istenem Bakugou miért kell ilyen helyzetbe hoznod? Most mit mondjak?"
Látva Kirishima vívódását Ida megköszörülte a torkát.
   - Bakugou-kunnak kell igaz?- kérdezte diplomatikusan, mire Kirishima csodálkozva nézett rá.
   - Tudok Bakugou-kun érzéseiről Midoriya-kun iránt. És fordítva. És mivel a barátom szeretném, ha boldog lenne, szóval odaadom.- mondta, mire Kirishima mosolyogva bólintott, majd elővette a telefonját.
Ida gyorsan lediktálta a számokat, mire Kirishima vigyorogva nézett rá.
   - Köszönöm a segítséget, leköteleztél.
   - Szívesen. De miért nem Midoriya-kuntól kérted el egyből?
   - Te voltál kéznél.- vont vállat Kirishima, majd intett és otthagyta az osztályelnököt.
A koliba indulva elküldte Bakugounak Midoriya számát, majd elégedetten felsóhajtott.
 "Remélem mielőbb összejöttök már, jól jönne egy kis nyugalom."- gondolta mosolyogva.

                                                                🧨🧨🧨

Midoriya a könyveit bújva feküdt az ágyán és tanult az elkövetkezendő dolgozatra, mikor hirtelen megszólalt a telefonja. Kíváncsian nézett a képernyőre, ahol egy ismeretlen szám villogott.
Bizonytalanul benyomta a fogadást, és a füléhez emelte a készüléket.
   - Igen? Ki az?
   - Én vagyok Deku.- szólalt meg Bakugou mély hangja, mire Deku meglepve elpirult.
   - K-kacchan? Honnan van meg a számom?
   - Kirishima szerezte meg.
   - Ó. Értem. És... miért hívtál?- kérdezte zavartan.
   - A múltkor félbeszakított beszélgetésünk miatt. Választ akarok kapni.
   - Ő... mire?- kérdezte zavartan Deku, mire Bakugou fáradtan felsóhajtott.
   - Arra, hogy eljössz-e velem egy randira vagy sem.
Midoriya emlékei hirtelen arcul csapták.
*Randizz velem!*
Teljesen kiment a fejéből, hogy Bakugou randira hívta. Most pedig majd elsüllyedt  szégyenében.
   - Deku?- hallatszott a vonal túloldaláról Bakugou hangja, mire Deku kirázódva gondolataiból megrázta a fejét.
   - Bo-bocsánat, itt vagyok. És... és a válaszom igen.- motyogta.- Ran-randizom veled Ka-kacchan.
Deku zavartságát halva Bakugou elmosolyodott a vonal másik végén.
   - Rendben. Akkor holnap.
Midoriya szíve egyre gyorsabban vert.
 "Holnap? De hisz az mindjárt itt van!"
   - Ő... jó...
   - Este hatra ott vagyok a házatoknál.- szolt Bakugou komolyan.
Midoriya csak bólintani tudott, de mivel rájött, hogy azt Bakugou nem látja meg is szólalt.
   - J-jó...
Bakugounak nem volt nehéz észrevennie, hogy mennyire lesokkolta Dekut a gondolat, hogy ők ketten randizni fognak, ezért úgy döntött békén hagyja, hadd ülepedjen neki a dolog.
   - Jó. Akkor most leteszem.
   - Jó...- motyogta Deku, mire Bakugou kinyomta a telefont.
Midoriya az ágyán fekve bámulta a kezében lévő készüléket és egyre idegesebb lett.
"Holnap randizom Kacchannal... Holnap. Randizom. Kacchannal."
Egyre csak az járt a fejében milyen lesz majd együtt tölteni az időt, aztán eszébe jutott, hogy semmit sem tud. Sem azt, hogy meddig fog tartani, sem azt hova mennek és mit fognak csinálni. Semmit.
Teljesen pánikba esett, és sutba dobva a tanulás ötletét elkezdett a randizásról cikkeket keresni a netten.