𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫2.🍓

Az óráknak hamar vége lett, és a szünetekben még sokat beszélgettem a srácokkal, de a napraforgó illatát inkább már nem hoztam fel.

-És merre laktok? -kérdezte Jimin mikor kiértünk a suliból.

-********

-Oh, akkor csak egy utcával arrébb, mint én. Mehetünk együtt haza. -örült meg a szöszi fiú, mire én is elmosolyodtam.

-Ez szuper. Így lehet mégsem fogok eltévedni hazafelé menet. -nevetem el magam kínosan.

-Sziasztok, mi megyünk. -int hátra Jimin a többieknek, mikor elindulunk.

-Sziasztok! -köszönök én is hátra fordulva.

-Oksa. Holnap tali! -kiabálja Jin, és intenek, majd megindulnak a másik irányba.

Egy ideig csak csendben sétáltunk egymás mellett, mire végre Jimin megszólalt.

-Tudod,...a napraforgó illata...nem akartunk először erről beszélni, de ha a barátunk leszel, akkor úgyis megtudod...-kezdi el nagy nehézkesen a fiú.

-Tehát....a rajtunk érzett illat egy volt barátunké, aki nemrég...nemrég hunyt el. Pontosabban egy hete. -feleli Jimin lehajtott fejjel.

-Mi? Oh, nagyon sajnálom...Részvétem. Ha szabad kérdeznem, mi történt? -nézek fel a földről.

-Rosszul sült el az egyik csíntevésünk és elég rendesen megfizettünk érte...JungKook is... Mindegy. A lényeg, hogy nem voltunk elég óvatosak...-fejezi be Jimin könnybe lábadt szemekkel.

-Úgy sajnálom, nem tudtam. -ölelem át szorosan a pityergő fiút.

-Semmi gond, nem tudhattad. -törli meg szemeit.

-Az a JungKook akit említettél...-kezdek bele egy kis csönd után. Tudom, hogy nem kéne feszegetnem ezt a témát, de ha véletlen már belegázoltam, akkor tudni akarom hogy mégis mibe tettem azt.

-Igen. Ő a másik alfa a csapatban, akinek csokoládé illata van. -mosolyog Jimin mondatán.

-Kíváncsi vagyok rá is. Még sosem találkoztam senkivel, akinek csoki illata lenne. Jövő héten már jön, igaz? -kérdezem kicsit feldobott hangulatban, hisz tényleg érdekel az illata. Azt megmondtam ugyan, hogy nem szeretem a csokit, de azt kihagytam, hogy az illatát imádom.

-Nem biztos, de reménykedjünk...-próbál mosolyt erőltetni arcára, majd gyorsan lehajtotta.

-Ezt meg hogy érted? -kérdezem kíváncsian.

-Beteg. -feleli szűkszavúan Jimin, de érzem, hogy titkolózik és egy fontos részletet hagy ki.

-Értem...Köszi, hogy hazakísértél. Majd holnap tali. -intek Jiminnek, aki mosolyogva int vissza, de nem volt valós mosolya.

Valamit tényleg titkol, de nem csak ő. Mind a négyen titkolnak valamit, de én rá fogok jönni, hogy mit. -határoztam el magam és nyílt titok, hogy ha én eldöntök valamit, addig nem nyugszom, míg el nem érem.