𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫73🍓

HoSeok szemszögéből:

-Hozzátok ide Jihot!! -ordítja Jackson magából kikelve. Lehet Namnak kicsit finomabban kellett volna megosztania vele, hogy megölte a saját feleségét, majd a halott képét magára tetováltatta. -És egy kurva szikét, vagy valamit!! -ordibál tovább vörös fejjel.

Jiho előhozása kicsit több idő volt, mint a kés megszerzése, így Jiho arra a látványra érkezett, hogy az apja a saját hátát vési. Ezzel csak egy gond van...A vámpírok valahol itt vannak a közelben, mégsem nagyon ez érdekelt, hanem az, hogy hogy van Jiho.

Végigmértem testét, ami tele volt vágásokkal. Mégis hogy bánhat így vele a saját apja? Oké, hogy utálja a farkasokat, de Jiho a lánya!

-Apa mit csinálsz!? -esik kétségbe az erőtlen lány.

Jihot két erős férfi tartja két oldalról. A láncok csörögnek rajta, és ha az a két fickó elengedné, nagy eséllyel a földön végezné.

-Jiho! -kiáltok boldogan, hogy végre újra láthatom, és van esély kimenekíteni, persze nem sokáig tart ez az aprócska örömöm...

-Hozzátok ide! Előbb ő meghal, majd én! Ezekkel utána azt csináltok amit akartok. -parancsolja Jackson ránk értve a mondat végét.

-Neeeem! -kiáltok keservesen és megindulok Jiho felé, azonban a fegyveres vadászok rám emelik fegyvereiket, így muszáj megállnom.

-Jackson ne csinálj hülyeséget. A feleséged csak annyit akart, hogy végre elfogad a vérfarkasokat. -lépked Nam a vadászvezér felé lassan.

-Nem érdekel! -szegezi felé a kését.

-Hadd segítsek, rendben? -megy Joon egyre közelebb hozzá. Ebből baj lesz. Tényleg kellett volna Tae kése.

-Ne merészelj közelebb jönni. -fenyegetőzik Jackson, így pedig már a többi vadász is NemJoonra emelte fegyverét, míg háta mögött jelzett nekem, hogy most menjek Jihoért.

-Nem akarunk bajt. A feleséged is békét szeretett volna. -hátrál eközben Nam egy aprót.

Ekkor zajt hallok meg a fák közül. Faszom. Ha ezek a vámpírok, nagyon rosszkor jönnek. Nem csak Jackson véres, hanem Jiho is...

Lépteim a lehető leggyorsabban tettem meg, míg oda nem értem.

mivel Nam a lelkünkre kötötte, hogy nem ölünk meg senkit, így a Jihot tartó két embert egy-egy ütéssel eszméletlenné tettem, és össze is estek. Hiába Jihot nem ütöttem le, ő is dőlt velük együtt.

-Jiho...-tartom meg ijedten a összeeső lányt.

-Hoseok..miért?...-hunyorog rám.

-Most ne erőltesd a beszédet. Velem biztonságban vagy, ne aggódj. Már nem bánthat az apád. -nyugtatom hosszú, gyönyörű hajába simítva.

-De...ne bántsátok... -néz rám kérlelően.

-Nyugi. Eszünk ágában sincs. -kapom mondatom közbe ölembe, és indulok vissza a többiekhez.

-Hova viszed te a lányom, ha?! Ne védd a fajtád te korcs! Vagy elfelejtetted, hogy hátbaszúrt titeket!? -kiált utánam Jackson, de mintha meg sem hallottam volna siettem lányával kezemben a farkasokhoz.

-Lőjétek már le!! -ordít Jackson az embereinek, kik egyből élesítik fegyvereiket.

-Ne tegyétek! Nem vagyunk gyilkosok! Családunk van! Szüleink és testvéreink! Nektek is biztosan van. Mit szólnátok hozzá, ha egyik nap nem térne haza az akit szerettek, ha? -kezdi Nam a sok-sok vadászhoz fordulva. Páran úgy látszik el is gondolkozik mondatain...mégis...mégis páran ránk szegezték fegyvereiket, majd...csak egy pillanat volt az egész...csak egy pislogásnyi idő...egy levegővételre sem elég, és...

-Ááááhhh...-rogytam össze a fiúktól olyan 5 méterre, kezeimben Jihot tartva.

-Hobi! -futottak hozzánk a többiek.

-Mmmhh...Ho..Hobi...-szólal meg halkan karjaimban Jiho, s könnyei is megindulnak, miközben keresi, hol ért a találat.

-Ssshh...Minden rendben. Semmi baj. -nyugtatom összeszorított fogakkal Jihot. -Csak a lábamat kapta el, nem vészes. -próbáltam leplezni fájdalmam. -De...ne velem foglalkozzatok. Ott hagytátok Jint. Rá figyeljetek, ő nem tud hirtelen felkelni és kikerülni a lövéseket. -mutattam a hátuk mögé.

-Jimin, Yoo, menjetek ti. Mi Hobinak és Jihonak segítünk. -osztja ki Kook, pont mint egy alfa. Tök olyan mint régen, csak ... hát ... most nem vörös szemekkel, hanem sárgákkal.

Tae átveszi tőlem Jihot, Kook pedig felsegít, majd Jin mellé telepedünk.

-Elég legyen! Ne lőjetek! Nem mi vagyunk az ellenség! Élhetünk békében!! -ordítja Nam.

-Békében? Ezt te sem gondolhatod komolyan! -kiabálja az egyik vadász.

-Miért? Mi mit árottunk nektek!? -szólal fel Kook.

-Vadállatok vagytok, ezt mind tudjuk! -feleli egy másik.

Vadállatok, mi?...Szerintem ma még megmutatjuk nekik, milyen is az, ha tényleg vadállatok vagyunk...