𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫53🍓

"-És szeretnéd is? Mond csak, kit gondoltál nekem? -néz felé Jiho egy ádászul gonosz mosollyal. Tudja, hogy HoSeok miért van zavarban és mégjobban zavarba akarja hozni."

-Ööö...Tae és Kookot gondoltam, hogy összejönnek, mert összeillenek és...és akkor már csak csak én maradok meg...meg te...de...de nem gondolom úgy...vagyis nem...nem úgy értettem...-próbál összehozni valami normális magyarázatot Hobi, de mikor engem és Kookot említ, hogy össze jönnénk félve néztem Jungkookra, ki mintha egy tükör lenne ugyan úgy nézett vissza rám. Féltem, hogy nevetni fog, hogy ez csak vicc, vagy undorodni, hogy velem biztosan nem jönne össze, de nem így lett.

-Jó, ne bolondozzunk. Térjünk a lényegre. A vadászokat direkt ellenkező irányba tereltem, tehát eléggé messze vagyunk Seoultól. Kb ha minden nap farkasként rohanunk és csak estére pihenünk meg, akkor...olyan három nap lesz az út. Ha inni enni és egyéb szükségleteinket is el akarjuk végezni és nem csak olyan négy órákat aludni, akkor pedig öt nap. -kezdi számításait NamJoon.

-Haver azt az értéket mond amit meg is tudunk valósítani. Jó hogy nem egy olyat mondasz, hogy mennyi idő lenne repülővel az út, mikor az erdő közepén vagyunk és NINCS repülőnk. Sőt. Még vezetni sem tudnánk. -szakítja félbe alfáját Yoongi.

-Az ha beleszámítjuk a felszállást és hogy el kell jutnunk erdőn kívüli terültre két nap, de gondoltam, hogy ezt nem akarjátok tudni, így nem is mondtam. A lényeg, hogy olyan öt nap múlva fogunk hazaérni, ha a vadászok nem találnak ránk, vagy érnek utol, vagy ilyesmi, aminek nincs sok esélye, ugyanis ha autóval is jönnek kerülniük kell néhány erdős részen és nem is tudják, hogy merre megyünk, így ha nem fog szakadni az eső, akkor jók vagyunk. -húzza ki magát büszkén NamJoon.

Ezután megvártuk míg minden elcsendesedik és beindult a tervünk első fázisa; a kijutás.

Nam ha akarta ha nem, el kellett törnie a rajtunk lévő láncot, de miután Jimint és Kookot kiszabadította, már ők is nekiláttak a többiek feloldozásához. A láncokat óvatosan helyeztük a földre, majd Jiho halkan résnyire nyitotta az ajtót.

-Miért nem nyitod tovább? -kérdeztem suttogva.

-Nem tudom, le van láncolva. -fordult vissza felénk.

-Majd kirúgom. -ránt vállat JungKook.

-Nem. Az nagy zajt csapna. -fogja vissza Nam.

-Akkor hogy tervezel kijutni? -vonja kérdőre Yoongs.

-Mutassátok fel a kezeteket. -jelenti ki Nam egy kis gondolkozás után. Mind furcsálva néztünk rá, de tettük amit mondott és egy kis körbe állva beraktuk középre a kezeinket.

-Nahát. Jimin a kezed még az enyémnél is kisebb. -örül meg Jiho egy kicsit csodálkozva.

-Hát ez egyértelműen eldőlt. Jimin te kellesz nekünk. -jelenti ki Joon

-Mi? Miért? Mit...Mit kell csinálnom? -csodálkozik Chim.

-Kitolod a mutatóujjadon a karmod, kinyúlsz a résen és a gondolom lakat zárját kinyitod, így pedig kijutunk. -mondta büszkén Nam, mire Jimin bólintott és az ajtóhoz lépett, min kidukta apró kezét. Egy ideig ügyködött, de végül egy kattanás és kezét visszahúzta benne a lakattal.

-Szép volt. -adja Kook elismerését.

-Kössz. -dobja oda Kooknak a lakatot, majd átengedi Jihonak a terepet.

-Komolyan azt akarod, hogy az egyedüli lány menjen előre? -kérdi Hobi nagy szemekkel.

-Dehát alfa. Szinte mindannyiónknál erősebb. Hogy jön ide a lány léte? -cáfolja meg Yoongi.

-Jó de akkor is. A legfiatalabb is egyben. Még előtte van az élet. Menjen a legidősebb előre. -vitázott tovább HoSeok.

-Én túl szép vagyok a halálhoz. Mellesleg csak egy-két év a különbség mindannyiunk közt. -hátrál el Jin.

-Jaj akkor megyek én. Betojik. -sétálok előre majd lassan az ajtóhoz érek, hogy kitoljam azt.