𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫59🍓

Jiho hozzáérintette ujját a beolvasóhoz és...

Rezgett egyet a telefon. Nem jelentkezik be. Tehát nincs benne az ujjlenyomata.

Mind fellélegeztünk a rezgésre. Tehát tényleg csak elvette a vadásztól.

-Szóval eddig se bíztatok meg bennem igaz?.. -kérdi lehangoltan Jiho.

-Dehogynem, hisz a bétáid vagyunk. -simított karjára Hobi.

-De csak azért, hogy ti erősebbek legyetek...Nekem...nekem is nehéz volt bennetek megbíznom, erre nem is gondoltok? -néz fel ránk könnyezve a farkaslány. Hát...végül is igaza van...

-Igazad van, sajnáljuk. -jelenti ki Tae.

-Akkor most mindenki bízik mindenkiben? -néz körbe Hobi.

-Mi már bízunk benned. -bólogatunk egyöntetűen a fiúkkal.

-És én bízhatok bennetek?... -kérdi halkan Jiho.

-100%ig. -jelenti ki Hoseok és átöleli a lányt. Jiho még csak 15 és ilyeneken megy keresztül...segítenünk kell neki és nem megnehezíteni a sorsát.

-Akkor mehetünk tovább? -kérdi Nam egy naaaagy csoportos ölelés után.

-Aha. -bólintunk mind és meg is indulunk.

-Jiho, majd viszlek. Pattanj fel. -mosolyog Hobi és farkas alakba változik, majd letérdel, hogy a lány kényelmesen felülhessen rá.

-Juhuuuu!!! -kiáltja Jiho mikor HoSeok megindul, és szőrébe kapaszkodva élvezi, hogy nem kell futnia, mégis szélsebesen halad előre.

-Én is akarok így lovagolni. -néz párjára Jimin.

-De én nem vagyok ló. -sóhajt nagyot Yoongi.

-Nem baj. Akkor farkasolni akarok. -vigyorog Jimin, mire az idősebb beadta derekát és farkas alakba változott, majd hagyta, hogy Jimin felüljön rá.

Ahogyan Tae felé néztem, ő sóvárogva figyelte a farkasogolókat.

-Vigyelek? -sietek Eperke mellé.

-Nem kell. -rázza meg a fejét.

-Pattanj fel. -intek neki, és egy pillanat múlva már farkasalakban várom, hogy rám üljön, amit kis idő után meg is tesz.

Így hát három páros lovagolva akarom mondani farkasogolva, Jin és Nam pedig egymás mellett futva farkasként indultunk meg haza.

----------

Több órás utunkat követően letelepedtünk egy nyugisnak tűnő helyen, majd szinte egyből kidőltünk a fűbe.

-Holnap estére ha jó tempóban haladunk haza is érünk. -jelenti ki ünnepélyesen NamJoon.

-De...hogy hogy? Nem úgy volt, hogy több idő lesz? -csodálkozom az alfa kijelentésén.

-De, de volt egy este, mikor nem aludtunk és azalatt is egy csomót haladtunk. Ezt nem számoltam bele a dologba és gyorsan is haladunk, tehát holnap estére hazaérünk. -mondta boldogan Nam.

-Végre. -dől hátra Tae boldogan. -Otthon biztos vár már anyu, apu, és a három kistesóm. -áradozik az eget kémlelve.

-Tényleg Tae mennyi idősek is a tesóid? -fordul Eperke felé Jin.

-Hát az ikrek, Yeji és TaeHyun most lesznek a héten három évesek, Yuna pedig 6. Jövőre kezdi az iskolát, pont mikor az ikrek az óvodát. -meséli Tae. -Emlékszem egy éve kb mikor Yuna hazajött az óvodából azt mesélte, hogy az egyik csoporttársát nem tudják, hogy fiú e, vagy lány, mert hosszabb haja volt és odament hozzá megkérdezni. "Te fiú vagy vagy lány?". Erre meg azt mondta csoporttársa, hogy "fiú". A húgom meg vissza kérdezett, hogy "Ezt honnan tudod?". Erre a kissrác felhúzta a nadrágját, és rámutatott. "Nézd. Kék a zoknim". -mesélte nevetve Tae, mire mind kitörtünk a nevetésben.

-Komolyan húgod mesélte ezt? -kérdem nevetve.

-Aha. Utána pedig odament anyáékhoz sírva, hogy ő lány akar lenni. Anyáék meg mondták neki, hogy "De hisz te lány vagy, honnan veszed, hogy nem?". Erre Yuna benyögte, hogy "kék a zoknim". -folytatja nevetve.

-Ilyen nálunk is volt. Vagyis nem pont ilyen. -jelentkezik Yoongi. -Húgom hazajött a suliból és mondta anyáéknak, hogy kapott egy szaktanárit, majd kezdte magyarázni, hogy hogyan jött össze neki másodikos létére. Idézem mi volt a magyarázat: "A tanárnő azt mondta, hogy ha a terem mind a négy sarkéba rakunk három tojást, akkor hány tojás lesz idebent? Erre azt feleltem, hogy egy sem. A tanárnő megkérdezte, hogy miért. Mondom: tanárnő nem tudom hogy van vele, de én nem vagyok tyúk, szóval nem tudok rojást rakni." -erre a mesére ismét nevetve dőltünk hátra, amit Hoseok hangja szakított félbe.

-Jiho minden rendben? -kérdi Hobi aggódóan, miután észrevette, hogy Jiho eltávolodott.

-Nem...Semmi sincs rendben! -nézett felénk sírva a lány.