𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫23🍓

Az út rohadt unalmasan telt. Igazság szerint Kook csak kifelé nézett az ablakon én pedig mindenhova néztem csak az irányába nem, tehát el voltunk magunknak a saját kis világunkba.

A buszút hosszú volt, de végül csak vége lett és jöhetett a házakba bepakolás.

Hat és nyolc fős szobák... Ezt meg ki a fene találta ki? Bárhová is kerülök, ott biztosan nem lesz egy külön álló ágy, amit majd befoglalhatnék.

-Oh, Taehyung, már csak te maradtál? Miért nem mész be az egyik szobába az osztálytársaidhoz? -jön mellém a tanár.

-Nem tudom, hogy melyikben marad hely. -rántok vállat.

-Ezt mindjárt megoldom. -mosolyog a tanár. -Gyerekek, hol van még egy hely!!!??? -ordítja el magát, úgy hogy azt hittem megsüketülök.

-Itt van. -dugja ki fejét Jimin az egyik szobából. Na hát ez szuper... Mehetek gyertyatartónak...

-Na. Meg is van a helyed. -vigyorog a nő boldogan, de valahogy én csak bevernék most neki egyet, hogy annyira szarul érezze magát mint én.

-Megyek...-veszem hátamra a táskám majd sétálok be a szobába.

Két emeletes ágy és egy francia.

Egyik oldalt a NamJin páros másik oldalt a YoonMin páros középen pedig teljesen egyedül JungKook ül.

-Miért nem a francia ágyba mentek a szerelmesek? Miért pont az emeletest foglaltátok be? Így nem tudtok egymás mellett aludni. Komolyan ennyire zaklatni akartok? -dobom le a nagy ágyra a táskám.

-Ez nem francia, hanem kettő összetolva. Kényelmetlen lenne a közöttük lévő fa részén aludni. -forgat szemet Yoo.

-Oh. Hát ez szuper hír. -sétálok az ágy széléhez, majd széthúzom a kettőt.

-Tökéletes. -állapítom meg, majd rá vetem magam AZ ÁGYRA (csak h senki ne értse félre), de mindenki tekintete rajtam van.

-Miért kell bámulni? -nézek körbe, így mindenki elkapja rólam a tekintetét. Na jó, valamit nagyon terveznek és én nagyon nem akarok itt lenni. Lehet Kook még mindig parfümözi magát, amit egyáltalán nem értek, de akkor is kurva csábító, ráadásul még mindig nem érzem magam közéjük valónak, hisz ők egy vagyis két falka én meg csak egy külsős omega vagyok, magyarán idegen számukra... Nem vagyok a falkájuk része....

A délután további része kajával majd kipakolással telt és már jött is a vacsi.

-Figyelem gyerekek! -szól a tanci egy poharat megütve, amit sikeresen el is tör, mire kitör a röhögés.

-Csak annyit akartam mondani, hogy holnap már megyünk is kirándulni a hegyekbe, ami nagyrészt erdős részeken lesz és hát azt szeretném kérni mindenki maradjon a csoporttal, mert nem lehet tudni milyen veszélyek vannak az erdőben. -próbálja úgy mondani, hogy ijesztően hasson, de rohadt bénán sikerült neki. -Ömmm...És jó étvágyat! Holnap reggel hatkor van a kelés és hét harminckor az indulás. -fejezi be csodás hegyi beszédét. Hihi.

Ezután már csak a fürdés és az alvás volt hátra. Legalább is nekem. A többiek még jó sokáig fent voltak és beszélgettek vagy éppen szerelmeskedtek, persze nem átlépve a határokat, majd eljött a holnap reggel.

Mikor felkeltem Jin már ébren volt, de a többiek még 6:30-kor is aludtak.

-Mitől lettek ennyire kiütve? Sokáig fent voltatok? -kérdeztem meg végül Jintől, hisz furdalt a kíváncsiság.

-Hát... Yoongi mindig ennyi ideig alszik, Jimin, Nam és én sokáig fent voltunk és beszélgettünk, Kook pedig...nos végül is hamar elaludt, de biztos nem aludt jól és azért nem kelt még fel. Meg persze korán van még szerintem mindenkinek. Te is fordítva vetted fel a pólód. -mutat rám nevetve Jin, én pedig gyorsan megfordítom.

-Szerencsétlenséget hoz, ha megfordítod. -szólal meg Nam az ágyában felülve amivel rám hozza a frászt. Ezek szerint már ő is felébredt.

-Nem hiszek az ilyenekben. Szerintem keltsétek fel a többieket, mert el fogtok késni a túráról, amiről nem kéne, ha már a reggelit lekésitek. -mondom miközben felkapom vállamra túrás táskám majd kisétálok.