𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫48🍓

Nagy levegőt veszek, majd Kook felé nézek, ki már lehunyt szemekkel térdel mellettem, majd mikor felnyitja szemeit már az övé is kéken világít. A tekintetem félve vezetem Jihora, kinek pirosak szemeit. Még sosem voltam falkában...Mi van, ha nem sikerül elfogadnom az alfámnak? Mi van, ha csak nekem ne sikerül. A többiek megbíznak Jihoban és nekem is meg kellene, hisz végül is megmentette Yoongit. Sikerülnie kell...De hogy tudtak ilyen könnyen bétává válni a többiek? Mire gondolhattak közben? Már túl sok ideje lehunytam a szemem. Biztosan engem néz mindenki, hogy miért nem vagyok már béta...Nem megy...nem tudom hogyan kell...

Egyre gyorsabban veszem a levegőt, de nem merem kinyitni a szemem, mert tudom, hogy még nem sikerült. Az illatom is felerősödött és egyre jobban izgulok. Nem tudom hogyan kell...Ez annyira kínos. Annyira bénának nézhetnek...

Hirtelen egy kezet éreztem meg enyémet. Meleg volt és rögtön ezután csokoládé illat csapta meg az orromat. Kook... A kezem aprót megszorította biztatásként.

Most bíztat? Hisz bennem? Mennie kell...

Nagy levegő...Be és ki. Nyugalom..-nyugtatom magam, majd Jiho illatára összpontosítok. Ő az én alfám. Követni fogom és a bétája leszek. Egyek leszünk mind. Egy falka...

Az erő elöntötte testem, és félve, de kinyitottam a szemem.

Mindenki engem bámult egy nagy mosollyal, ami elég zavarba hozó.

-Mi...mit néztek ennyire? -csúszok kicsit hátrébb a bámuló arcok elől.

-Üdv a falkában. -mosolyog rám Kook. Istenem, én esküszöm meghalok ennek a cukiságnak a mosolyától.

-Azta...Tényleg nagyon jó érzés ha van egy falkám. -csodálkozik Jiho, mire mind elnevetjük magunkat.

-Most már közénk tartozol. -bólint Nam.

-Vagy inkább mi tartozunk hozzád. -nevet Hobi.

-Oké. Most, hogy létrejött két falka és erősebbek vagyunk kell egy kijutási terv két nap múlvára. -kezdi Nam.

-Miért pont két nap múlvára? Miért nem most? Addig megölhetnek. -értetlenkedett Jin és egyet is értettünk vele.

-Yoongi nincs eszméleténél. Két nap múlvára remélhetőleg már felkel és nem kell cipelnünk. Úgy mégis csak nehezebb lenne kijutnunk. -magyarázza az alfa.

-Jó, de addig lehet mégtöbb eszméletlen lesz, vagy meg is ölnek. -ellenkeztem.

-Ez igaz. Viszont nem nyírnak ki, ha hamis információkat adunk nekik mégpedig olyat amikhez életben kell hagyniuk minket. -száll be az ötletelésbe Jiho. Okos lány, az biztos.

-Milyen információkat? -fordulunk felé.

-Hát...nem is tudom. Eddigi beszélgetéseitekből nekem úgy jött le, hogy van egy városotok tele farkasokkal, nem igaz? Ha azt mondjuk nekik, hogy vannak még mások is, de nem mondunk nekik helyet, akkor kelleni fogunk nekik, hogy elvezessük őket a városba. Még az is lehet, hogy elindulnak velünk, mi pedig direkt rossz irányba vezetnénk őket, majd útközben egy este alatt elszökhetnénk. -mond egy szuper jó tervet a levendula alfa.

-Azta. Ezt most találtad ki? -csodálkozik Jimin, mire Jiho bólint egyet.

-De ha nem jó...-kezd bele a lány, de Hobi félbeszakítja.

-Nem jó??? Hát ez briliáns terv. Szerintem senkinek nem jutott volna eszébe ilyen jó. -dicséri HoSeok Jihot, és a mondat végére mindkettőjük arcára pír szökött.

Az ajtó ekkor hirtelen kinyílt és a vezető vadász lépett be rajta.

-Hozzátok a két alfát. És hol a faszba van róluk a lánc??? Kössétek már ki őket, de most mindet a falhoz jó erősen. Aztán engedjetek be nekik egy kis meglepi gázt. Túl tiszta itt a levegő. -dirigál, majd elmegy.

Vagy 10 nagydarab fickó jött be kezükben sokkolókkal, arcukon maszkkal. Minek az a maszk? -gondoltam magamban, de egyből megértettem, mikor a falakból füst lövelt be a cellába. De nem akármilyen. Ez farkasfűvel kevert...
Négyen kivitték a két alfát a maradék hat pedig láncot tett ránk. A látásom már homályosodott és a levegőt is nehéz volt vennem. Eleinte az arcom elé húztam a pólóm, de miután leláncoltak már nem tudtam. Elhagyott az erőm...