𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫75🍓

-Csak adjatok még időt, hogy bizonyítsunk! Van itt sebesült? -kiált NamJoon megállítva azt az olyan 50 embert, akiknek kezükbe megfeszültek fegyvereik.

-Minek nektek sebesült? A gyengét támadjátok először? -ordítja vissza egy a tömegből.

-Csak meg akartunk valamit mutatni, de ha nincs senkinek fájdalma, nem tudjuk szemléltetni. -feleli higgadtan Nam.

-Ne-nekem... Nekem van... -jelentkezik egy elég fiatal srác a vadászok közül, majd lassan előre bicegett. A lába fájhatott, min egy vérző seb tátongott.

-Bízz bennem rendben? Nem bántalak. -guggolt le elé NamJoon, majd lassan kezét felé emelte, míg mindenki más lélegzet visszafolyva figyelte őket.

Nam a már megszokott módon tette kezét a vadász lábára, majd elszívta fájdalmát.

-Már nem érzem! Egyáltalán nem fáj! -kiált fel boldogan a srác miután Joon végzett.

-Azért ne erőltesd. Begyógyítani nem tudjuk, csak a fájdalmat elvenni. -figyelmeztette az Alfa.

-Most ezzel akarsz elkápráztatni? És mj van akkor, ha el tudjátok venni a másik fájdalmát, ha? -szólal fel az egyik vadász a tömegből.

-Lehet nem értitek meg a farkasokat... -hallatszik hírtelen mögülünk a hang.

-Jiho...-jelenik meg HoSeok szemében a tisztán látható aggodalom, de a lány, csak int, hogy minden rendben.

-Én sem értettem őket először. Apa mindig azt mondta nekem, rosszak és gonoszak. Megölték anyát. Vadállatok, de tévedett. Igen, én is farkas lettem, így azt hihetitek egyből egyértelműen bírom emiatt a farkasokat, de nem. Még Farkasként is féltem tőlük. Meg akartam őket ölni, és tudtam, nekem is halál a sorsom, de aztán rájöttem... Rájöttem, hogy Ők nem vadállatok. Nem olyanok amilyennek hisszük őket! Rendesek, aranyosak, védelmezőek és segítőkészek! A városukban ki tudja... Lehet több százezren vannak, és ha Farkas alakba változnának simán legyőzhetnének titeket egyszerű embereket, mégis békét szeretnének. Nem háborút! Nem leigázni az embereket, NEM! Többször is esélyük nyílt megölniük apát, vagy bármelyikőtöket, de egyetlen egy embert sem öltek meg. Sőt. Még ők kockáztatják az életüket a békéért! Tudják, hogy túlerőben vagytok, tudják, hogy meg akarjátok ölni őket, mégis egyezkedni jöttek! Szerintem még tisztességesebbek is, mint egyes emberek. Sőt! Az itt jelenévőknél... Mindannyiótoknál tisztességesebbek, rendesebbek, emberiesebbek és ártatlanabbak! -osztja ki a vadászokat Jiho, a monológja vége viszont köhögésbe torkoll.

-Jiho! -ugrik mellé Hobi, és mi is felé fordulunk.

-Jól vagyok. Kutya bajom. -kuncogja el magát második mondatán.

-Attól még pihenned kellene. A sebeid... Farkasfüvesek. Ki kell tisztínani mindet. -veszi ölbe HoSeok Jihot, majd vissza cipeli Jinhez, ahova a táskáinkat is vittük. Kicsit Hobi sántít, de tényleg nem vészes ponton találta el a lövedék, ami mondjuk még javunkra lehet. Vagyis csak azt hittem, hogy kell még valami a javunkra, de mikor vissza fordultam azok mind pakoltak és mentek befelé az erdőbe.

-Hé! Hová mentek!!?? -kiabál utánuk Jackson.

-Haza! Az asszony napok óta vár. Fel ne merj hívni mégegyszer feleslegesen! -feleli valamelyik, majd nyugodtan tovább sétál.

Azt hittem valami nagy évtizedes szervezet, ami sosem adja fel a harcot, de úgy látszik mindenkinek van jobb dolga Jacksonon kívül, hogy most minket üldözzön. Megbizonyosodtak róla, hogy nem tervezünk gyerekeket reggelizni, így nyugodt szívvel mehetnek családjaikhoz.

Itt lenne a vége? Tényleg sikerült? Vagy még valamiről elfeletkeztünk?... Várjunk csak!!! A vámpírok!