𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫68🍓

Nî hâo mindenki!
Vége van az év végi hajtásnak, így több időm van írni, tehát remélhetően vissza tudok térni a minden nap egy rész dologhoz😁💜
----

-Tehát..aznap minden normális volt...felszálltunk a buszra, majd elmentünk a hegyekbe...ömm..utána szobákba osztottak minket és...-kezdtem az elején, hátha tovább húzhatom az időt.

-Térj a lényegre. -szakít félbe anya.

-A lényeg..hát igen...a lényeg, hogy elkapott egy csapat vadász... -mondtam lehajtott fejjel.

-Mi? De...hogy vagytok akkor itt? Jönnek? Úristen, szólnom kell a többieknek..és...és akkor pakolunk, majd...majd vissza megyünk a régi házunkhoz...-kezd egyből pörögni anya.

-Anya nyugi. Nincsenek itt. Kiszabadultunk...-próbáltam valahogyan lehiggatni.

-Hogy? Mi történt? Nem fáj sehol? Mit csináltak veled? -jön előző mondatomra az újabb aggódás rohama és mellém jőve kezd mindenhol végig vizslatni.

-Anya jól vagyok. -hámoztam le magamról kezeit. Csak szerintem kínos úgy, hogy itt van JungKook is?

-Jó, csak... Nagyon aggódtunk érted. -kezdenek ismét bekönnyezni szemei.

Nem... Ez így nem fog menni. Nem fog belemenni, ha tud a tervről, el, meg csak nem csalhatom. Nem verhetem át őket...

-Anya... Elééég...fáradtak vagyunk... Lehetne hogy... -mutatok az emeletre, jelezve, hogy elmennénk lepihenni.

-Persze, mennyetek csak, de holnap reggel számoljatok be mindenről. Annyira örülök, hogy jól vagy. -ölel meg szorosan, majd hagyja, hogy felmenjünk.

-Miért nem mondtad el neki? -kezdi Kook, mikor beértünk a szobámba és bezártam az ajtót.

-Ezt most komolyan mondod? Szerinted miért nem?... Nem eggyezne bele... Még abba sem, hogy egyedül veletek menjek... Nem lehet meggyőzni és aggódik... -járkálok fel-alá remegő testel és még lélegzetvételem is akadozik.

-Tae nyugi. -kapja el csuklóm Kook, ezzel megállítva, de én még mindig csak azon agyalok, hogy hogyan tudnánk megoldani. A kezem még mindig remeg, pont ahogyan ajkaim és lábam.

-Deh...nem megy... Nem tudom vele ezt megbeszélni, nem akarom veszélybe sodorni, de ha nem teszek semmit... Akkor... Akkor cserben hagylak titeket és... És én... Én nem... -mondtam mindent is, ami gondolataimban volt és még mindig zihálva ráztam lefogott kezem, míg mellkasom iszonyat gyorsan emelkedett.

-Tae elég. -szakít félbe Kook és a következő dolog, amit éreztem egy meleg ölelés. Széles karjait testem köré fonta, hátamat pedig nagy tenyerével simogatta.

-Minden rendben lesz. -suttogta.

-De anyáék nem fognak belemenni... És nem akarlak cserben hagyni titeket... -csordult le egy könnycsepp az arcomon.

-Nem baj. Nem hagysz cserben senkit. -ölelt mégszorosabban magához.

Olyan megnyugtató az ölelésében. Érzem szívének dobogását és egyre erősödő illatát.
Az erős csokoládé illata olyan megnyugtató...

-Sajnálom...-távolodik el tőlem Kook és egészen a szoba másik felébe megy.

-Mit sajnálsz? -csodálkozom el.

-Nem tudtam visszafogni az illatom. Kimegyek amíg kiszellőztetsz. -hátrál az ablakomig.

-Nem kell. Szeretem az illatod... -vallom be halkan.

-Dehát nem szereted a csokit. -vonja fel szemöldökét.

-De az illatát mindennél jobban szeretem. -csavargatom ujjaim mondatom alatt.

-A...akkor jó. -bólint lassan. -Gondolom enyém a föld, kaphatok egy párnát meg kéne valami pizsamának is. -tereli a szót.

-Ööö... Máris keresek valamit. Addig menj, fürödj le. -sietek a szekrényemhez és kikeresem a lehető legnagyobb ruhám. Majdnem egyforma magasságúak vagyunk, de ő ezerszer izmosabb...

-Tessék. Itt hagyom az ajtó előtt. Addig megágyazok. -raktam le a ruhát és vissza siettem a szobámba.

Jobban örülnék ha mellettem aludna, de csak nem kérhetem meg, hogy egy ágyba aludjon velem, ígyhát megágyaztam magamnak a földre. Ő a vendég, így övé az ágy.

-A póló kicsi volt, de a nadrág pont jó. -jelenik meg mögöttem Kook és ahogyan hátra fordulok eláll a lélegzetem. Az a barom elém állított egy szál gatyába, míg kigyúrt felsőteste csupasz.
Mondanom sem kell, hogy mennyire rákpiros lettem.

-Öm... Tiéd az ágy.. -nyögöm ki végre, majd gyorsan lefekszem a bútor melletti matracra, ahova megágyaztam magamnak.

-Okés. Jó éjt Eperke. -kuncog és lefekszik az ágyamba.