𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫30🍓

"Hát ezért baszd meg!"

-Mert ehhez van kedvem. -rántok vállat a bétám szemébe hazudva és eldőlök az egyik ágyon, hogy összeszedjem a gondolataim egy értelmesebb és nyugodtabb megoldással.

Nagy levegő...be....és....ki. Gondolkozzunk higgadtan. Semmi elhamarkodott cselekedet. Tettem már eleget. Mit tenne most egy alfa? Mit tenne most Nam? ... -kezdtem el lenyugodni és végiggondolni az eddigi tetteim, mikor a levegőbe erős eper illatot éreztem.

-Ez... -kelek fel az ágyról, majd kirohanok a kunyhóból, de nem volt ott senki.

-Te is érzed? -kérdem a mellém jövő bétát.

-Aha, de valami itt nem stimmel. -rázza a fejét.

-Mondjuk, hogy az erdő felé megy az illata? -nézek rá piros szemekkel és megindulok a még mindig szakadó esőben.

-Pontosan. Nem menne megint az erdőbe szakadó esőbe főleg, hogy most sebesült meg és vadászok is bent vannak. -siet utánam Yoongs.

-Ki tudja. Lehet ki kell szellőztetnie a fejét, vagy mit tudom én, de meg kell találnunk. Ahogy te is mondtad vadászok még itt lehetnek. -megyek befelé az erdőbe Yoo pedig utánam.

-Nem így értem Kook, te is tudod. A vadászoknak minden féle kütyüjük van. Mi van akkor, ha... -kezd bele a menta.

-Ha mi? Szagmintát kértek Taetől útközben? Vagy véletlen van náluk ilyen erős eper illatot generáló gép, ami eleve egy ritka illat? Vagy esetleg kölcsönkérték Tae bundáját egy kicsit? -nézek a bétára értetlenül, majd farkas alakba változok és futásba kezdek, Yoongi pedig hűségesen követ egy ideig.

Már jó sok ideje futunk, mikor megállít.

-Kook állj le. Egyre beljebb és beljebb kerülünk. Idáig már Tae biztosan nem jönne el és már utolértük volna. Ez csapda. Előbb hívjuk fel a többieket, hogy tényleg elment e Tae. -magyarázza én meg előveszem a telefonom.

-Van egy kis bökkenő. -mutatom felé a készüléket. -Nincs térerő.

-Akkor menjünk vissza.

-Biztos, hogy nem. Ha Tae tényleg itt van, akkor addig baja esik. -ellenkeztem.

-Nem vagy éppen terminátor állapotban? Csak mert eddig arról morogtál, hogy a szerelem elgyengít. -von kérdőre.

-De. De ha Taehyungot elkapták, akkor azt jelenti, hogy itt vannak a vadászok és megölhetem őket. -próbálom megmagyarázni tetteim.

-Ahha persze... Minden esetre akkor én vissza megyek megnézni, te pedig kövesd akkor a szagát. Ha van valami hívj.

-Még mindig nincs térerő. -emeltem fel a telefonom.

-Akkor üvölts. Azt elég nagy távolságból meghalljuk. -jött az újabb ötletével.

-Te kom' idióta vagy? A tanár is meghallja és az egész tábor. -ellenkezem.

-De nem halsz meg. -ránt vállat.

-Eleve nem halok meg. Azok a faszfejek fognak megdögleni.

-Aha persze. Tök mindegy milyen cuccaik vannak és hányan vannak, te csak nyerni tudsz. -sóhajt lemondóan.

-Jó, de menj már. Én is mennék -sürgetem kicsit.

-Oké. Akkor majd...próbálj meg nem meghalni. -int, majd farkas alakba változva elmegy, én pedig az eper illatát követve sietek tovább a sűrűbe.

Nem tudom, hogy mennyi ideje mentem a tömény eper nyomába, mikor láncok csörgését hallottam meg és hirtelen egy vas ketrec esett rám, majd több lövedék is eltalált, így farkas alakban dőltem el a földön és változtam vissza emberré.

-Mi...mi a fene? -fúzom ki az egyik töltényt magamból, majd tápászkodom fel a ketrec oldalán felhúzva magam.

-Lám lám. Fiúk, hát nem egy alfát fogtunk? -nevet egyre közelebb jőve egy pasas kezében egy nyílpuskával. Vadász. És ahogyan beszélt nem egyedül van.