𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫12.🍓

"A gondolataim egymást követték és a szemem bekönnyezett, de közben észre sem vettem, hogy bárki is látna, csak miután megállt előttem. Vagyis megálltak."

Az előttem stabilan megálló két lábon lassan vezettem felfelé tekintetem. Nem volt ember, de farkas sem. Ahogyan tekintetem felért arcáig egyből realizáltam, hogy ő volt az... Az, aki azon az estén vezette társait, körülötte pedig ott áll a többi cimborája.

A szemem kitágult és felpattanva rohantam be a házba, majd csaptam be magam mögött az ajtót, aminek aztán neki is dőltem. A nagy csapódásra mindenki felém nézett, aki az előtérben volt és egyből levágták, hogy mi miatt lihegek így.

-Itt vannak. -jelentem ki a többiek pedig körém jönnek. A többiek alatt pedig Jint, Joont, és Taehyungot értem.

-Jimin? -kérdezem mögéjük pillantva, de nem látom.

-Kiment a bokája és vérzik a keze. A szobában van Kookal. Magát és JKt kezeli. Csak nem várhatod el, hogy vérző kézzel álljon ki a vámpírok ellen. Egyből rácuppanna valamelyik. -feleli Nam, én pedig bólintok.

-Jól elcsevegtek? -kérdezte a vámpír a nappaliban éppen a kanapét felállítva. Úgy látszik ő is az ablakot használta és feleslegesen támasztom itt az ajtót... De hogy tudott bejönni? Nem hívta be senki? A vámpírok ilyenkor nem tudnak bejönni elméletileg...

Elléptem a falaptól, ahol így be tudtak jönni a többiek. Ha egy bent van, akkor már úgyis mindegy...Nyolcan vannak. Ugyan azok, akik azon az estén.

-Mit akartok? -kérdezte Nam és mind készen álltunk, hogy bármelyik pillanatban átváltozzunk ha kell.

-Hol van az Alfa? -kérdezte a vezetőjük közelebb sétálva.

-Itt vagyok. -lép előrébb Nam. -Én vagyok az alfa. -pirosodik be mondata közben a szeme.

-Azt látom, viszont nem te érdekelsz most. -mosolyodik el féloldalasan. Esküszöm neki rontok, ha a szoba felé veszi az irányt.

-Hol rejtegetitek? Csak mert felesleges. -néz körbe széttárt karokkal.

-Gondolom a szobában, nem igaz? -indul meg a szoba felé, én pedig morogva indulok meg utána, de ketten két oldalról lefognak. Két vámpír...

-Ne. Nem akarunk újra összecsapni veletek. Csak az alfa miatt jöttünk. -indul meg újra a szoba felé.

-Jimin!!! -kiabál Jin, és ahogyan hátra nézek, őket is lefogták. Engem és Taehyungot ketten, Jint és Namot pedig összesen hárman fogták le.

Jimin a hangra egyből a szoba ajtajában termedt és megszeppenve nézett körbe. A keze egy fáslival be volt kötve és már nem annyira sántított, de azért inkább az ép lábára helyezte súlypontját.

-Inkább ne állj elém. Vérzel. -mutat a vámpír Jimin kezére.

Chim a mondat hatására másik kezével eltakarta a kissé átázott kötést, de nem ment el az útból.

-Attól még, hogy eltakarod, ott lesz. Érzem a levegőben az erős illatát. -mondja szinte nevetve a vámpír, majd Jimin füle mellé hajol és súg bele valamit. Jimin először megrázza a fejét, de aztán a vámpír még valamit súg neki, mire már bólint egyet és mindketten bementek a szobába, aminek az ajtaját bezárták.

-Mit akartok?! Miért pont Kook kell nektek? Lehet hogy megölt közületek valakit, de ti is megöltétek a barátunkat! Miért akarjátok még az ő életét is??? -próbálok kirángatózni a két erősen szorító kar közül.

-Ssssh. Nem tesz jó az alfátoknak a hangoskodás. -csitít el az egyik, aki engem fog.

Ezért utálom a vámpírokat. Azt hiszik nekik mindent lehet, csak mert őket kevesebb dolog ölheti meg és mert örök életűek. Annyira nem bírom a fajtájukat...Olyan soknak hiszik magukat, hogy ők bárhová mehetnek és bármennyi életet elvehetnek. Egyszer én is fixen kibelezek egyet, akár csak Kook.

Nem telt el olyan nagyon sok idő és hangos zokogást, majd ordítást lehetett hallani bentről. Próbáltam csavarni a kezem a vámpírok szorításából, de Taehyungnak hamarabb sikerült.
Ahogy ő kitört, úgy mindannyiunkat elengedték mi pedig berontottunk a szobába.
Innen pedig már minden olyan hírtelen jött, hogy legalább egy hét kell ahhoz, hogy felfogjam, hisz lehetetlennek véltem.