Idegesítő madarak csicsergése.
Ezt hallottam mikor az agyam kezdett visszatérni a valóságba, majd amikor már ki tudtam nyítni a szemem is tudatosult bennem, hogy azok nem madarak, hanem az én egyetlen drága legjobb barátnőm aki épp Wood-dal veszekszik valamin.
- Nem lehetne kicsit halkabban? szólaltam meg halk rekedtes hangon közben meg a fejemet fogtam ami a hirtelen jött fénytől és a veszekedéstől gondolom ketté akart hasadni.
- Uramisten hát tényleg felébredtél! pattant oda hozzám egyből a barátnőm és az egész arcomat puszikkal hintette be.
- Jólvan elég lesz! röhögtem fel amikor már tiszta nyál volt miatta az arcom.
Miután nevetve elvált tőlem egy papír zsebkendővel áttöröltem az arcom.
- Alíg vártam, már hogy magadhoz térj, hogy vagy? ült le mellém és az arcát az arcomba nyomta úgy bámult engem.
- Jobban lennék ha kihúznál a magánszférámból! toltam el.
- Azt hiszem kérném vissza a lelketlen barátnőmet ő kedvesebb volt! fonta keresztbe a kezét a mellkasa előtt és a száját lefelé görbítette.
- Héé! csaptam vállon.
- Jól hallom, hogy az én keresztlányom magához tért? jött ki egy szobából a keresztapám, anyám és Carlos.
- Lupin bácsi! ültem fel az ágyon boldogan de egyből vissza is dőltem úgy megszédűltem.
- Óvatosan kicsilány nehéz tortúrán mentél keresztül! mosolygot rám Carlos.
- Nagyon hálás vagyok neked Carlos és nektek is anya, hogy segítettetek!
- Ugyan jó újra mosolygosnak látni! ölelt meg anyu és egy apró csókot lehelt a hajamba.
- Sajnálom, ahogy viselkedtem! néztem rá szomorúan.
- Ugyan semmi gond kislányom!
- Semmit sem gondoltam komolyan!
- Tudom kincsem tudom!
Hirtelen feltűnt egy ember hiánya és a tekintetemmel azonal keresni kezdtem.
- Charlie lement enni miután vagy ezredjére szóltam rá! mosolygot rám anya.
- Meddig aludtam? jutott hirtelen eszembe.
- Csak egy másfél napot aludtál át ami nem gond mert a testednek és a lelkedned regenerálódnia kellett! szólalt meg Carlos közben a szeme az arcomat fürkészte.
- Cass? jött egy hang a gyengélkedő ajtajából.
Charlie állt ott ledermedve könnyes szemekkel.
- Szia! köszöntem neki egy halvány mosoly kíséretébe.
- Uramisten! rohant oda hozzám és az ajkait az enyémeknek nyomta.
- Meg ne merj ijeszteni még egyszer! szólalt meg miután el vált az ajkaimtól.
- Egy napot sem bírsz ki nélkülem? vigyorogtam rá.
- Egy másodpercet sem!
- Ez olyan romantikus!- jegyezte meg aranyosan Carol.- De mindjárt hányok! szimulált hányást na ezen mindenki jóízűen nevetett.
A mai nap még bent tartottak engem de holnap kiengednek, hogy fel tudjak készülni a vizsgákra ami egy hét múlva lesz.
Olyan hamar elszaladt ez az év észre sem veszem, és lassan itt hagyom az iskola padot.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Az utód
ФанфикCassandra Foster élete nem csupán a tanulásról, csínytevésekről és a szerelemről szól. sok mindent átél a Roxforti évei során. A cselekmény nem teljesen fogja követni az eredeti történetet. Minden jog J.K.Rowling-ot illeti kivétel a főszereplő fe...
