Az utód

Hatvanadik rész

Javába reggelizünk mikor nyílik a Nagy Terem ajtaja és a lányok lépnek be Carlos, anya és az igazgató társaságába.

Egyből fel pattantam a helyemről és nem foglalkozva az árgus szemekkel öleltem meg őket majd elhagytuk a helyiséget.

- Jó újra látni kislányom!

- Titeket is anyu! mosolyogtam a nőre igen megbeszéltünk mindent ami köztünk történt és hát soha nem fogjuk elfelejteni de azon vagyunk.

- És én már nem is hiányoztam? durcizott be Carlos.

- Ohh dehogyis nem te hülye! bújtam a karjai közé ami most nagyon jól esett.

- Szóval mit fogunk ma gyakorolni?

- Hát nálatok gyakori, hogy megérzitek egymás érzéseit és gondolatait a lányokkal otthon már gyakoroltuk vagyis próbáltuk, de ez nélküled nem megy! kezdte el magyarázni Carlos.

- Miért ne menne nélkülem? tettem fel az első kérdést ami az eszembe jutott.

- Mert négyötőknek kell összehangolódni és az nélküled nem megy úgy, hogy mindannyiotok közül te vagy az erősebb!

- He? értetlenkedtem amin jót nevettek.

- Figyelj ez már réges régen így megy, hogy a négy elem hiába van egyensúlyba, akkor is a tűz boszorkány a legerősebb! próbálta Sophia a tudtomra adni.

- Aha!

- Na jó inkább próbáljuk ki gyakorlatba! tapsolt egyet Carlos majd mindannyian leültünk a földre törökülésbe.

- Most mind hunyátok le a szemeteket, ürítsétek ki az elméteket és csak egymásra gondoljatok! suttogta Carlos.

Erősen próbáltunk összehangolódni egymásra a gondolataink által de nem igazán ment aztán Cara egyik percről a másikra megszólalt.

- Én érzek valamit!

- Mit érzel Cara?

- Szomorúságot, magányt és szerelmet azt hiszem! nyította ki a szemét majd mindannyian rám néztek.

- Most mi az?

- A hallotak alapján ez te vagy!

- Kösz ezt a feltételes bizalmat! Nem nem igazak rám boldog vagyok a barátaimmal ennyi! álltam fel majd ott akartam őket hagyni de Carlos nem engedte.

- Cassandra mindannyiatoknak meg kell tanulni ezt, hogy a későbbiekbe ha arra kerül a sor hasznát tudjátok venni, szóval ülj vissza arra a csinos popodra és gyakorolj! szigorított be Carlos de csak egy picikét de még az is hatásos volt.

Vissza ültem lehunytam a szemem és erősen koncentráltam.

Egy idő után megütőtte a fülemet egy bizonyos dallam amitől feletébb boldogabb lettem de olyan volt mintha ez nem is én lennék, majd a dallam mintha zenelejátszóba menne ugrott egyett egy másik zenére.

Miközben koncentráltam elkezdtem dudolgatni ami a többieknek is feltűnt.

- Cass te ismered ezt a számot? kérdezte Sophia.

- Nem! nyítottam ki a szemem és a lányra néztem akivel már egész jóban lettünk.

- Mit éreztél pontosan?

- Boldogságot éreztem és megnyugvást a zene által!

- Hát csajszikám akkor sikeresen bele másztál a fejembe! vigyorgott rám a lány.

- Szuper! tapsikoltam.

- És ti nektek sikerült? néztünk körbe Carlos-szal a lányokon mire mindannyian bológattak.