Az utód

Kilencvenharmadik

Lupin és Tonks ült a nappaliba Molly nénivel és Arthur bácsival..

- Cassie látom túlzottan is jó kedved van, a közelmúlt történései után! morogta Lupin bácsi aki most a kelleténél viseletesebnek tűnt.

- Az, hogy nevettem valamin amit Charlie mondott még nem jelenti azt, hogy jobb kedvem lett! vágtam vissza, majd ki mentem a konyhába meg teríteni ahova most Charlie nem követett, hanem inkább ott maradt a szüleivel és szépen el magyarázta Lupin bácsinak, hogy azóta állandó rémálmaim vannak, és anyukájáék nem egyszer találtak rám hajnalok hajnalán itt lent a konyhába ki sírt szemekkel, amit onnan tudhatott, hogy a szülei el mondták neki, mert én egy árva szóval nem mondtam.

Az ebédet mindenki nagyon csendben fogyasztotta nem is értem miért. Lehet látták az arcunkon a nyúzottságot és a feszültséget, főleg rajtam és Lupin bácsin.

Kajálás után el küldtem Molly nénit a konyhából, mert én akartam mosogatni utána meg fel mentem a szobába ahol Charlie már az ágyon feküdt.

- Azt hittem, már soha nem jössz!

- De igen, csak el mosogattam anyukád helyett! feküdtem be mellé mire ő átkarolt hátulról és a lábát rajtam pihentette.

- Mikor akartad el mondani? suttogta a fülembe.

- Mit is?

- Hogy rémálmaid vannak!

- Hmm. Talán soha! rántottam aprót a vállammal.

- Miért is?

Egy nagy sóhajt követően felé fordultam.

- Azért, hogy ne aggódj miattam és, mert nem tartottam fontosnak, hogy bárkinek is el mondjam! néztem mélyen a szemébe.

- De nekem mindent mondj el ami veled történik mindent a legapróbb részletig tudni akarok. Nagyon rossz, így is, hogy nem tudok itt lenni veled!

- Tudom de neked is van munkahelyed, amit nem szabad el hanyagolnod most jelenleg csendes az élet ami valljuk be nagyon fura de ez van nem lehet mit tenni!

- Tudom, de kérlek ígérd meg, hogy mindenről értesítesz minden nap várni fogom a leveled!

- Rendben küldeni fogom őket! mosolyodtam el halványan.

Láttam, hogy még mondani akar valamit de egy halk kopogás meg zavart minket.

Charlie el mormogott egy szabadott mire az illető be lépett de nem néztem oda csak Charlie gyönyörű szemeit néztem.

- Bocsánat nem akartam meg zavarni semmit de beszélni szeretnék Cassie-vel ha szabad! ez Lupin bácsi volt. Charlie kérdőn nézett rám mire én csak bolíntottam.

Sóhajtva fel állt az ágyról és ki ment én meg felültem.

- Mit szeretnél? kérdeztem a férfit aki most le ült elém.

- Figyelj szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésem miatt nem úgy gondoltam. Jogod van ahhoz, hogy boldog legyél!

- De egyáltalán nem vagyok az maximum egy kicsit mert itt vagytok nekem de nem vagyok az mert egy számomra fontos személyekket vesztettem el akiket mindennél jobban szerettem!

- Tudom és nem is hibáztatlak ezért kicsit sem tényleg azok után amik történtek veled azt csodálom, hogy képes vagy újra mosolyogni!

- Nagyon nehéz minden nap azt mutatni, hogy minden rendben és erős vagyok! sóhajtottam.

- Tudom drágám! fogta meg a kezem.

- De te igenis erős vagy menni fog az!

- Köszönök szépen neked mindent! öleltem meg szorosan.

- Ugyan mit köszönnél nekem? kuncogott fel.

- Hogy fel neveltél és, hogy mindig itt vagy nekem bármilyen rohadt szar is a helyzet!

- Ugyan te is mindig itt vagy nekem!

- Ez igaz de nekem mindig nagyobb szükségem volt rád!

- Na látod ez valamilyen szinte nagyon is igaz! nevetett fel. Végre hosszú idő után most először.

A nap további része semmit tevéssel telt el, Charlie és én csak feküdtünk a szobába és vagy olvastunk vagy csak néztük egymást.

Vacsora előtt viszont hallottuk, hogy egy nem várt személy érkezett hozzánk a kicsi Harry aki amúgy annyira nem kicsi már de még a haja sem.

Jó hangulatba telt el a vacsora aztán jött a búcsú ideje.

Nem akartam el engedni magamtól Charlie-t de tudom, hogy muszáj, mert neki mennie kell vissza Rómániába, de mondta, hogy legközelebb már vele megyek és haza sem enged. Tetszett az ötlet valljuk be az őszíntét de nem biztos, hogy itt tudnám-e hagyni a családom.

Na mindegy majd meg látjuk mit hozz a jövő.

Épp végeztem a fürdéssel mikor is hirtelen egy nagy robajt követően ki gyulladt a lakás. A pálcámat meg ragadva próbáltam eloltani a tűzet, közben az ablakba észre vettem, hogy Harry üldözőbe vette Bellatrix-et Ginny meg utána szaladt Arthur-ral, Tonks-sal és Lupin bácsival bezárva.

Gondoltam, hogy itt kint azt ők meg oldják én itt bent próbálok segíteni valamit de a tűz egyre jobban terjedt. Hiába próbáltam eloltani ehhez én innen túl kevés vagyok így gyors meg kerestem a többieket.

Kint az udvaron meg is találtam őket.

- Molly néni ez terjed tovább legalábbis bentről itt mi a helyzet?

- Bentről lehet nem lehet eloltani nem tudom, hogy miért nem! látszot rajta, hogy nagyon ideges állandóan hátra tekingetett.

- El menjek? Meg nézem, hogy mi tart eddig?? fogtam meg a vállát.

- Meg tennéd szívem?

- Megyek máris! mosolyogtam majd el szaladtam a nádasba.

Fényeket láttam meg hangokat hallottam nagyon bentről így arra kezdtem el szaladni míg hirtelen valaki be nem fogta a szemem és a szám hátulról majd el hopponált velem valahova.

Mikor megérkeztünk az illető el engedett és akkor láttam meg, hogy újra a Malfoy Kúriába vagyok egy pentagram kellős közepén előttem halálfalók és Amelia.

- Itt meg mi folyik? álltam fel a földről és mentem volna ki de a kör nem engedett, olyan mintha egy láthatatlan fal akadályozna engem.

- Most drágám végre enyém lesz a hatalmad! nevetett fel Amelia.

Nekem akkor esett le, hogy egy rituálé kellős közepére lettem bele rángatva amit Dracon és Cissyn kívül mindenki vigyorogva nézett végig... Még a saját apám is..