Az utód

Tizenkettedik rész

Épp a Nagy Teremben ülök és egy mugli horror könyv mellett fogyasztom a vacsorám mikor Draco és pár Mardekáros áll meg velem szembe.

- Ha tudtam volna, hogy Gwendolyn Foster az anyád nem így bántam volna veled hiába vagy félvér! mosolygott kicsit gúnyosan.

- Miért olyan fontos, hogy ő az anyám? néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Te nem is tudod, hogy annó kível alkotott egy párt?

- Évek óta nem láttam, ezidáig szerinted elmondta nekem, amikor rá kérdeztem? Nem szóval sippirc! hessegettem el a kezemmel őket.

- Ahogy kívánja Hölgyem! hajoltak meg előttem.

Naa jóó ez kezd eléggé para lenni.

Mit tudhatnak amit én nem?

Furcsa ahogy viselkednek de az meg még furcsább, hogy másnap mindenki máshogy kezdett el hozzám viszonyulni amit nem is értek.

Ilyen nagy emberek lettek volna a szüleim régen amikor ide jártak?

De azótta már nagyon sok idő eltelt.

Na jó szerintem én most ki megyek levegőzni egy kicsit mert már nagyon idegesített az emberek jelenléte.

- Hallom az édesanyja előkerült! ült le mellém hirtelen Piton professzor, de nem nézett rám helyette a tavat nézte ami most szépen csillogót a napfénybe.

- Öhm igen még én sem dolgoztam fel igazán! ejtettem meg egy halvány mosolyt.

- Az anyja igazán jó ember volt csak rossz emberbe szeretett bele! nézett rám sajnálkozó tekintettel.

- Mindenki tudja, hogy ki az apám csak én nem?

- Úgy tűnnik igen de ha elfogadna tőlem egy tanácsot sokáig ne akarja megtudni, hogy ki az ha meg mégis úgy alakulnak a dolgok akkor az ne vátoztasson azon aki most vagy!

- Kezdek összezavarodni ezek után! hajtottam le a fejem.

- Szeretnék bocsánatott kérni a tegnapi kis affér után nem gondolkoztam mielőtt cselekedtem! nézett most már rám azokkal a gyönyörű fekete szemeivel.

- Ugyan semmi baj mindenki bánt ez sem érintett rosszabul! ejtettem meg felé egy halvány mosolyt.

- Én vissza megyek dolgozatokat kell javítanom ha van kedve beszélgetni szívesen láttom az irodámba vagy a hálószobámba! állt fel majd elviharzott jobban mondva elsuhant.

Olyan volt mint egy denevér ha nem tudnám, hogy vannak lábai még azt gondolnam, hogy tudd repülni.

Na jó verd ki ezeket az ostobaságokat a fejedből Cassandra foglalkoz inkább mással.

Már épp feláltam a padról amin eddig ültem mikor a fák között megláttok egy árnyat elsuhanni a fák között.

Minden áron oda akartam jutni valamiért de mielőtt a lábam cselekedhetett volna az agyam megálljra parancsolta és nem mentem.

Fura ez az érzés olyan mintha nem is én parancsoltam volna a testemnek.

Jobban járok ha vacsora után felkeresem ezzel az igazgatót Lupin bácsi is ezt tanácsolta nekem.

Vacsorára most csak két szendvicset ettem meg forró mangós teával majd egyenesen az igazgató irodájába mentem.

Egy jelszó elmondása és két kopogás után magabiztosan léptem be a már jól ismert irodába.

- Jóestét igazgató úr elnézést a zavarásért de beszélnem kell Önnel!

- Mondja csak kisasszony!

- Szóval esetleg lehetséges, hogy valaki az Imperius átok ellen fordult, úgy, hogy azt sem tudja, hogy rászorták? foglaltam helyett az egyik karosszékbe.

- Egy erős boszorkány vagy varázsló tudatlanul képes lehet rá igen de miért kérdezi? Esetleg érzékelt valamit?

- Ami azt illeti igen kint ültem Piton professzorral az udvaron és amikor jöttem volna vissza a testem a Tiltott Rengeteg felé akart menni de az agyam megálljt parancsolt neki!

- Értem arra kérném meg, hogy jobban vigyázon magára különös lények élnek a Rengetegbe és ha lehet ne nagyon császkáljon arra felé egyedül!

- Értem igazgató úr csak nehéz az embernek ha nincsenek barátai! hajtottam le szomorúan a fejem.

- És mi van az ijfú Potterrel?

- Talán megérti ha azt mondom, hogy nem egy elsőssel akarom megosztani a gondolataimat!

- Igen ez így teljesen értehető ebből a szempontból de gondoljon bele lehet, hogy pont egy elsős látná el olyan tanáccsal ami még a későbbiekben jól jöhet!

- Köszönöm szépen igazgató úr nem is zavarom tovább jóéjszakát!

- Jóéjt Miss Foster! mosolyogva bolíntott majd vissza sétáltam a klubhelységünkbe ahol Charlie és Bill volt már csak lent és valamiről nagyon beszélgettek a portré ajtó melletti kanapén.

Próbáltam ésszrevétlenül felmenni a szobámba de nagy sajnálatomra ésszre vettek.

- Cass kérlek gyere ide egy percre! intettek nekem oda én meg egy lemondó sóhaj kíséretében helyett foglaltam az előttük lévő fotelba.

- Mit szeretnétek? kérdeztem érzelemmentes hangon.

- Figyelj elegünk van már ebből a viselkedésből..! kezdte el a monológját Bill és már kérdeztem volna, hogy miről beszél de leintett majd folytatta.

- Jó lenne ha nem mindenkiben a rosszat látnád vegyünk például engem soha nem azért barátkoztam veled, hogy szemmel tartsalak, hanem azért mert tényleg a barátomnak tartalak és itt van Charlie igen eléggé nagy hülyeséget tett de már vagy számtalanszor bocsánatott kért tőled de te mindig lekoptattad és meg sem hallgattad!

- Már nehogy nektek álljon feljebb..!- pattantam fel idegesen a fotelból.- Ne haragudjatok, hogy már elsős korom ótta terorizálnak az iskola társaim és nem igazán bízzok meg emberekbe, el sem tudjátok képzelni, hogy miken mentem keresztül ebben a pár napba!

- Talán ha beavatnál minket talán tudnánk segíteni! szólalt meg most először halkan Charlie.

- Tényleg kíváncsiak vagytok rá? fontam keresztbe a mellem alatt a kezem.

- Igen! vágták rá egyszere mind a ketten én meg gondoltam, akkor lesz ami lesz kitálalok.

- Jó legyen. Hirtelen a semmiből felszínre tör egy olyan erő bennem amit én sem értek nem érhettek hozzá egy emberhez sem, mert nagy valószínűséggel megölném mint azt a trollt Halloween-kor csak egy puszta éríntéssel és nos mi van még ja igen egy napja felbukkant az anyám akit kiskorom ótta hiányolok de most is csak azért tért vissza mert az erőm felszínre tört ami amúgy egy családi átok és rám máshogy hat mint rá, és azután nagyon valószínű, hogy újra elhagy. Ja és ne hadjuk ki apámat akiről mindenki tudd vagyis a Mardekárosok biztos legalábbis úgy nézett ki csak én nem tudok semmit róla ja és ott van még az, hogy valaki állandóan az Imperio varázslatott használja rajtam, hogy becsalogasson az erdőbe, ezért már az udvarra sem nagyon mehetnék egyedül de mivel nincs egy barátom sem, mert mindenki csak bánt itt kell roskadnom az iskola falai között. Na meg a Charlies sztori kérlek Bill inkább többet ne mond azt, hogy Charlie szerelmes belém mert a múltkori után már biztos voltam benne, hogy nem igaz, szóval röviden tömören ennyi, hogy az életem egy kész kataszrófa ráadásul valaki meg akar ölni remélem kielégítettem minden kíváncsiságotokat!

Hadartam el nekik egyszerre mindent de ahelyet, hogy valamit mondtak volna csak csendben figyeltek engem döbbent arckifejezéssel.

- Gondoltam, hogy nincs mondanivalótok! fújtattam idegesen majd felrohantam a szobámba.